Erdélyi örmény orvoslás

Erdélyi örmény orvoslás a 17. századtól napjainkig, valamint báró Dániel Ernő munkássága a XIX. században – azon igen érdekes est tematikái, amelynek az Optica-Optofarm Kft. Szentgyörgy téri székházának konferenciaterme adott otthont csütörtök délután. A Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület által szervezett eseménynek a Magyar örmények a tudomány és a közélet szolgálatában címet adták, az est keretében 

dr. Kálmán Attila Báró Dániel Ernő a köz szolgálatában címmel a magyar örmény nemességnek a monarchia idején vállalt társadalmi szerepéről értekezett, dr. Nagy Attila pedig Szemelvények magyar örmény orvosok életéből címmel tartott előadást, az erdélyi orvoslás 17. századi helyzetéből kiindulva. Az eseményen dr. Ávéd Éva zongora- és Geréd Jolán fuvolaművész működött közre. 

Amint azt dr. Kálmán Attila vetített képes előadásából megtudtuk, báró Dániel Ernő nemesi családból származott, tisztiszolga lett, majd jogi karon végzett. Később miniszterré választották. Az 1896-os, ezredéves kiállítás szervezője, a kiállítás szervezőbizottságának elnöke, a Közlekedési Múzeum létrehozója és alapítója. Miniszterségéhez kapcsolódik a Vaskapu felavatása 1896-ben és befejezése 1898-ban. Budapest fejlesztéséhez is hozzájárult, két híd kapcsolódik a nevéhez: az Erzsébet híd és a Ferenc József híd (amit ma Szabadság híd néven ismerünk) építésének elindítása, majd befejezése. Az első erdélyi vasút igazgatósági tagja, az első pesti hazai takarékpénztár-egyesület elnöke. Kereskedelemügyi miniszterként nagyon sok érdekes dologhoz hozzányúlt – neki köszönhetőn mentik meg például 1895-ben a herendi porcelángyárat. A Budapesti M. Kir. Távbeszélőhálózat létrehozója, a Nemzeti Szalon egyik alapítója. Valóságos belső titkos tanácsos, 1896-tól bárói rangot, majd I. osztályú Vaskorona-rendet kap. Mindemellett az Orosz Szent Anna-rend, a Román Korona-, a szerb Takova-, a bolgár Szent Sándor- és a japán Felkelő Nap-rend nagykeresztjét is megkapja – mondta előadása során e kevéssé ismert, mégis hatalmas életművet maga után hagyó magyar–örmény arisztokratáról dr. Kálmán Attila. 

– Amikor elkezdtem a témával foglalkozni, nagyon meglepett, hogy a magyar–örmény orvosok nemigen foglalkoztak a saját történetükkel – kezdte ugyancsak vetített képes előadását dr. Nagy Attila. – Elkezdtem kutakodni, és megtaláltam a dr. Kapronczay Károly által szerzett, Adatok a magyarörmény orvosok és gyógyszerészek történetéhez című monográfiát, amely a Magyar Örmény Könyvtár sorozat keretében jelent meg. Mint az említett kötetből is kiderül, az elmagyarosodott örmény orvosok kiválóan szerveztek meg mindent, amivel találkoztak. Csendes, szorgalmas, nem színpadra való tevékenységként élték meg az orvoslás tudományát. 

Erdélybe 12.000 örmény család telepedett, érkezésük után rögtön kiütik a görög és aromán marhakereskedelmet. Mindez az 1700-as évektől kezdődik. A Kaukázus térségében nagyszerű felfedezések történtek annak idején, az örmények sok újítást hoztak magukkal Erdélybe. A tatárjárás után elpusztul Magyarország egy részével az ápolási, gyógyítási kultúra is. A kolostorokban az apácákon kívül a szerzetesek ápoltak, főként gyógyfüvekkel. IV. Béla sikeresen feléleszti az országot, de Mo-hács újra tönkreteszi mindezt. A XVI-XVII. században Magyarországon óriási járványok pusztítottak, a pestis, a feketehimlő, a hastífusz és a kolera általános jelenségnek számított. Miután az örmények – gazdag emberek – Erdélybe telepednek, hozzák a betegellátási kultúrájukat is. Fizetett orvosaik, ápolóik vannak, a köztisztasággal mániákusan törődnek. Kolozsváron örmény kórház is létesült. A harmincéves háború lerombolja ugyan Európát, de a harctéri orvosok rengeteg újítást eszközölnek, és ezek beszirávognak a köztudatba is. Mária Terézia pedig rájön arra, hogy vidéken nincs orvosi ellátás, javítani kell a közegészségügyi viszonyokat, és az 1770-es években életbe lépteti az első ilyen jellegű rendszabályzatot. A magyar–örmény orvosok közül sokan Olaszországban végezték az egyetemet, de időközben négy szakkal megalakul a bécsi orvosi egyetem is – ott is számos magyar-örmény orvostanhallgató képezte magát: akik ott végeztek, Európa-szerte praktizálhattak. Ezzel egyenlő minőségű oktatás ugyan Kolozsváron is folyt, de Bécs megtiltotta, hogy az itt végzettek a birodalmon kívül gyakorolhassák munkájukat: azért, hogy ne vándoroljanak el. Nagyrészt az említett egyetemeken végzett magyar–örmény orvosok agilitásának, eszességének és pénzének köszönhetően kialakulnak a székely székek orvosi közösségei is. Ezen orvosok megengedhették maguknak a legmagasabb szintű képzést, és emiatt rendkívül keresettek voltak. Ugyanakkor fegyelmezettek, felelős munkát végeztek és bárkihez elmentek, a szegényekhez is. És ha a beteg nem tudott fizetni, akkor nem fizetett – mondta dr. Nagy Attila, aki az előadás további részében a budapesti, kolozsvári, marosvásárhelyi orvosi egyetemen végzett örmény orvosok jegyzékét ismertette az 1760-as évektől. Nagyon sok erdélyi volt közöttük, olyan orvosdinasztiák fiai, amely családok közül pár még a mai napig is létezik 

– például a Csausz család vagy 

a Korbuly, a Patrubány, a Lázár, a Nuridsán, a Kabdebó, a Szentpéteri családok. Az örmény orvosok interdiszciplinárisan gondolkodtak, és nem csak orvos-, hanem patikusdinasztiákat is adtak a közösségnek – hallottuk az értekezésen, amelyben szó esett még a kolozsvári örmény ,,kórházról” és híres, örmény származású orvosokról is. Közöttük Csausz Mártonról (az orvosi intézet felszerelését saját vagyonából ő szerezte be, teljes vagyonát az egyetemre hagyta), Csíki Kálmánról (pszichiátriai szakkönyvével szembement a kommunista diktatúra tiltásaival), Dávid Lajosról (a szegedi egyetemi gyógyszertár szervezője, tanszékvezető), Fogolyán Kristófról (a sepsiszentgyörgyi kórház névadója, 1912-ben ő kezdeményezte a korszerű kórház felépítését, aminek négy épülete 1948-ig el is készült, ugyanakkor ő vitte be Bartók Bélát a városba és elérte az egyetlen ottani koncertjét), Issekutz Béláról (az európai orvostudomány egyik legnagyobb kapacitása volt – 1886-ban született Kőhalmon, Gyógyszertana alapvető mű, nagyszerű tudós, aki főleg a kémia területén működött, új gyógyszereket alkotott meg, párat közülük máig használnak. Egyetemi magántanár, a modern gyógyszerkutatás magyarországi elindítója. Kossuth-díjat is kapott munkásságáért. Két, rendkívül fontos könyv szerzője: a Gyógyszertan és a Gyógyszerrendelés című munkáké. Utóbbiban felsorolja, hogy milyen betegségre mit adtak. Olyan egyszerűen és hatásosan kezeltek dolgokat, amelyeket ma, főleg a 

gyógyszercégeknek köszönhetően, nagyon túllihegünk. A gyógyszer-hatásmechanizmusokat is nagyon ismerte, és csak azt írta meg, amelyek használtak), Csidey Józsefről és feleségéről, valamint a Duha és Száva családokról. Előadását a hippokratészi eskü szövegével fejezte be dr. Nagy Attila: „Minden házba a beteg javára lépek be”.