Egy kis filozófia: Epiktétos kézikönyvecskéje

Epiktétos Kr. u. 50 – 138. között élt előbb Rómában, majd miután Domitianus császár 88-ban száműzi onnan a filozófusokat, az epirusi Nikopolisban, haláláig. A sztoikus filozófia jeles művelője és mestere, az athéni Csarnok (Sztoa Poikilé) filozófusainak méltó utódja. A sztoikus filozófia központi kérdése a gyakorlati etika, a hősies magatartás az embert próbáló helyzetekben. Ezt szeretnénk bemutatni Epiktétos Breviáriuma (LIII. fejezet) alapján, Sárosi Gyula fordításában (Gladiátor Kiadó, é.n). Jó gondolkodást, továbbgondolást!

(Nagy Attila)

Fojtsd el ellenszenvedet mindazokkal szemben, melyek nincsenek hatalmunkban, és vidd át az olyan dolgokra, amelyek a hatalmunkban vannak és a természettel ellentétesek. Egyelőre (míg nem ismered a helyes élet elveit) száműzd teljesen a törekvést, mert ha olyasmire törekszel, ami nincs hatalmadban, szükségszerűen szerencsétlen leszel; az olyan hatalmunkban lévő dolgokról pedig, amelyekre szép dolog törekedni, még nincs fogalmad. Csak vonzó és taszító ösztöneidnek engedj, de ezeknek is könnyedén, válogatással és kényelmesen.  

Emlékezz arra, hogy mindenről, ami gyönyörködtet, ami hasznos számodra és amit szeretsz, a legjelentéktelenebb dolgoknál kezdve megmondd: miféle. Ha szeretsz egy tálat, mondd azt, hogy tálat szeretsz. Így ha el is törik, nem fogsz háborogni. Ha a gyermeked vagy a feleséged szereted, mondd azt, hogy csak egy embert szeretsz. Így, ha meghal, nem fogsz háborogni. 

Ha valamihez hozzá akarsz fogni, emlékeztesd magadat arra, hogy milyen az a dolog. Ha fürödni mégy, vess számot magadban mindazzal, ami a fürdőben történni szokott: lefröcskölik, lökdösik, szidják és meglopják az embert. Sokkal nagyobb határozottsággal fogsz a dologhoz, ha magadban kijelented: 

fürödni akarok és magatartásomat is meg akarom őrizni a természetnek megfelelő állapotban. Így járj el minden ügyedben, ha ezután valami kellemetlenség ér fürdés közben, ezt a mondást veszed elő: „Nemcsak ezt akartam, hanem a természetnek megfelelő magatartásomat is meg akartam őrizni; de akkor nem őrizhetem meg, ha bosszankodom a történteken”.