Diákbál dzsesszhangulatban
Idén már 7. alkalommal rendezték meg a tavaszi bált, melyre ebben az évben április 28-án került sor a Nemzeti Színházban.
Idén már 7. alkalommal rendezték meg a tavaszi bált, melyre ebben az évben április 28-án került sor a Nemzeti Színházban. A résztvevőknek egy kisebb-nagyobb időutazásban volt részük, hiszen a 20-as évekbe, pontosabban a dzsesszzene fénykorába nyerhettek betekintést.
Hétfőn a Nemzeti Színház előcsarnoka teljes átalakuláson ment keresztül: valódi báltermet varázsoltak belőle a tavaszi bál tiszteletére. Mivel a gólyabálok sorozata után ez következett a líceumi diákok naptárában, mondani sem kell, hogy az érdeklődés igen nagy volt. Érdemes megemlíteni azt a tényt is, hogy a szervező csapat jóval kisebb volt a tavalyinál (a Bolyai Diákszövetségen kívül 15 ember járult hozzá a bál megszervezéséhez), mégis – elszántságuknak köszönhetően – sikerült egy színvonalas bált összehozniuk, valamint rengeteg támogatót szerezniük.
Az előző években a báloknak nem nagyon volt tematikájuk, az első „újítást” tavaly vezették be, amikor arra kérték a résztvevőket, hogy álarccal jelenjenek meg, és látván sikerét, úgy döntöttek, hogy idén tovább fokozzák az izgalmakat. A hagyományos báloktól eltérően a 20-as évek témáját választották, amelynek zenéje igencsak megtáncoltatta a bálozókat. A szervezők elmondása szerint a választott tematika nem kimondottan az öltözetben kellett hogy jelen legyen, ők inkább arra törekedtek, hogy a helyszín és a zene próbálja meg visszaadni azt, ami az akkori időkben volt.
A tavaszi bál vendégeit érkezéskor pezsgővel várták és svédasztallal kínálták, eközben a hagyományos báli zenét a Grazioso kvartett biztosította, majd, amikor már mindenki megérkezett, elkezdődtek a programok. A bált a 2012-es gólyák tánca nyitotta, akik több tánctípusban is megcsillogtatták tehetségüket, ezt pedig az idei szalagavató tánca követte. Az este következő fontos eseménye a bálkirály és -királynő megválasztása volt, amelyen a jelentkezőknek három próbát kellett teljesíteniük a cím elnyeréséért. Az első próba neve mandarin volt, ahol a párok úgy kellett táncoljanak, hogy a fejük közt tartottak egy mandarint, ami nem eshetett le. A második próbánál a párok fejenként egy-egy szívószálat kaptak, melyek közül az egyik vékonyabb, a másik pedig vastagabb volt. Ezt a szájukba véve kellett hogy egymásba illesszék, a kéz használata nélkül, majd így végigszaladni a megadott távon. A két furfangos próba lezajlását követően három pár maradt játékban, akiknek utolsó próbájuk tánc volt különböző stílusú zenére. Majd amikor az eredményhirdetésre került sor, egy váratlan fordulat következett: a zsűri képtelen volt dönteni két páros között, így újabb táncot javasoltak, úgy, hogy a párok párt kellett cseréljenek. Végül a bálkirálynő Bustya Orsolya, a bálkirály Madaras Hunor lett.
A bálkirály- és -királynő-választást követően buli következett, melynek jó hangulatát a Votska zenekar biztosította.
Kiss Kriszta
