Bolyai Farkas és a Toldalagi család
2013-10-18 14:32:58
- Oláh-Gál Róbert
Az a rész is nagyon érdekes, ahogy Toldalagi Róza grófnő visszaemlékszik Bolyai Farkasra.
(Folytatás október 12. lapszámunkból)
Az a rész is nagyon érdekes, ahogy Toldalagi Róza grófnő visszaemlékszik Bolyai Farkasra:
„A vásárhelyi kollégium annak idején éppen olyan híres volt, mint az enyedi. A vásárhelyi professzorátus (így hívták) szoros kapcsolatban állt családunkkal; ezért helye van ifjúkorom emlékei között. Nem volt családi ünnep, ünnepnap, szüret, hogy az uraságok ne jöttek volna. Az első Dózsa Elek professzor volt, apám sakkpartnere és jó barátja (jó hatással volt rá). Híres jogász, aki nagy szerepet játszott az első magyar minisztériumban; Deák Ferenc volt miniatűr kiadásban. Mindig feleségével és gyermekeivel jött. Szász professzor, Ercsey professzor és von Bólyai professzor; nekem ez utóbbi volt az eszményképem, az egyetlen ember, akit csodáltam, őt és senki mást. Jómódú nemes volt, s a tudomány iránti szenvedély csinált belőle professzort. Jelentős matematikus és csillagász volt. Németországban emlékművet állítottak neki a halála után. Külseje eredeti volt, hófehér haj, vállra omló fürtök, finoman metszett Schiller-arc, finom, ívelt orr, okos, barna szempár, borotvált arc (nagy ritkaság annak idején). Hozzá lazán megkötött nyakkendő, hosszú mellény, csizmába bújtatott plundra – tökéletes különc. Fiával, egy matematikai lángésszel matematikai vitája támadt; párbajra hívták egymást. Dózsa csak üggyel-bajjal tudta elejét venni a küzdelemnek.
Engem nagyon szeretett, órákon át sétálgattunk együtt a koronkai parkban. Megmutatott nekem minden csillagképet, nevén nevezett minden csillagot. Én annak idején az Aldebarant választottam kedvenc csillagommá, és ha látom, még mindig leírhatatlan jó érzés tölt el. Eszembe juttatja az időket, amikor szellemileg még magasabb szinten álltam. Az életért való harc elbutít. Azóta legnagyobb vágyam volt, hogy láthassam a Déli Keresztet. Én nem, de négy fiam látta. Werner igen szépen írta le a nagy hatást, amit rá tett. 15-16 éves voltam, amikor az öreg Bólyai urat utoljára láttam. Egy alattomos láz után betegen feküdtem az ágyban. Ő ült az ágyamnál, magnetizmusról, ódikus izzásról beszélt, megmagyarázta a szentek dicsfényét stb. Több költészetet tudott beszőni tudományos magyarázataiba, mint némelyik poéta a szerelmes verseibe. Sokszor ugrattak, és azt kérdezték, nem akarok-e férjhez menni hozzá, ha már annyira rajongok érte. Én pedig azt válaszoltam: de igen, mert kedveltem slampos plundrája ellenére is. Legszebb, szellemileg legserkentőbb perceimet az öregúrnak köszönhetem. Ez után az utolsó látogatása után nemsokkal meghalt.”
E sorok írója szerint az emlékezés megszépítette és talán egy kicsit kiszínezte a tényeket. Például a Bolyai-kutatók szerint Bolyai János nem hívhatta párbajra az apját, mert ezt tiltotta a katonatisztekre vonatkozó szabályzat, és Bolyai János matematikai precizitással betartotta azt. A memoár további részében Toldalagi grófnő arra is emlékezett, hogy Petőfi Sándor néhány nappal a végzetes fehéregyházi csata előtt náluk ebédelt. Kérdés, hogy ez az ebédelés Koronkán vagy Marosvásárhelyen történt-e? Elgondolkodtató, hogy Petőfi Sándornak ez a látogatása nincs megemlítve Dávid Gyula és Mikó Imre: Petőfi Erdélyben c. monográfiájában. [1]
A szubjektivitások figyelembevételével is, Toldalagi Róza grófnő visszaemlékezése igen értékes információkat tartalmaz. Biztos, hogy Bolyai Farkas szívből és őszintén tisztelte a Toldalagi grófokat, és még inkább megerősíti e sorok írójának azt a véleményét, hogy Bolyai Farkas elfogadta az akkori politikai rendet, és nem akart azon változtatni. Konzervatív és reálpolitikus volt. Hiszen a Toldalagiak Habsburg-pártiak voltak, ahogy a Bolyaiak is!
Toldalagi Zsigmondot Szentbenedeken meglátogatta Kazinczy Ferenc is erdélyi útján. (Lásd: Kazinczy Ferenc: Eredeti Munkái, II. kötet, Budán, A’ Magyar Kir. Egyetem Betűivel, 1839, Erdélyi levelek, VI. levél, pp. 208-210.)
Nem vagyok illetékes abban, hogy bemutassam a Toldalagi családot, különben is Imreh István történészprofesszor nagyon sok könyvében, tanulmányában, cikkében [2, 3] kimerítően bemutatta a Toldalagi családnak Erdély történelmében betöltött szerepét.
Mi maradjunk meg Bolyai Farkas írásainak, nekrológjainak, matematikai eszméinek és varázslatos alakjának szép emlékezeténél.
IRODALOM
1 Teleki-Bolyai, BF, 177/1, 177/1v.
2 Toldalagi Róza grófnő, későbbi Schleinitz báróné memoárjai. Schleinitz báró osztrák nagykövet volt Törökországban. Emlékek, melyeket drága anyám 1900-ban jegyzett le Gmundenben.
3 Bolyai Farkas: Nekrológ b. Kemény Pál halálára (1854), Koncz József, p. 288.
4. Teleki-Bolyai Könyvtár, Bolyai-Gyűjtemény. Bolyai Farkas kéziratai.
5. Toldalagi Róza: Emlékek. in 2000, IRODALMI ÉS TÁRSADALMI HAVI LAP. Tizenkettedik évfolyam, hetedik-nyolcadik szám. Kétezer, július-augusztus.
6. http://www.flickr.com/photos/23912178@N08/3580933119/
7. http://www.flickr.com/photos/23912178@N08/6085910558/sizes/l/in/photolist-agMTbo/
