Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-01-19 16:18:37
Országszerte egyre több a bizonytalan léthelyzetbe került ember. Miután hiába próbálkoztak többféle lehetőséggel, a polgármesteri hivatal szociális osztálya az utolsó stáció, ahová fordulhatnak. Sokan egy megnyugtató beszélgetés erejéig jönnek be, mi pedig elmondjuk, hogy minden kilátástalannak tűnő helyzetre találunk megoldást – mondta Major Márta, aki nyolc éve vezeti a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályát.
Egyre nő a segélyre szorulók száma
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal több típusú segéllyel támogatja a nélkülöző, tehetetlen és beteg embereket. Az osztályvezető segítségével azt próbáljuk felvázolni, hányféle, milyen fajta segélyt nyújt az önkormányzat valamennyi kategóriának.
– A segélyezettek első kategóriájába a szavatolt minimális jövedelemre jogosultak tartoznak. Összesen 321 dossziét állítottak össze, a jogosultak száma körülbelül 700. Családi pótlékban 774 kis jövedelmű család vagy egyszülős család részesül. A városban 6500 család részesül fűtéspótlékban, ebből 1500 távfűtésre kért támogatást. Huszonhárom alkalmazottunk körülbelül 100 idős, beteg embert gondoz.
A hivatal tavaly decemberben 70 lejes értékjegyeket bocsátott ki a kisjövedelműek számára, 6300-an igényelték ezt a támogatást. Ezekért karácsony előtt – emlékezetes – egymást taposták az emberek az ifjúsági ház előtt, de vannak olyanok, akik még nem vették át a vásárlási utalványokat. Ezekért a Dózsa György utca 9. szám alatt, a 8-as teremben jelentkezhetnek – mondta Major Márta osztályvezető.
Élelmiszersegély több mint 10.000 embernek
Az uniós alapból finanszírozott élelmiszercsomagokra körülbelül 10.000 személy volt jogosult, nyugdíjasok, fogyatékkal élők, munkanélküliek és szociális segélyre jogosultak. Az alapélelmiszert tartalmazó csomagot nem mindenki vette át, a pótlistán szereplő 800 személynek a Béga utcai raktárban most is folyik az élelmiszerek csomagolása és osztása. A szociális étkezdét – ami az Alpha Transilvană Alapítványnál működik – átlagban százan veszik igénybe, a törvény szerint egy személy egy évben csak három hónapig jogosult ingyenes ebédre. Azonban van olyan eset – például egy idős, jövedelem nélküli, ágyhoz kötött néni –, amikor eltekintünk ettől az előírástól. A Rozmaring nappali foglalkoztatási központba 80 gyerek jár, ahol reggelit, ebédet kapnak. Ők többnyire a Băneasa utca, az Ady negyed lakói.
Senki sem fagyott meg az utcán
A menhelyen 80 személy kap állandó szállást, köztük sok az árvaházból kikerült fiatal, akik a legtöbb fejtörést okozzák az adminisztrátoroknak, azzal, hogy nem képesek semmilyen szabály betartására. Az éjjeli szálláson 40-en húzzák meg magukat. A fűtött hajlék, meleg ágy iránt ilyenkor, télen nagyobb a kereslet, hiszen a hideg elől menekülnek.
– Az idén senki sem fagyott meg az utcán. Ez jó hír! Aki hozzánk fordul, befogadjuk. Viszont eleget kell tenniük a feltételeknek. Ittasan nem lehet bejönni, az élelmet csak az étkezőben lehet elfogyasztani, tisztálkodni kell. Van olyan, aki erre nem hajlandó!– összegzett Székely István, a szociális otthon vezetője.
A menhelyen este 6 órától reggel 9 óráig tartózkodhatnak a hajléktalanok. Viszont az időseket, betegeket nappal sem teszik ki az utcára.
Ottjártunkkor volt, aki éppen az étkezőben falatozott, mások meg a szobában társalogtak. Az „állandó bentlakók” közül két idős nővel elegyedtünk szóba, egyiknek a szociális segélyen kívül semmilyen jövedelme nincs, lakást nem tud fenntartani, a másikat a lánya rakta ki saját lakásából.
– Nekünk a menhely lett az otthonunk. Tudják, a nyomorúságot is meg lehet szokni! S mi már annyit hányódtunk, hogy megszoktuk – mondta a 74 éves nő, aki beletörődött sorsába. A másik könnybe lábadt szemmel mesélte az esetét.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal havi tízmillió lejt költ a felsorolt szociális juttatásokra. Nem kis összeg. Kérdés, hogy ha a szociális esetek száma csak nő, meddig bírja még a város és az állam a segélyezés terhét.