Faldöngetés a főtéren

Dicséretre méltó kezdeményezéssel álltak elő az idén a Bolyai Alkotótábor szervezői, akiktől nem idegen a kísérlet, az újszerű, a másság művészi értékét bemutatók felvonultatása.

Fotó: Vajda György

Dicséretre méltó kezdeményezéssel álltak elő az idén a Bolyai Alkotótábor szervezői, akiktől nem idegen a kísérlet, az újszerű, a másság művészi értékét bemutatók felvonultatása. Mert a több mint tízéves működés alatt, többek között, volt már szobrászműhely a várban, lógtak óriási textilalkotások a várfalakon, eljöttek építészek merész térkoncepciókkal. Az idén a kortárs fotóművészetnek szenteltek óriási teret.

Az alkotótábort, talán szimbolikusan egy korábbi kiállítás előzte meg az EMT marosvásárhelyi székházában, ahol négy fiatal, tehetséges középiskolás alkotó (Györffy Andrea, Kolcsár Kincső, Szitai Eszter és Vajda Boróka) fényképeit láthatták az érdeklődők. S mindehhez hozzátartozott az is, hogy szombat délelőtt a Bolyai líceumban zajló Körmöczi János fizikusnapok keretében, a művészek részt vettek Jipa Alexandru, a bukaresti egyetem fizika tanszékének tanára lézerről tartott előadásán és megtekinthették Borbély Vencel, a Budapesti Műszaki Egyetem és Borbély Sándor, a Kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem tanáriai által bemutatott hologramokat.

S bár a csütörtöki, – a szakmának, az alkotóknak szóló – rendezvény a marosvásárhelyi Művész mozi klubtermébe szorult ugyan, de a vetítések, az előadások a vizuális művészet új dimenzióit nyitották meg az érdeklődők előtt, amely eltér a klasszikus értelemben megfogalmazott fotográfiától. A szervezés szellemi gondnoka Fekete Zsolt fotóművész volt, akinek alkotásait, projektjeit Budapestről nyugatra is ismerik az e műfajt kedvelők és nemcsak. Konceptuális fotográfia – ezt az irányzatot mutatták be Marosvásárhelyen fiatal, kortárs művészek. S bár a művészeti ág az 1960-as évektől kezdődően kezdett teret hódítani a nagyvilágban, hozzánk szellemiségében valójában csak az 1989-es évek után kopogtathatott be igazán. Jócskán volt olyan alkotó, aki lépést tudott tartani az irányzattal, de a kor ideológiai béklyója miatt nem lehetett nyilvánosságra hozni az olyan műveket, amelyek másról szóltak, mint a kötelező, amelyek netán – a tudatalattiban – a kommunista kánonokkal ellenszegülő gondolatokat fogalmaznak meg. Mert pontosan ebben rejlik a konceptuális fotográfia miértje. A művész, az alkotó úgy rendezi át a vizuális világot, világát, hogy ezáltal absztrahál. Úgy játszik a térrel és az idősíkkal, az alanyokkal, a fényekkel-árnyékokkal, a mozgással s minden olyan elképzelt vagy valós elemmel, amely visszaad egy érzést, gondolatot, vagy mert egyszerűen ott van... Az értelmezőre, a befogadóra bízzák azt, hogy ez miként éli meg sajátos, külön világát. A klasszikustól eltérően egy életlen, foltos, elmozdult kép is lehet mű, a családi fotókból történet hámozódik ki, a tárgyak szándékosan átlényegülnek gondolatokká.

Akit érdekelt a téma az érdekes előadásokat hallgathatott meg mindezekről csütörtökön. Miután Csegzi Sándor, a szervező EMT marosvásárhelyi fiókszervezetének vezetője elmondta gondolatait a kezdeményezésről, Gimesy Péter magyarországi művészettörténész érdekes fotótörténeti bevezetőt tartott. A kolozsvári Dorel Găină az összehasonlító fotográfiáról beszélt, míg a konceptualizmusról a bukaresti Iosif Király tartott előadást a műfaj nagy alkotói munkáinak elemzésével. Délután a szombaton megnyílt kiállítás alkotói közül Erdei Krisztina (Budapest) Nicu Ilfoveanu fotóművész (Bukarest), Olivia Mihălţianu (Bukarest) és Fekete Zsolt (Marosvásárhely) mutatta be munkáit.

Az említettek alkotásaiból és a budapesti Gábor Enikő, – aki csak a tárlatmegnyitóra érkezett meg –, valamint Soltész István (Debrecen), Tamás Dezső (Budapest) munkáival kiegészülve, igazán különleges tárlat nyílt a Színház téren, amelyet Csegzi Magdolna projektvezető elképzelése alapján rendezték be.

A kiállítást megnyitó Csegzi Sándor az eseményt a Bukarestben nemrég előadott Pink Floyd – A fal – című produkciójához hasonlította, egyrészt az újszerű kiállítófelület miatt és a munkák üzenete is tulajdonképpen prekoncepcionális falakat döngetnek tájainkon – mondta többek között.

Nagy Miklós Kund művészeti író kiemelte annak fontosságát, hogy a Színház tér ezáltal egy új dimenziót kapott, a fotók önmagukért beszélnek – hangsúlyozta, majd Robert Capát – a világhírű magyar származású fotóriportert parafrazálva kiemelte, ezek olyan alkotások, amelyekhez a művészek „igen különösen közelítettek”, akár a fényképezőgép lencséjével, vagy csak egyszerűen szemléletben, gondolatban, s ezáltal egy meditációs hellyé lényegül át a Színház tér az egy hétig tartó tárlat ideje alatt.

A rendezvény és az eseményt záró – marosvásárhelyi Színház téri kiállítás – gondolatát egy szemlélő fogalmazta meg találóan: „ de jó, hogy valami különleges is történik Vásárhelyen…” Történjen is, mert alkotni egyszerűen azt jelenti, újat, mást teremteni, s erről szólt az alkotótábor is. Hogy a kortárs műből melyik válik klasszikussá, azt majd az utókor dönti el. A kezdeményezés emlékezetes marad.