És mégis mozi

Filmsorozatokból ismerkedünk a XIX. század angol dzsentrijével és a XX. század hitbizományi főnemeseivel, az arisztokráciával.  

Filmsorozatokból ismerkedünk a XIX. század angol dzsentrijével és a XX. század hitbizományi főnemeseivel, az arisztokráciával. Könnyű kitalálni, hogy az utóbbi évek legsikeresebb angol-amerikai sorozatfilmjéről, a Downton Abbey-ről, és a legtöbbször filmesített angol regényről, a Büszkeség és balítéletről lesz szó. Még hozzáteszem azt a kedves komédiát, amely az 1920-as évek brit főúri családját és cselédeit kacagtatja ki, amint már alaposan megtépázott vitorlájukkal még lebegni próbálnak.

Nevezhetjük szerencsés helyzetnek, amikor szinte egy időben láthattuk újra a Büszkeség és balítélet 1995-ben készült változatát, a feledhetetlen Mr. Darcyval, azaz Colin Firth-tel, és a józan okosság csillogó szemű Lizzyjével, azaz Jennifer Ehle-vel. Azt mondják, a regény 10 adaptációja közül ez a leghűségesebb, bár a 2005-ben készült változat számtalan díjat kapott, 2006-ban négy jelölése volt Oscarra. Még az sem feledhető, hogy az 1940-ben készült filmváltozatban Laurence Olivier alakította Darcy szerepét.

A Dowton Abbeyt a story 4-en láthatjuk újra, lassítva, egy héten egyszer, de így újra tanúi lehetünk Grantham grófja és családja, valamint az őket szolgáló belső cselédség (személyzet) mindennapjainak. Végül a remek paródia is újra látható, a Csengetett, Mylord?

Nem összehasonlítás a célom, de a néző valószínű felfigyelt arra, hogy olyan sorozatokat láthat most egy időben, vagy röviddel egymás után, amelyek történése időben távol, de meghatározott történelmi pillanatban folyik. Mindhárom sorozatban kitűnő a magyar szinkron, a magyar nézőket elkényezteti az ismert színészek tolmácsolása.

Mi volna a három filmsorozat egymáshoz viszonyításának lényege, ami valószínű nagyon sok nézőt foglalkoztat?

Először a Downton Abbey, amely a közelmúlt legvonzóbb tévéfilmsorozata számunkra, és újból láthatjuk. Julian Fellowes alkotása, 2010-ben Angliában, 2011-ben az Egyesült Államokban aratott nagy sikert. Számos tévés díjat nyert, Golden Globe- és Emmy-díjat. A három évadra taglalt sorozat 12 milliós nézettség után egy negyedik évadot, karácsonyi különkiadást is megérdemelt. Először nagy érdeklődés, aztán számtalan boncolgatás, elemzés, értékelés, nézői vélemény kísérte. Az angol arisztokrácia élete, helyzete és oly mélyrehatóan megváltozott körülményei, a konzervatív létformába merevedett, majd gyors változása Európa és az Egyesült Államok érdeklődését, egyben csodálatát nemegyszer kiváltotta. A tévésorozat pedig megerősítette az érdeklődést, a megközelítés lehetőségét. Az uralkodó osztály mellett a hűség példázataként a másik társadalmi osztály, a szolgák hierarchikusan felépülő osztálya, az alsó népréteg élete szoros függőségben, párhuzamosan halad a munkaadó uraiéval. A XX. századi angol társadalom legfelső rétege és az őt kiszolgáló alsó népréteg, társadalom a történelemben. Eddig aligha történt filmes megközelítésben ilyen nagyszabású kísérlet ennek bemutatására. A sorozatgyártás, a film látványossága, csodaszép és autentikus helyszínek – a Highelere kastély és parkja, Oxfordshire-ben Bampton falu, a Saint Mary templom, néhány francia falu – a kitalált helyszínt hitelessé teszik.

A Downton Abbey a Crawley család hitbizománya V. György angol király uralkodása alatt. A rendező és forgatókönyvíró kitűnően időzített azzal, hogy a sorozat a Titanic áprilisi tragédiájának idejével kezdődik (1912), és az első világháború megpróbáltatásainak idejéig jutva előrevetíti a müncheni eseményeket is. Az időszerűség, a felelevenítés az első világháború századik évfordulójának előestéjén mindenképpen hatásos, hiszen 2010-től kezdődik a film vetítése és 2013-ban még folynak a negyedik évad felvételei. A magyar nézők 2013-tól folyamatában láthatják a sorozatot, az utolsó, a hatodik évad befejeztével, összesen 43 epizódot.

Grantham grófja, Robert Crawley családja évszázados hagyományok szerint, a legapróbb beidegződött szokások alapján, nagyszámú szolganéppel, szervezetten folytatja életét. Gyönyörű felesége azonban amerikai, szép felnőtt leányai – Mary, Edith, Sybil – okosak, elegánsak, talán a túlzott fegyelem, a kastély zártsága és az életmód mindent meghatározó rendje okozza, hogy nem szívlelik egymást, életútjuk, életcéljuk teljesen más irányt vesz az események során

A szolgák rendje hosszú idők alatt rétegződött, hierarchikus, minden arra vall, hogy évek hosszú, hűséges szolgálata után kerülhetnek egyik rendből a másikba. A komornyik a legfőbb tisztség, lakáj, komorna, szobalány, inas és a konyha személyzete, ez a sorrend. Jellemzőjük a tisztesség, a kötelességtudás, a pontosság, a teljes alárendeltség a ház urának és egyénenként a család tagjainak. Váratlan esemény talán örökre felkavarná a család rendjét, ha nem lenne ez az elkötelezettség, ha a valós élet kísértésének áldozatául esett Mary nem lenne úrrá szobalányával és anyjával együtt a helyzeten. Ilyen módon kerül Bates, Grantham lakájának megpróbáltatása is a történetbe, aki börtönévekkel fizet azért, hogy örökre titok maradhasson a török diplomata és lady Mary pillanatnyi észveszejtése.

A további történetben az első világháború kitörésének következményeit, az ír szabadságmozgalom beszüremlését, a fiatalabb szolgák helyzetfelismerését, sőt a merev életmód változásait is nyomon követhetjük a család széttagolódásában. Downton Abbey sorsa, további jóléte azon múlik, hogy az oldalági rokon, Matthew Crawley, polgári foglalkozást űző ügyvéd, a Maryval kötendő házassága révén megmenti a hitbizományi örökséget. Ám a „titok”, Mary ügye és igazságérzete – nehogy a birtok ilyetén megszerzésének vádja érhesse – mind bonyolultabbá teszi a történést.

Száz évvel ezelőtt történt mindez, korhű és hihető a filmből elénk táruló világ, minden baljós fordulat megerősíti a család és a velük érző, gondolataikat is kitaláló, ám túlérzékeny szolgák áldozatot is felvállaló életfelfogását és életrendjét. Lord Grantham személyzete bármelyik tagjáért felelősnek érzi magát, akárcsak a családjáért. Öltözés-vetkőzés közben mindent megtárgyal lakájával, Bates-szel, szinte végzetessé válik a függőség John Bates és a Crawley család között.

A szereplőgárda mondhatni tökéletes. Hugh Bonneville, Grantham grófja, beleszületett módon alakít, akárcsak az amerikai voltát régen elfeledett, de létfontosságú pillanatokban mégis gyakorlati érzékű Lady Crawley, Elisabeth McGovern.

Mary Crawle, a legidősebb, legszebb lány kitűnő társalgó, karcsú és finom vonású, mindennek és mindenkinek tudja a helyét, férjhezmenetelével megmentheti a birtokot, őszintén szereti, és mégis gátolja Matthew-t, a film legrokonszenvesebb alakját.

Michelle Dockery alakításának nagy érdeme, hogy az arisztokrata fensőbbség, az igazságérzettel szembenálló akaratgyengeség, egyben a tisztánlátás mind érezhető szerepe átélésében.

Dan Stewens, Matthew Crawley rokonszenves, melegszívű, a háború lövészárkaiban katonái mellett küzd, a sötét hajú, barna Mary mellett szőke és megnyerő arisztokratává nemesült polgár.

Jim Carter és Phyllis Logan, a főkomornyik és a házvezetőnő alig felejthető alakítói kötelességüket tűzön-vízen teljesítők, minden hátteres gondolat távol áll tőlük, akár a becsület lovagjai lehetnének. És így tovább, epizódról epizódra jobban megismerjük őket, magánéletük a ház élete, a kastély urainak szolgálata. Szinte hihetetlen számunkra, de a történetben megrázóan lélekemelő, ahogy Daisy, a kis konyhalány addigi elszánt visszakozása ellenére férjhez megy a haldokló, háborús hős inashoz. Megkomponált, jól felépített jelenetek sora tudatja, hogy miképpen gondolkodnak az alsó néposztály fiai, lányai.

Tanmese lenne a Downton Abbey, esetleg kis lenézéssel szappanopera? Nem hasonlít ehhez a kategóriához a tévéfilmek sorában. Hatalmas üzleti érdek húzódik mögötte, és sok milliót hozott az alkotóinak, de olyan nézők sokaságát hódította meg és heteken át vonzotta, akik így ismerték meg vagy kerültek közel a történelemhez, a társasági élethez, a jó modorhoz, a viselkedéskultúrához. Másrészt kiváló színészek jelenítettek meg egy korszakot, kosztümös drámában próbálták ki művészi elhivatottságukat. Így hát tehetjük feljebb a mércét, és a mindenkori kiváló angol filmeknek járó elismeréssel nyugtázzuk a Downton Abbey folyamának ismétlését.

Vissza az időben

Még száz évet vissza az időben, és az angol dzsentri életét szemlélhetjük Jane Austen, az angol nőírók tehetséges tehetsége – ha lehet így mondani – révén, aki hat romantikus regény írója a XIX. században, és inkább a társadalom, a társaság, mint a történelem színeire visz. Bár a napóleoni háborúk idején játszódik a történet, katonatisztekkel is találkozunk a vidék életében, és nem mindig jó példázatként.

Nemrég láthattuk, ki tudja hányadszor, a Büszkeség és balítélet filmsorozatot, a regény 1995-ben készült, talán legsikeresebb tévés feldolgozását Colin Firth-tel Darcy szerepében.

Nehéz volna felsorolni, hány filmváltozata és tévésorozata készült a regénynek.

Jane Austen, az Angliai Hampshire megyei Stevenson anglikán lelkészének hetedik gyermeke 1796-tól 1797-ig, egy év alatt megírta ezt a regényt, a Pride and Prejudice első változatát First Impression – Első benyomások – címmel. 1913-ban a könyv Büszkeség és balítélet címmel jelent meg, sokak szerint Jane Austen legjelentősebb regénye. Ha az akkor 22 éves fiatal lány képmására nézünk, fodros, csipkés fejkötőjére vagy zárt nyakú ruhájára, esetleg szabályos, kissé pufók arcára, semmiképpen sem emlékeztet legbájosabb filmbeli szereplőjére, a sugárzó szemű, hevesen érvelő Elisabeth Bennetre, okos, fürkésző tekintetére. Mégis ő teremtette ezt a kedves, intelligens fiatal hölgyet, az ironikus, erős jellemű, Darcyval csatározó Lizzyt. Az angol vidék, a dzsentri életmód unaloműző napjai, ahol a lányok férjhez adásának kell megoldania a család jómódjának fenntartását, séták, táncmulatságok, minden a család élete körül forog

Jane Austen ebben a vidéki, a vagyoni háttért mindennél fontosabbnak tekintő légkörben gondolkodó, vitára kész, szellemes szereplőket vonultat fel.

A butaság, a képmutatás is mindenütt jelen van, Mrs. Bennet, a lányok anyja és Mr. Collins, a lelkész, ha túlzottan is, de kitűnően karikírozott figurák.

A Büszkeség és balítéletből az első film 1938-ban készült, amelyet Magyarországon 1940-ben mutattak be. Talpig úriember volt a címe. Ezután összesen 10 mozi- és sorozatfilm készült csupán ebből a regényből. Az utolsó változat 2005-ben Joe Wright rendezésében, és ennek BAFTA-, Golden Globe- és Oscar-díjai voltak. A sorozat, amit a legtöbbször láttunk, 1995-ben készült Simon Langton rendezésében. Kiváló a magyar szinkron, a szöveg – szellemes párbeszédek, olykor hosszabb monológok – jól követhető. Darcy izgatott vallomása, a regény egyik kulcspillanata annyira hiteles és korhű Colin Firth remeklésében, hogy valamiképpen ez lett a Jane Austen-filmregények legmaradandóbb jelenete sok néző számára.

Darcy büszkesége nem oldódik még e vallomás idején sem, ékesszólása fokozódik, egyre szónokol az észérvek mellett, és nem veszi észre, hogy ez nem leánykérés, hanem önmaga felmentése egy számára alig elfogadható házasság miatt.

Hogy Elisabeth válasza milyen fölényt jelent a lány számára, azt abban a pillanatban Darcy fel sem foghatta. Ez már nem a romantikus Jane Austen, hanem a kritikai realizmus úttörőjének, a nőíró függetlenségérzésének csúcsjelenete. A film hozta magával, hogy ezek után a regény népszerűsége megállíthatatlan lett.

Görbe tükörben a húszas évek brit főúri családja

Hanyatlóban a húszas években a brit arisztokrácia fénykora, amelynek már a Downton Abbey utolsó évadaiban is tanúi lehettünk. 1988-ban egy ragyogó sorozatban (szituációs komédiának nevezték) Jimmy Perry és David Croft, szövegíró és rendező, utat nyit a televíziós vígjátéksorozatoknak. A BBC 26 epizódban 1988 decemberétől 1993 áprilisáig vetíti a Csengetett, Mylord? című sorozatot. Újra nézhetjük, jól mulatva a Viasat 3 csatornán, derülve minden jelenetén. Paul Shane, Jeffrey Holland és Su Pollard, Alfred Stokes, a ravasz komornyik, James Twelvetrees, a gőgös, alázatos lakáj, Ivy Teasdale, a szemüveges, hófehér kötényes, szöcskemód ugráló szobalány ugyancsak kellemes társaság Blanch-sal, a szakácsnővel és a kisinassal együtt, lent az alagsorban pompásan érzik magukat, esznek, isznak, teáznak, szórakoznak uraik jómódja, ostobasága révén. A Meldrum család feje, Lord George régi viktoriánus, erkölcseit fitogtató, képmutató. Mellette egész családja komikus mellékszereplő, egyik lánya a kacér, könnyelmű Poppy, a másik, Cissy, a Munkáspártot támogatja, megbotránkoztató a viselkedése, autót vezet, férfiruhában jár. A személyzettel igyekeznek jóban lenni, de ez is képmutatás, öncsaló játék.

Mr. Stokes előrevetíti jó mondásaival a jövőt, nem átallja a lord legjobb borait meginni, akit félre lehet vezetni. Hol vannak ők a Downton Abbey századvégi szolgaerkölcseitől? Mr. Stokes egyik legjobb mondása: majd mi leszünk odafent, ők meg majd idelent. Ám ha valamelyikük túlmegy a határon a tiszteletlenségben, felkiáltanak: hová vezetne ez?

Mabel Wheelernél, a mosogatóasszonynál aligha van szegényebb, neki még a maradékból is alig adnak, gyakran mondja: nem is tudom már, mikor ettem utoljára.

Kiváló színészek, mesteri rendezés, a viktoriánus kor jómodorának, fennkölt erkölcseinek, az angol mindenhatóság ilyetén kifigurázása nemcsak jó szórakozás, hanem a karakterek gyengéinek ítélete, egy régi, átlátható világ újraértékelése, a csaló látszat „titkainak” bevallása. És mégis mozi. Jó mozi. Ha olykor magányosan nézi az ember, nagyokat kacag, arra is gondolhat, hogy még sokan, sok ezer ember nevet vele együtt jóízűen, vele együtt nézi a jó mozit.