Elmélet van, a gyakorlat hiányos

Szakmai tanácskozás a turizmusról

Június 7-én a Maros Megyei Múzeum történeti osztályán, a marosvásárhelyi várban a Transylvania Bloom Egyesület, a Visit Maros Egyesület, a Sapientia EMTE, Szentgerice református egyházközsége, az MTA kolozsvári akadémiai, valamint szociológiai és demográfiai szakbizottságai turisztikai tanácskozást szerveztek azzal a céllal, hogy valamiképpen előmozdítsák a székelyföldi turizmust, ötleteket adjanak arra, hogy honnan kell elindulni és merre kell tartani azért, hogy szakszerűen kezelt gazdasági ágazattá váljon a turizmus szűkebb pátriánkban. 

Kiaknázatlan lehetőség

A nagyrészt tudományos jellegű előadásokon a felkért előadók arra világítottak rá, hogy a Székelyföldön még mindig sok lehetőség van arra, hogy a térség húzó gazdasági ágazata legyen a turizmus. Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány vezetője előadásában hangsúlyozta, hogy Erdély számára gazdasági kitörési lehetőség lehet az idegenforgalom. 2019-től az alapítvány szálláshelyek létesítésére és fejlesztésére is meghirdet pályázatot, ennek köszönhetően Hargita megyében hat, Kovászna megyében két, Maros megyében szintén két szállodát építettek fel. Az említett beruházásokra szánt össztámogatás értéke 12,7 milliárd forint, aminek köszönhetően 417 munkahely létesült. A Pro Economica Alapítvány hozzájárulásával létesítették a szovátai Kristály Szállodát, illetve rendezhették be a Hampton by Hilton marosvásárhelyi hotelt. Ezenkívül támogatják a Taste of Transylvania gasztronómiai fesztivált és számos más szakmai fórumot, amelyek szintén az idegenforgalmat szolgálják. 

Vajda András, a Sapientia EMTE tanára a turizmus és a kulturális örökség hatásáról értekezett. A legnagyobb potenciált Székelyföldön a térség gazdag kulturális öröksége, sokszínűsége jelenti az épített örökségtől a népi hagyományokig. Ezeket eladható programcsomagokként lehetne értékesíteni. 

Dr. János Dalma azokra a pályázati lehetőségekre hívta fel a figyelmet, amelyekkel a turizmusban tevékenykedők fejleszthetik kis- és közepes vállalkozásaikat. Bemutatták azokat az, elsősorban uniós forrásokat, amelyeket érdemes megpályázni. Hozzátette: bár sokszor bonyolult az eljárás, és szakértelmet igényel, ha szakcéghez fordulnak az érdekeltek, és teljesítik a feltételeket, akkor érdemes ezeket a forrásokat kihasználni, viszont elővigyázatos kalkuláció is kell ahhoz, hogy valóban sikeresek legyenek a pályázatok. 

Tóth-Batizán Emese-Emőke, a rendezvény főszervezője a Transylvania Bloom Initiative (magyarul Erdély felvirágzásának kezdeményezése) című tanulmánykötetének vázlatát ismertette, amelyben összehasonlította a székelyföldi turizmust a dél-tiroli, illetve a Balaton környéki idegenforgalommal. Megállapította, hogy a két külföldi régióban azért működik jobban a turizmus, mert a többi között az érintett érdekeltek, a vállalkozóktól a helyi és a központi közigazgatási hatóságokig együttműködnek. Megvan a megfelelő törvénykezés és autonómia (Dél- Tirolban), hogy helyi szinten döntsenek akár a szolgáltatásokról, de a település vonzerejét jelentő településképről közös brandépítésben gondolkodnak, és sokszínűvé teszik a kínálatot, amelyet állandóan újítanak. Ahhoz, hogy elérjük ezt a szintet, módosítani kellene a hazai szabályozási rendszert, és ami a legfontosabb: ki kell dolgozni a szakszerű turisztikai stratégiát, ami a kooperáción alapul. 

Konkrét ajánlatok a niché-turizmusra 

Az általános kép ismertetése után a jelenlevők érdekes példákat láthattak, hallhattak arról, hogy milyen irányba kellene konkrétabban elindulni Székelyföldön a turizmusfejlesztésben. Először dr. Nagy Benedek, a Sapientia EMTE tanára egy alapos tanulmány eredményeként a fogyatékkal élők turizmusának jelenlegi helyzetét mutatta be. Elmondta, jó jel, hogy a turisztikai szolgáltatók kezdnek odafigyelni a hátrányos helyzetűekre, és akadálymentesítik szálláshelyeiket, olyan eszközöket használnak (pl. a tengeren), amelyekkel az érintettek számára is elérhetővé, megközelíthetővé teszik a nem fogyatékkal élők által is felkeresett objektumokat, de ez a válfaj még nincsen megfelelően kiépítve, és akár lehetőségként is ajánlotta az előadó az ennek a célközönségnek szánt programcsomagok kidolgozását. 

Trucza Adorján, a Taste of Transylvania gasztronómiai fesztivál és „mozgalom” kezdeményezője a helyi gasztronómiai kínálatról beszélt, és arról, hogy miként lehet erre egy sajátos kínálatot kiépíteni. A negatív tapasztalatait megosztva kifejtette és példaként említette, hogy a székelyudvarhelyi melegkonyhával rendelkező vendéglők között alig van olyan, amelyik előtérbe helyezi a helyi recepteket, kínálatot, ellenben mindenféle nemzet sajátos ízeit reklámozza, holott a helyi receptek használata is hozzáadott értéket képviselne az idegenforgalomban. Ezért is indították el az említett fesztivált, hogy tudatosítsák ezt a lehetőséget az érdekeltekben. 

Albert Zoltán, a zabolai Mikes-birtok képviselője kifejtette, miként lehet Erdélyben magas szinten értékesíteni a kastélyturizmust és milyen sokszínű kínálatot lehet kifejleszteni, működtetni a zabolai Mikes- birtokon, a környezetvédelemtől a nemesi hagyaték, a történelem ápolásától a kulturális rendezvényekig. Bár nem olcsó a kínálat, a sokfélesége miatt ma már a zabolai Mikes-kastély Erdély egyik leglátogatottabb „újrahasznosított” nemesi birtokává vált. 

Mátyus Enikő, a Transylvania Balneoturisztikai Klaszter menedzsere több mint egy évtizede tanulmányozza azt, hogy miként lehetne jobban értékesíteni a székelyföldi gyógyászati turizmust, hiszen, mint ismeretes, a három megyében számos terapeutikus hatású sósvíz- és ásványvízforrás van. A klaszter jó példa az összefogásra, arra, hogy miként lehet szakszerűen kiaknázni ezt az ágazatot, amely nemcsak az ásványi kincsek felhasználására, hanem a fürdőtelepek és környékük fejlesztésére   teremtene lehetőséget, az erdőgazdálkodástól (környezet) az emléktárgyiparig, a helyi kézművesség fejlesztéséig. Ezen a téren is a decentralizáció segítene, egyebek között azért, mert nagyon nehézkes az ásványvízforrások bevizsgálása, egy adott település üdülőhelyiséggé nyilvánítása. Az is aggasztó, hogy nem volt egységes koncepció vagy jogszabály arra, hogy megmentsék a mára már lehangoló állapotban levő nagy múltú fürdőtelepek épületeit. 

Szontágh Szabolcs, a magyarországi Nemzeti Vallásturizmus Tanács képviselője a magyarországi vallásturizmus lehetőségeiről mutatott be érdekes előadást, hangsúlyozva, hogy a szakrális helyek látogatása jelentős célközönséget vonzana, ha ezen a téren is összefognának az érintettek. Magyarországon a kormány szakhatósága támogatta a vallásturizmus fejlesztését, amely jelentős segítség a turisztikai szolgáltatóknak. Jó példa lenne ez is nálunk, ugyanis a szakrális turizmus terén van kínálat (Mária-út, csíksomlyói és más zarándokhelyek értékesítése), sőt a több vallásfelekezet, templom jelenléte is gazdagíthatná e kínálatot, csak hát nálunk – más országokhoz viszonyítva – ez az idegenforgalmi ág még szintén gyerekcipőben jár – tehetjük hozzá az elhangzottakhoz. 

Külföldi jó példa, összehangolt stratégia 

A délutáni panelben a magyarországi és kárpátaljai példákat hallhatták, láthatták a résztvevők, azt, ahogyan kell és érdemes kiépíteni az idegenforgalmi kínálatot és a szakszerű desztinációmenedzsmentet, illetve azt is, hogy miként lehet eladhatóvá tenni a konkrét programcsomagot, összefogással értékesíteni egy-egy régiót. Szó volt a Határtalan programról, a Balaton környéki turizmusról, Kárpátalja kínálati menedzsmentjéről. A jelenlevők kerekasztal-beszélgetésen vonták le az elhangzottak utáni következtetéseket. Tóth-Batizán Emese-Emőke, a Transylvania Bloom Egyesület képviselője főszervezőként lapunknak elmondta: a tanácskozással az volt a cél, hogy a bemutatott jó példákat követve, a meglévő lehetőségek és kínálat függvényében, számba véve a hiányosságokat is, egy szakszerű turisztikai stratégiát állítsanak össze a székelyföldi turizmusról, hiszen csak hosszú távú, összehangolt elképzeléssel, ennek kivitelezésével lehet az idegenforgalmat valóban jövedelmezővé tenni a térségben. Az állami hatóságoktól a helyhatóságokon át a turisztikai programcsomag szolgáltatásokon át a szállásadókig, az étkeztetést biztosítókig mindenkinek meg kell értenie, hogy csak együttműködve, egymáson segítve tudják a székelyföldi turisztikai potenciált kihasználni, gazdaságossá, jövedelmezővé tenni. Ez volt a tanácskozás egyik következtetése. Az egyesület, amelyet vezet, felvállalná azt a szerepet, hogy a stratégiához konkrét fogódzót nyújtson, a kapcsolati tőkéjén keresztül pedig szakértőket is bevonjon. Csupán azt kell megérteniük a döntéshozóknak, hogy milyen fontos lenne központilag is felkarolni, illetve a lehetőségek szerint konkrét lépéseket tenni Romániában – és ezen belül Székelyföldön – az idegenforgalom fellendítéséért, mert ezt csak együtt, közösen lehet fejleszteni.