Fehéregyházi megemlékezés

Július 31-én Fehéregyházán az idén is megemlékeztek a fehéregyházi csata és Petőfi Sándor haláláról a 167. évfordulón.

Az ispán-kúti emlékezést Nagy Judit, a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alelnöke Móra Ferenc Petőfiről írt szavaival nyitotta meg. Imecs Lajos nagybúni református lelkipásztor igeolvasását koszorúzás követte, majd Czerják Réka diáklány szavalata zárta a rendezvény első részét. Ezt követően 10 órától a református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten igét hirdetett nagytiszteletű Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója, a brassói egyházmegye esperese.

A fehéregyházi Petőfi-múzeumkert adott helyet hagyományosan a megemlékezésnek. A jelenlevők a Kövecsi Csaba vezette fehéregyházi fúvósok előadásában a román és magyar himnuszt hallhatták, Varga Gergő segesvári diák Ábrányi Emil Petőfi című versét szavalta. Nagy Judit műsorvezető köszöntötte a megemlékező közönséget, külön kiemelve az ünnepélyen megjelent erdélyi és anyaországi személyiségeket, majd felkérte Szabó Józsefet, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökét a koszorúzás levezetésére. Miután egyesületek, hazai és magyarországi önkormányzatok, egyházi, tanügyi intézmények és különböző szervezetek képviselői a turulmadaras emlékműnél és a Petőfi-szobornál elhelyezték a tisztelet és kegyelet koszorúit, az emlékezők felállva, néma csenddel adóztak az 1848-49-es szabadságharc elesett hőseinek emléke előtt.

A csíkszeredai főkonzulátus részéről jelen volt dr. Farkas Balázs konzul, aki beszédében külön hangsúlyozta a zsarnokság elleni küzdelmet, melyet írásaiban meg is fogalmazott.

Az ünnepélyt megtisztelték jelenlétükkel Maros, Hargita és Kovászna megye tanácselnökei. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke a fehéregyházi csatával kapcsolatban kijelentette: „Én tudom, hogy a költő nem eshetett el sem itt, sem máshol. Csak az embert érhette el a kozák lándzsája. Az embert, aki 27 évet sem tölthetett. Bár léte csak egy villanás volt, kész életművet hagyott ránk. Ahogy Jókai Mór fogalmazott: az a bolond kozák, aki Petőfit leszúrta, egy egész templomot ölt meg, tele istenséggel”.

A Hargita Megyei Tanács elnöke, Borboly Csaba beszédében kifejtette: „Büszkeséggel tölt el, hogy történelmünkben vannak olyan dicső pillanatok, amelyek erőt adnak ahhoz, hogy ma is legyen hitünk, és ma is tudjunk egymás felé fordulni. Így sok minden lehetséges, ha együtt megkeressük a megoldásokat, kicsiből, kevesebből is lehet több és nagyobb, vagyis lehetséges minden remény teljesülése, ha összetartunk és összefogunk”.

Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta: „Azokra emlékezünk, akik nem futamodtak meg, hanem szembefordultak a halállal is. Petőfi példája mutatja: a jövőnk a hitünk függvényében alakul. Ha hiszünk benne, akkor nekünk kedvez”.

Dr. Tarjányi József, a kiskunfélegyházi Petőfi-emlékbizottság elnöke beszédében kiemelte: „Ma az igehirdetésnél megtudhattuk, hogy mindenkinek van példaképe. És mi, akik itt vagyunk, egyértelműen választhatjuk példaképünknek Petőfi Sándort. Kérdezhetjük, hogy miért. A hitéért, az igazmondásáért, a hazaszeretetéért”.

A költő szülővárosából, Kiskőrösről Pohankovics András alpolgármester a költő életművének megőrzéséről szólt, és arról, hogy 60 éve egy román–magyar akadémiai bizottság hozzáértő csapattal kutatásokat végzett Fehéregyházán a költő halálával kapcsolatosan, Dienes András kiváló Petőfi-kutató irányításával. Beszéde végén így fogalmazott: „Milyen is volt? Egészen fiatal. A láng volt benne. Szertelen volt és gyöngéd, táblabíró és őrnagy, 26 éves… és Petőfi. Tudott angolul és franciául, megírta művét és meghalt a hazáért”.

Nagy Judit műsorvezető köszöntötte a ma Erdőszentgyörgyön élő Szilágyi Zoltánt, a 60 évvel ezelőtti Dienes-féle kutatás egyetlen élő tanúját, és külön megemlékezett a 200 éve Marosvásárhelyen született és a fehéregyházi csatában 1849. július 31-én elesett Zeyk Domokos honvéd századosról és halálának körülményeiről. A szónoklatok között Petőfi-versek hangzottak el, Jakab Gabriella (Egy gondolat bánt engemet), Székely Tünde (A magyarok istene) és Czerják Réka (Csonka torony) előadásában.

A megemlékezés második részében a kiskunfélegyházi Constantinum Intézmény diákjainak Mindent átíró 1848 című összeállítása következett. Ezt követően az újra visszatérő sárospataki 8kor Színház szereplésének lehettek tanúi a megemlékezők. Végül a 100 tagú Székely Férfikórus fellépése gazdagította a nap kulturális programját.

A múzeum falán és belsejében kis kiállítás emlékeztetett az 1956- os kutatásra és Dienes András műveire. Az eseményt a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezte a Maros Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány támogatásával.

A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke gratulált a héjjasfalvi Zeyk Domokos-megemlékezés szervezőinek, és sajnálatát fejezte ki, hogy a két esemény időpontjának egybeesése nem tette lehetővé a közös ünneplést. Hangsúlyozta, reméli, hogy a jövőben a héjjasfalvi megemlékezés is hagyományossá válik, és együtt emlékezhetnek mindkét helyszínen. A fehéregyházi rendezvény a székely himnusz eléneklésével zárult. Újra jó volt magyarnak lenni a Petőfi-múzeumkertben.

Szabó József