Épített örökségünk

A Szent György tiszteletére szentelt középkori templom

Ahogyan azt a történelem lapjai igazolják, Marosszentgyörgy első írásos említése 1332-ből származik, amikor már önálló egyházközség volt. Hogy a templom ebből a korból való, azt a szentély félkör alakú apszisa és a máig fennmaradt gyönyörű, román stílusú ablaka is bizonyítja. 1556-ban az épület a lutheránusoké volt, 1572-től 1720-ig pedig a reformátusoké, amikor gróf Petki Dávid, a falu akkori tulajdonosa visszavette, és a teljesen tönkrement istenházát felújította... 

A Salz Qu forrás és a Petki család sírboltja

A Máriaffi-kastély alatt elterülő réten, a hajdani kastélykert északnyugati sarkánál sós-jódos ásványvíz tört fel, amelyre kis fürdőtelep épült, és amely 1914-ben a Marosszentgyörgy fürdő hivatalos nevet kapta.

Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében ír arról, hogy a forrást már a harmadik katonai felmérés térképszelvénye ábrázolja, egészen pontosan Salz Qu néven.

1960-ban fúrt kútjaiból nagy hozamú jódos-sós vizet nyertek. Ma is használják nemcsak a vizét, hanem gyógyiszapját is, egyebek mellett a reumatikus tünetek enyhítésére.

Marosvásárhely és Marosszentgyörgy között egy dombtetőn van a Petki család sírboltja egy kis kápolnával. Ez utóbbi helye fellelhető az első katonai felmérésen is.

A település temploma középkori

A Marosvásárhelytől északi irányba vezető országút mentén az első község Marosszentgyörgy, amely részben a Maros első teraszán, részben a kelet felé emelkedő lankás domboldalon terül el.

A község ma már Marosvásárhely elővárosának tekinthető építészeti és kulturális szempontból egyaránt. 

Nevét a 13. század második feléből származó Szent György tiszteletére felszentelt templomáról kapta. 

A domboldalon épült templom Fábián nevű papja nagy összeget fizetett pápai adó fejében. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból idézünk:

„Fabianus sacredos de Sancto Georgio solvit X banales anti-quos.”

A befizetett összegből arra lehet következtetni, hogy az egyházközség már akkor nagy lélekszámú lehetett.

Keresztes Gyula, a Maros megye középkori templomainak ismertetése helységenként című munkájában világít rá arra, hogy a templom kétszobányi méretű hajóból, a diadalívvel hozzá csatlakozó, keskenyebb szentélyből és a hozzá tartozó sekrestyéből áll, és román építészeti stílusban épült. Hajójának hosszanti falait támpillérek tagolják, a sarkokon átlósan elhelyezve. 

Ablakai nyomott ívű, csúcsíves záródású, mérműves kiképzésűek. A szentély keskeny, magas ablakai félköríves záródásúak. 

A templom főpárkányának fríze – az eresz alatti rész – íves vonalú, díszítése töredékesen végighúzódik a szentélyen is.

1750-ben leég a famennyezet

Csúcsíves főkapuja béletes, kőből faragott. A templom eredetileg torony nélkül épült, harangját faszerkezetű haranglábban függesztették fel.

Összességében a templomon a román építészet és a korai gótika jegyei ismerhetők fel.

A későbbi átalakítások és felújítások során is megtartották ezeket a jegyeket.

1750-ben a famennyezetet tűz pusztította el. 

A pótlásként készült kazettás mennyezet reneszánsz utánérzésű. A mennyezet nyolcvanegy festett táblából áll. A kazetták színárnyalata sötét, és azokat egyforma, leveles indadísz rajzolata borítja.

Közepén egy különösen nagy méretű táblát helyeztek el, amelyen a lován ülő Szent György viaskodik a sárkánnyal. A szent alakja, a ló feje és helyzete a megszokott ábrázolásmódban készült.

A szentélyben lévő oltárképen is Szent György alakja látható, hasonló beállításban. 

A templom belső falán a vastag mészréteg alól is előtűnik egy falfestmény, amely Szent Istvánt ábrázolja ülő helyzetben, egyik kezében kereszttel, a másikkal egy repülő sas csőréből kihulló gyűrű után nyúl.

A római katolikus falu lakói a reformáció után az új hit követőivé váltak, a templom is az ő használatukba került.

A katolikus restauráció idején, jó másfél évszázad múltán, 1720-ban került vissza eredeti tulajdonosaihoz.

Szintén Keresztes Gyula ír arról, hogy száz évvel később, 1820-ban a templom hajójához csatoltan épült a magas torony, amelynek sisakja és főpárkánya a barokk építészet hatását mutatja. Így a középkori templom eredeti román kori és gótikus jegyei reneszánsz és barokk elemekkel egészülnek ki.

Baricz Lajos plebános kiegészítése:

A mintegy 700 éves templom jó állapotban van. Ez részben elhelyezkedésének tudható be, mivel egy földnyelv tetején épült, így a tetőről lefolyó víz könnyen eltávozik, másrészt pedig az állandó karbantartásnak köszönhető. 

Mivel a templom nagyon kicsi, 1989-ben, Bálint Jenő plébános idejében lebontották a kicsi sekrestyéjét, amelybe csak a szentélyből volt bejárat, és helyette sokkal nagyobbat építettek, mely kápolnaként is használható.

A templom külső részét az utóbbi ötven évben négyszer újították fel, a tetőzeten a födémet többször átforgatták, pár évvel később teljesen újrafödték. 

Az 1994-es külső javítás alkalmával került elő a templom déli oldalán a gótikus ajtókeret. Ez azt igazolja, hogy az istenházának korábban két bejárata volt: a mostani nyugati bejáró mellett volt egy déli ajtaja is. 

A templombelsőről elmondható, hogy 2012–2017 között a kazettás mennyezetet leszedték, megtisztították, tartósították és visszaszerelték Mihály Ferenc restaurátor vezetésével.

Az 1898-ban épült orgonát 2017-ben Dénes Endre orgonajavító hozta használható állapotba. Szintén akkor készült az 1903-ban készült padozat helyett a templom új berendezése. 

A dél-tiroli Sankt Ulrich településről származik a Szűz Mária- és a Páduai Szent Antal-szobor 1926-ból.

A templom tornya, mint általában, nyitott és szellős volt, ahová a galambok és más madarak szívesen húzódtak. 

2006-ban zsalugáterrel és hálóval láttuk el, és kialakítottuk a toronyban az egyházközségi múzeumot, amelyben nagyobbrészt régen használt liturgikus kellékek, régi egyházközségi tárgyak, valamint máshonnan birtokunkba került eszközök találhatók.

2018-ban a Szent Antal oltárán helyeztük el üvegbura alatt a Szabó Albert által készített magyar korona másolatát és a koronázási jelvényeket.

A régi keresztutat ábrázoló képeket 2021-ben kicseréltük, helyette a marosszentgyörgyi Barock Stil Kft. műhelyében készült keresztúti féldomborműveket szereltük fel.

 * A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet dr. Fekete Albertnek, Keresztes Pálnak, Keresztes Géza műépítésznek és Demján László műemlékvédő szakmérnöknek. Képek: Orbán Pál fotográfus.