Farsangi menüajánlat kisnyugdíjasoknak

  Az ünnepi menü megtervezését a kamra tartalmának szemrevételezésével kezdjük. Ne hangoljon le senkit az üres polcok jól megszokott látványa. Amennyiben sikerül bár egy kenyérsarkot (lehet száraz is), meg egy fej hagymát (lehet kisebb vagy fél fej) felfedeznünk, mindjárt hozzákezdhetünk a vízleves elkészítéséhez.

A XVII. századi török-tatár dúlta Erdélyben sem fonták kolbászból a kerítést. A krumpli, a kukorica elterjedése előtti világban egyetlen aszályos év, természeti csapás hatalmas éhínségeket eredményezett. Ezt igazolják a Tófői Zsófi marosvásárhelyi szakácskönyvében (1692) található igen-igen takarékos receptek is. A Teleki – Bolyai Könyvtárban őrzött recepteskönyvben találhatjuk a vízleves legrégebbi receptjét:

 Viz Leves

Tégy egy csuporban tiszta vizet a’ tüzhez, sot belé, egy tálban szeltet az menyire akarod, (kenyérszeleteket tetszés szerint – J. A.) öntsd meg forró vízzel más tállal fed be, az tüznél egy lábosban pergelj hagymát, és mikor a, kenyér meg ázott, a’ vizet szürd le róla, és feljül az hagymát reá rakván vajazd meg igen jó.

 Egy mai szakácskönyv így írná le a vízleves receptjét:

 Párolt kenyér pirított hagymával

Enyhén sós vizet forralunk egy kisebb edényben. Cseréptálra rakjuk a kellő mennyiségű kenyérszeletet. Ráöntjük a forró vizet,majd befedjük egy másik tállal. Serpenyőben kevés vöröshagymát pirítunk vajban. A még meleg kenyérszeleteket szitára tesszük, lecsepegtetjük a fölös vizet. Tálaláskor a tetejükre szórjuk a pirított hagymát, ráöntve az olvasztott vajat is.

 Amennyiben igen költségesnek találnánk a vízlevest, megpróbálkozhatunk az összehasonlíthatatlanul olcsóbb kőleves elkészítésével. Mindnyájan ismerjük a kőleves meséjét, melyben a furfangos diák, obsitos katona, vagy éppen maga Mátyás király, túljárva a fukar házigazda eszén, elkészíti finomabbnál finomabb hozzávalókkal a kőlevest, majd az ízletes vacsora végeztével magát a „csodakövet” is eladja, jó pénzért, zsugori vendéglátójának.

 A forró kővel való főzést vagy a tüzes kövön való sütést jól ismerték őseink konyhájában. A levest az üstbe rakott forró kövekkel is melegítették. A kövön való sütés hagyománya ma is él a Székelyföldön. Fiatal tanárként Nyárádköszvényesen kóstoltam meg először a kövön sült piros pettyes hegyi pisztrángot. Egy nagyobb kő fölött rakott tábortűz leégése után a parazsat félrehúzva a forró kövön sütöttük meg a halakat.

 Mint már említettük, a kőleves jóval olcsóbb, mint a vízleves. Gyakorlatilag bármelyik kedvenc levesünket elkészíthetjük ezzel a recepttel. Minél drágább hozzávalókat választunk, és minél több vendéget hívunk meg vacsorára, annál olcsóbb lesz a levesünk!

 Első és legfontosabb feladat a megfelelő kő kiválasztása. Kerüljük a tégla- vagy betondarabokat. Főzés közben a levesbe kerülő homokszemek komolyan károsíthatják barátaink protézisét. Legjobb, ha a hevítést kitűnően bíró, vulkáni eredetű andezitet vagy bazaltot választunk. Miután kinéztük magunknak a számunkra legszimpatikusabbnak tűnő követ, próbáljunk meg lehajolni és felvenni a földről. (Remélem, jóval ügyesebbek lesznek, mint én a tavaszi csigagyűjtéskor. Mire sikerült lehajolnom, addig a csiga, huss, tovaszáguldott.)

Hazatérve alaposan megmossuk kövünket, ezután mindjárt sor kerülhet a vacsorameghívásokra is. Leghamarább jelezzük kedves vendégeinknek, hogy a híres-neves kőleves lesz az ünnepi vacsora fő fogása. Majd halkan és finoman megemlíthetjük, hogy a vacsora sikere érdekében hozzájárulhatnak egy kevés zöldséggel vagy kolbásszal, tejföllel stb.

 A kőlevest vendégeinkkel közösen készítjük el. Egy nagyobb fazékban forrni tesszük a vizet, 200 ml-t számítva személyenként. Belerakjuk az alaposan megmosott követ, majd a receptnek megfelelő sorrendben és mennyiségben a vendégek által hozott finomságokat.

 Jó étvágyat és vidám farsangolást kívánunk minden kedves olvasónknak!