Beteget a családorvos ellen

• 2012-02-20 17:23:48

• Bodolai Gyöngyi

Egyre tarthatatlanabbá válik a helyzet a családorvosi rendelők egy részében, ahol a gyógyulás reménye, a megnyugvás helyett a vita, a veszekedés, a felháborodás hangja erősödik. Nemrégiben a rendőrség segítségét kellett kérni, hogy a helyzetet elfogadni nem tudó páciens dühétől a karhatalmi szerv képviselője megvédje az orvost. Nemcsak a betegek, az érintett családorvosok is az elkeseredés határán vannak.

Egyre tarthatatlanabbá válik a helyzet a családorvosi rendelők egy részében, ahol a gyógyulás reménye, a megnyugvás helyett a vita, a veszekedés, a felháborodás hangja erősödik. Nemrégiben a rendőrség segítségét kellett kérni, hogy a helyzetet elfogadni nem tudó páciens dühétől a karhatalmi szerv képviselője megvédje az orvost. Nemcsak a betegek, az érintett családorvosok is az elkeseredés határán vannak. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó keretszerződés alkalmazási útmutatója (amelyet december utolsó napjaiban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az egészségügyi tárca vezetője írt alá) olyan korlátozásokat vezetett be a háziorvosi ellátásba, amelyek a mesterség gyakorlására tett esküvel összeegyeztethetetlenek – derül ki ankétunkból, amelynek során orvosokat és pácienseket kérdeztünk a januártól érvényben levő megszorításról.

A mesterség megcsúfolása

– Az eltelt másfél hónap alatt világossá vált, hogy a papíron elképzelt előírások a mesterség megcsúfolását, a beteg emberek semmibevételét jelentik – mondja az egészségügyben dolgozó kisgyermekes Balogh Emese.

– Azt a megszorítást, miszerint napi 20 illetve 24 beteget láthat el ingyenesen a háziorvos, az azon felül érkezőknek vizitdíjat kell fizetni, mégsem jogosultak ingyenes és ártámogatott gyógyszerekre, s a biztosítási rendszeren belüli szakellátást lehetővé tevő beutalóra sem, népes pacientúra esetében NEM LEHET BETARTANI – állítja a megyeközpont tömbháznegyedeiben működő háziorvosok többsége.

Elsősorban vidéken vannak olyan orvosok, akik be tudnak illeszkedni a megszabott keretbe, de azok, akiknek kétezer vagy annál több páciens van a listáján, egyre tehetetlenebbül szemlélik, hogy mit fognak tenni a negyedév végén, amikor az egészségbiztosítási pénztárral megkötött szerződés szerint rajtuk fogják behajtani a kereten felül végzett szolgáltatások és kedvezményesen felírt gyógyszerek ellenértékét. Van, aki kétségbeesetten próbál zsonglőrözni, teszi-veszi a krónikus betegeket, három hónapra ír fel gyógyszert, mások az előírások szerinti vizitdíjat megkövetelve a betegek ellenszenvét vonják magukra. Találkoztunk olyan orvossal is, aki minden hozzá forduló pácienst ellát, abban reménykedve, hogy mire a számonkérés ideje eljön, eltörlik a beteg- és orvosellenes megszorításokat.

Anyagi „erőszak”

De hallgassuk az érintetteket:

– 1700 biztosított van a listámon – mondja dr. Fóris István mezőcekedi családorvos, s nagyon oda kell figyelnünk, hogy be tudjuk osztani őket. Naponta átlagosan 30 beteget kellene ellátnunk, s a megszabott keretbe úgy próbálunk beilleszkedni, hogy anyagilag valósággal megerőszakoljuk a krónikus betegeket azzal, hogy három hónapra írjuk fel a gyógyszereiket. Így tudunk néhány helyet kiszorítani a heveny megbetegedéssel jelentkezőknek. Miközben az akut betegségre havonta két, a krónikusra pedig háromhavonta mindössze egy küldőpapírt adhatunk, a szakorvosok valósággal elárasztanak az igényekkel. A beteg jön, követeli a küldőcédulát, mi nem adhatunk többet a megszabottnál, s ez állandó konfliktushoz vezet.

Átiratkoznak

Tömbháznegyedbeli rendelő elismert háziorvosa, aki orvos alkalmazottat foglalkoztat, hogy a több mint 2.200-as pacientúrát el tudja látni, tehetetlennek érzi magát. Amióta a megszorításokat bevezették, volt olyan régi betege, aki felháborodásában, hogy három hónapra akarta felírni a gyógyszereit, más orvoshoz iratkozott át. Az elmúlt évi statisztikákat figyelembe véve a betegek száma, tehát a valós szükségletek alapján kellett volna megállapítani, hogy ki hány pácienst láthat el. Jelenleg már száz beteggel haladták túl a megszabott keretet, s hogy a márciusra előjegyzett krónikus eseteket fogadni tudják, nemcsak felnőtteknek, a gyermekeknek, sőt csecsemőknek is kénytelenek voltak teljes áron kiváltható gyógyszert felírni. Az is előfordult, hogy a síkos úton elesett kisjövedelmű betegnek a röntgenorvos hitelbe készítette el a felvételt, mivel a negyvenedik lévén, csak napok múlva kaphatott küldőcédulát.

Lehetetlen megmagyarázni, hogy minden hely foglalt

– 2.400 pácienssel, akik között sok a krónikus eset, nem férek bele a napi 24 beteget jelentő keretbe – állítja dr. Szabó Zoltán háziorvos. Ha a szakorvosok nem küldenék vissza a családorvoshoz a beteget, hogy felírja az ajánlott gyógyszereket, ha nem kérné mindenki a küldőcédulát olyankor is, amikor az teljesen fölösleges, ha a sürgősségi ellátásban legalább öt-hat napra felírnák a gyógyszert, csökkenne a családorvosok megterhelése. És mondja is a példát: a mentővel kórházba szállított betegnek gipszbe teszik a törött végtagját, majd utasítják, hogy menjen vissza a családorvoshoz, hogy írja fel a szakorvos által ajánlott gyógyszereket. A páciensnek, aki másnap reggel korán a váróteremben van, hogyan lehet megmagyarázni, hogy aznapra (az előjegyzés szerint) minden hely foglalt. Ő csak annyit tud, hogy elsőnek érkezett és rendszeresen fizeti a biztosítási járulékot.

– Ha visszautasítom, de nem hajlandó pénzért kiváltani a gyógyszereket és a trombózis miatt kialakuló tüdőembóliába belehal, ki felel a történtekért? És hogyan vehetem el a vizitdíjat az előjegyzésen kívüli betegtől, ha még kedvezményes gyógyszert sem tudok felírni? – kérdezi Szabó doktor.

Hogyan nézzek szembe a betegekkel?

– Az 1.800 páciensemből 720 krónikus beteg. Vannak közöttük idősebbek és fiatalok is, kevés betegnyugdíjjal, egy keresővel a családban, akik képtelenek három hónapra kiváltani a gyógyszereket – mondja elkeseredetten dr. Kovács Emese családorvos. Volt, aki az egészségbiztosítási pénztárhoz fordult: törvényes-e, hogy két hónapra írom fel a gyógyszert. Miközben sok esetben március vége felé lejár a két hónap, és újra elő kell jegyeznem őket, egyre több a heveny vírusfertőzés miatti magas lázzal hozzám forduló beteg, akiket nem utasíthatok el. Ilyen körülmények között kinek biztosítsak előnyt? Ha megpróbálom betartani a keretet, a betegek jogosan háborodnak fel. Tavaly átlagosan 32-35 személyt vizsgáltunk meg naponta, s a betegek száma az idén sem lett kevesebb. A múlt évi adatokat kellett volna figyelembe venni, amikor a keretet megállapították. Harminc éve dolgozom, hogyan nézzek szembe régi nyugdíjas betegeimmel és hogyan utasítsam vissza a fiatalt, aki dolgozik, akinek cége van és sok száz lejes biztosítást fizet? Hogyan mondhatom meg nekik, hogy nem férnek be a keretbe, ha például három évben egyszer a segítségemet kérik?

A betegséget nem lehet „beprogramálni”

Átlagosan 35-en fordulnak hozzá egy rendelés alatt – mondja dr. Kurjatkó Tamás családorvos. A Tudor negyedbeli rendelőben este hét órakor is tele van még a váróterem. Bár 2211 páciensének többsége gyermek a negyedből és a környező falvakból, az előírás szerint naponta 24 személyt plusz három sürgősségi esetet láthatna el.

– Nem tartom helyesnek ezt a számhoz kötött korlátozást, a betegséget nem lehet „beprogramálni”. Minden gyermeknek joga van az ingyenes ellátáshoz, s ilyenkor járvány esetén sokan kérik a családorvos segítségét. A viták, az ellenségeskedés helyett el kellene ismerni, jutalomban kellene részesíteni azt az orvost, aki képes naponta 50 beteget is ellátni, miközben csak húszért fizet a biztosító. Nem elég áldozat ez az orvos részéről? A gazdasági célzatú spórlás bevezetése helyett arra kellene fordítsuk az erőnket, hogy minél olcsóbban, szakszerűbben és hatékonyabban lássuk el a betegeket.

Akik kezdik elveszteni a türelmüket

– tehetjük hozzá Kurjatkó doktor szavaihoz.

– Az ember a betegséget nem rendeli meg, s akkor fordul orvoshoz, ha szüksége van a segítségre. Miután negyvenévi munka után minimális nyugdíjjal kiszúrták a szemem, a néhány lej miatt, amivel a nyugdíjam meghaladja az 1.000 lejt, az egészségbiztosítási járulékot is levonják. Ezek után hogyan lehet elfogadni azt, hogy a családorvosnál is fizetni kell? Miért nem azt veszik figyelembe, hogy hány beteg gondját-baját vállalta? – mérgelődik Kovács Judit nyugdíjas pedagógus.

– Tanácsolhatják, hogy iratkozzak át más orvoshoz, akinek kevesebb páciense van, csakhogy akkor a szabad orvosválasztáshoz való jogomról mondok le, ami a lényege volt ennek a rendszernek – dohog Papp Imre könyvelő.

– Szégyen, hogy magyar egészségügyi miniszterünk van, s 42 évi munka után oda jutottam, hogy pénzért fogadhat a családorvos, mert 21. vagyok ma itt a rendelőben. Miért büntetik a beteggel együtt azt az orvost, akinek azért van sok páciense, mert kedves a betegekhez és jól végzi a dolgát? – teszi hozzá nem kis felháborodással Kovács Gyula.

– A gyógyszertárban találkoztam egy kisgyermekes anyukával, aki azért sírt, mert nem írt fel ingyenes receptet a háziorvosa. Felháborító, hogy lassan mindenért fizetni kell, a biztosító nem támogatja a fogorvosi ellátást, s az ingyenes laboratóriumi vizsgálathoz szinte lehetetlen hozzájutni. Gyermeknevelési szabadságon vagyok, ritkán megyek a háziorvoshoz. Nagyon megfájdult a fülem, azért jöttem, de nem kaphatok küldőpapírt. Ahogy hallottam, már a kisfiamat is csak pénzért vizsgálják meg, amit elfogadhatatlannak tartok – méltatlankodik Németh Mária.

– Miközben a hírek szerint sok pénz folyik el az egészségügyben, felháborító, hogy az egyszerű, kisjövedelmű emberen akarnak takarékoskodni. Valósággal megnyomorítanak, amikor arra kényszerítenek, hogy az ötszáz lejes utódnyugdíjból három hónapra váltsam ki a gyógyszert. S ha közben rosszul érzem magam, azzal fizetnek ki, hogy várjam ki a soromat. A háziorvosi ellátást mindenki számára biztosítani kell. És ne képzeljék magukat mindenhatónak, akik az egészségünkkel játszanak! – háborog Benedek Ildikó, a létminimum határán vergődő nyolcvanéves nyugdíjas asszony.

– A beteget az orvos ellen fordítják, akit megfosztanak attól, hogy a legjobb belátása szerint cselekedjék. Milyen ország ez, milyen vezetőink vannak, és milyen emberek vagyunk, ha ezt elfogadjuk? – Kerekes Attila fiatal vállalkozó véleményéből idéztem.

Miért kényszerítik hazugságra a háziorvosokat?

– Akinek kicsi a pacientúrája, fiktív esetekkel fogja feltornázni húszra, akinek sokan vannak a listáján, nem tudja ellátni a létszám feletti eseteket. Miért nem nézünk szembe a valósággal? Kinek használ ez? – kérdezi Bodó Teréz egészségügyi asszisztens.

– Gazemberek azok a politikusok, szakpolitikusok, akik arra kötelezik a háziorvost, hogy csak pénzért vizsgálja meg az előjegyzésen felül érkező beteg embert és pénzért írjon fel gyógyszert számára. Ezzel a törvénnyel és a korábbi intézkedésekkel valójában a hippokratészi eskü (nem ártani!) megszegésének a jogát szentesítik. Az orvosok számára lelkiismereti kérdés kellene legyen, hogy miképpen vetik alá magukat ennek a megszorításnak, és elvártuk volna, hogy olyan hevesen tiltakozzanak, ahogy azt a saját érdekükben tették. De milyen változást lehet várni egy olyan országban, ahol a tiltakozó megmozdulásoknak nevezett hőbörgések csúcsidőszakában, ha hinni lehet a sajtónak, naponta országos szinten összesen tízezren vonultak ki az utcára? Ez azt jelenti, hogy a többség buta beletörődéssel tűri, hogy a haszonlesők gátlástalanul garázdálkodjanak a javainkkal és még az egészségünkre se legyenek tekintettel – fakad ki a hetvenéves, szívinfarktuson átesett Jánosi Márton, aki hónapok óta hiába próbálkozik, hogy a szükséges ellenőrző vizsgálatot valamelyik laboratóriumban ingyenesen elvégezzék.

A politizálásba joggal átcsúszó vélemények idézésében hadd álljunk meg, abban reménykedve, hogy az ingyenes családorvosi alapellátáshoz való jogot nem az utcán kell kiharcolni, s az új kormány átgondolja a múlt decemberben hozott megszorító rendelkezést, amely mind a betegek, mind az orvosok alapvető jogát sérti.