Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-10-21 15:41:54
Mit keres egy pesti kislány az Öcsémen és az Egyeskőn? Egyik ámulatból a másikba szédültem, amikor múlt pénteken késő este arra eszméltem: a tévéképernyőn, az M1-es közszolgálati csatornán a Mindenből egy van sorozatból jól ismert, széles mosolyú, Földes Eszter budapesti színésznő lihegve, izzadva kapaszkodik fel az Öcsémre, majd az Egyeskőre egy jóképű, erős székely akcentussal beszélő fiatalember kíséretében... Nosza, mondom, ennek a végére kell járni. Ahogy mondani szokás – fordítva ültem meg a lovat. Előbb a közepétől a végéig néztem meg a produkciót. Az Életművész című sorozat eddig nemigen nyerte el a tetszésemet. Az erőltetett, egzotikus élethelyzetekbe kényszerített celebek látványa valahogy mostanig nem vonzott. Azt viszont el kell ismerni, hogy az immár 26. életévében járó Földes Eszter igen eredeti fazon, az említett sorozatban tapasztalt bárgyúsága, kedves idétlenkedése valószínűleg inkább színészi tehetségének, mint belső énjének, alaptermészetének tudható be. Szerencsére az MTV videotárának a jóvoltából aztán a hét végén a sorozat legújabb kiadásának az elejét is szerencsém volt megnézni. A csaknem egyórás székelyföldi riport legnagyobb hiányossága az, hogy szinte semmit nem lehet megtudni belőle a főszereplőről, a soron levő életművészről. Komoly kutatómunka kellett hozzá, hogy kiderítsem: Gáll Levente Csíkmadarason panziót tart fenn, székelyföldi kirándulásokat szervez. Nem értem, miért kell több mint ötven percen át titkolni azt, hogy Gáll Levente miért, hogyan kerül fel Pestre, az irdatlanul nagy bevásárlóközpontba, ahol Eszter érdeklődésére ilyen magvas megállapításokat tesz: nem jó Budapesten létezni, mert az emberek nem néznek egymás szemébe, majd kedvezőtlen benyomásai alapján arra a következtetésre jut, miszerint: jobb lenne a világ, ha a pestiek elszékelyesednének. Egyelőre a riport során megpróbálja Esztert elszékelyesíteni. Mókás a helyzet, kiváló operatőrök követik nyomon Eszter székelyföldi csetlését-botlását, gondosan megválogatottak a zenei aláfestések, és hát adott a kiváló díszlet, a Székelyföld. A mellékszereplők is tökéletesek: a Mohos-lápon keresztül kalauzoló Szilágyi Zsolt, a két lábon járó lexikonnak tűnő gelencei Ica néni, a Sugó-barlangról mindent tudó Crisán (sic) Hunor barlangász, a névtelenségbe burkolózó juhász, illetve a mérgesen csaholó, de könnyedén leszerelhető hófehér juhászkutyák.
Utánanéztem: az Életművész sorozat székelyesített változatát az M1 adó október 24-én, csütörtökön, román idő szerint 14 óra 50 perckor, majd október 25-én, pénteken, szintén hazai idő szerint 22 óra 30 perctől megismétli. Szerintem érdemes megnézni, már csak azért is, hogy fogalmat alkothassunk róla, milyen kép él egy szekszárdi születésű, de Budapesten élő, ígéretes magyar színésznő tudatában a Székelyföldről, illetve egy budapesti tévés stáb mit képes kihozni ebből a témából. Előre szólok: a riport végkifejlete igencsak melodramatikus. Az Egyeskőre igen nehezen feljutó Eszter jutalmul székely zászlót kap az „életművész” Leventétől. Hogy kitűzik-e a szikla csúcsára, az nem derül ki, de valószínűsíthető, hogy igen. Itt válik érthetővé, indokolttá a riport alcíme: Erőss Zsolt emlékére készült a film. A szerencsétlenül járt hegymászó a Nagyhagymáson és környékén kezdte el pályafutását.