A géniuszra emlékeztek

Egykori és mai diákok idézték fel tegnap délután a semmiből új világot teremtő matematikus, a 209. éve született Bolyai János emlékét. A Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre szervezte emlékünnepségen a tanintézet dísztermében dr. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.

Fotó: Vajda György

Egykori és mai diákok idézték fel tegnap délután a semmiből új világot teremtő matematikus, a 209. éve született Bolyai János emlékét. A Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre szervezte emlékünnepségen a tanintézet dísztermében dr. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.

– Egy iskola akkor erős, ha erős háttere van. Jó érezni, tudni, hogy az öregdiákok évről évre mellettünk vannak, és felvállalják a maihoz hasonló események, megemlékezések megszervezését. Bolyai János nagyon messzire látott, úgy is mondhatnám, hogy Prométeuszként hozta le hozzánk a tudást. A Bolyaiak szelleme ma is nagyon erős, egyre több tehetséges diákunk van, és számos egykori diákunk fontos beosztásban öregbíti az iskola hírnevét szerte a világban – mondta Bálint István. Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke retorikai kérdéssel indította ünnepi beszédét:

– Mit jelent a ma diákjának Bolyai János, mire gondol e jeles napon, és ha majd elkerül innen, érezni fogja-e azt az erőt, amit iskolánk több mint 450 éves múltja sugároz?

A továbbiakban Kirsch Attila köszönetet mondott azoknak a marosvásárhelyi Bolyai-kutatóknak – néhai Kiss Elemérnek, dr. Weszely Tibornak, dr. Oláh-Gál Róbertnek, Bandi Árpádnak –, akik hozzájárultak ahhoz, hogy „Bolyai Jánost mindannyian a magunkénak érezzük”.

– Milyen jó, hogy létezik itt egy közösség, amely fenntartások, háttérgondolatok nélkül tud ünnepelni – köszöntötte a baráti társaságot dr. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere, majd a diákokhoz fordult.

– Úgy van értelme hagyományt őrizni, történelmet írni, ha ki tudunk ragadni belőle valamit, ami emberi mivoltunkat erősíti. Akkor leszünk igazán egységesek, ha értékrendszerünkben közös nevezőre találunk. Ne csak formailag valósuljon meg ez a találkozás, ne az óráról való hiányzás öröme, hanem egy olyan belső érzés vezéreljen titeket ezekre az alkalmakra, amelytől jobban csillogtok majd minden közösségben – kérte a jelen lévő tizenéveseket Csegzi Sándor. A továbbiakban Ciuchina Barbara, a Református Kollégium diákja Tóth István: A Bolyaiak című versét szavalta, majd dr. Weszely Tibor a két matematikus életéből idézett fel kevésbé ismert részleteket, elsőként azt, hogy hogyan került Bolyai Farkas a marosvásárhelyi Református Kollégium filozófia-matematika katedrájára.

– Mi lett volna, ha a főkonzisztórium nem őt javasolja és nem őt fogadja el az állás betöltésére? Ha nem hívják meg ide professzornak, megmarad domáldi mezőgazdásznak. Lángra tudta volna-e akkor lobbantani Jánosban azt a szikrát, ami az új világ megteremtéséhez vezetett? – tette fel a költői kérdést a Bolyai-kutató, majd a nem euklideszi geometria felfedezéséről hírt adó levélről, illetve annak fogadtatásáról beszélt, végül Bolyai-emlékhelyek sorát mutatta be az egybegyűlteknek a bólyai várkastély romjaitól, Farkas Köteles utcai házától a göttingeni, cseh nyelven írt olmützi, bécsi, ukrajnai emléktáblákon át a marosvásárhelyi református temetőben tavaly januárban állított, János eredeti sírhelyét megjelölő kopjafáig. Az átfogó, fotókkal illusztrált ismertetőt Enyedi Dorottya refis diák zongorajátéka követte, majd a Bodor Miklós, illetve Száva Dániel családi alapítványok által felajánlott díjak átadására került sor. A mellékhatások kiküszöbölésére irányuló gyógyszertervezést kutató, a floridai egyetemen szerves kémiát tanító professzor, Bodor Miklós életpályáját – aki 1959-ben az akkor még létező, ma már csak remélt kolozsvári Bolyai Tudmányegyetemen államvizsgázott – dr. Tőkés Béla nyugalmazott egyetemi tanár ismertette. A kémiából jeles bolyais diáknak járó díjat Farkas József vehette át. A Száva Dániel családi alapítvány díját, a legjobb bolyais biológus diáknak járó díjat dr. Száva Dániel két tanulónak, Ferencz Arnold-Bélának és Szőcs Tímeának adta át. Az emlékünnep a refis Ferenczi Zsolt zongorajátékával zárult, majd az egybegyűltek a Pszeudoszférához, azt követően pedig a Vár sétányon felállított Bolyai-emlékműhöz járultak koszorúzni.