Ha egyszer dühbe jön…

• 2012-03-12 15:19:25

• Bölöni Domokos

„Nem vágytam rá, hogy kamera elé álljak, de egyszer lovagolni tudó, angolul beszélő, szakállas színészt kerestek egymillió lírás fizetéssel.” Bud Spencer, alias Carlo Pedersoli (1929. október 31., Nápoly, Olaszország), vagy ahogy a világ megismerte: Piedone – a nyolcvankettediket tapossa. Népszerűsége változatlan.

A nézőknek mindig bejön. Piedone, a nagy lábú (big foot) vagy lúdtalpú (flatfoot) mesterdetektív: nem múlik el hét, hogy a televíziók ne vetítenék egyik vagy másik régi filmjét. „Marióval feltaláltuk a humoros westernfilmet anélkül, hogy tudtuk volna.” Jön a kemény öklű jó zsaru – az igazság óriás bajnoka –, trükkös bunyóspartnerével, és ők ketten mindenkiből hülyét csinálnak. Ne röstelljük bevallani – bár kissé poros minden, azért annyi év után is, még mindig meglehetősen szórakozunk.

Országos úszóbajnokként 1950-ben az első olasz volt, aki 100 méter gyorson egy percnél jobb idővel teljesített. „1951-ben Faruk királytól úszóként érmet vehettem át.”

„Nem vágytam rá, hogy kamera elé álljak, de egyszer lovagolni tudó, angolul beszélő, szakállas színészt kerestek egymillió lírás fizetéssel.” Bud Spencer, alias Carlo Pedersoli (1929. október 31., Nápoly, Olaszország), vagy ahogy a világ megismerte: Piedone – a nyolcvankettediket tapossa. Népszerűsége változatlan. Tavaly megjelent önéletrajzi könyve a ’73-ban Terence Hill-lel forgatott film címére hajazva kapta a Különben dühbe jövök címet. Saját sztorija meglehetősen péhowardos: élete felét Bud Spencerként élte le, több mint száz filmjének majdnem egyötödét „párban“ Terence Hillel (Mario Girottival). Művésznevét 1967-ben vette föl, a két kedvenc, a Budweiser sör és Spencer Tracy után. „Nem iszom, de a sört szeretem. Tracy pedig a legjobb amerikai filmek sztárja volt”.

„Nem is vagyok színész. Csak egy fazon. Valaki, akit kedvel a közönség, mert a gyengéket védelmezi.”
„Magas szintet elért dilettánsnak tartom magam. Nyolcvan évem alatt dolgoztam kocsikereskedőként, útépítőként, úszóként. Voltam színész, énekes és repülőgép-pilóta is. Nem bántam meg semmit, és mindent még egyszer ugyanígy csinálnék” – vont mérleget a művész. Terence Hill-lel ma is barátok. „Feleségével nálunk szokott spagettit enni… Mario gyakorlatias ember, én amolyan összevissza nápolyi vagyok. Ő színésznek született, én sokáig csak majomkodtam. Színész 2003-ban, az Ermanno Olmi rendezte A paravánok mögött dalolva című filmmel lettem”. Számos tévécsatornán – és nemcsak a nyári holtszezonban – tűzik műsorra filmjeit. Nézhetők, élvezhetők az év minden szakában. Havonta levelek ezreit kapja a világ minden részéből…

(Láttam egy rövid riportfilmet róla, de erről nem illik beszélni. Aki megéri, mind megöregszik végül.)