Ha fontos, befogadjuk Őt
Jézus Krisztus születésének történetét sokszor olvassuk, hallgatjuk a napokban. S ha összevetjük azt azzal a valósággal, ami körülöttünk van, a mi ünneplésünkkel, azt látjuk, hogy az utókor nagyon kiszínezte, bearanyozta, romantikussá tette a karácsonyt. Pedig a karácsonyi történet, a valóság sokkal zordabb, fájdalmasabb volt.
Jézus Krisztus születésének történetét sokszor olvassuk, hallgatjuk a napokban. S ha összevetjük azt azzal a valósággal, ami körülöttünk van, a mi ünneplésünkkel, azt látjuk, hogy az utókor nagyon kiszínezte, bearanyozta, romantikussá tette a karácsonyt. Pedig a karácsonyi történet, a valóság sokkal zordabb, fájdalmasabb volt.
De mit üzen ez a történet a ma emberének? Először is azt, hogy a Megtartó beállt velünk egy sorba, vállalta a nehéz emberi sorsot születése pillanatától egészen végig. Vállalta a szegénységet, pedig palotában is születhetett volna; az éhséget ott a pusztában, amikor nem változtatta a köveket kenyérré. Vállalta a meg nem értést, pedig hatalmával nyilvánosan bizonyíthatta volna, hogy ki Ő; vállalta az elfogatást, keresztre feszítést, pedig angyali seregeket mozgósíthatott volna a maga védelmére.
Vállalta mindezt, érettünk. Minket, követőit sem emel ki a szorongató létből, hanem abban fog kézen.
Miért nem fogadták be? Mert telt ház volt. El lehet képzelni, hogy igazat mondott a fogadós, amikor a kopogtató Józsefnek kijelentette: nincs hely.
NINCS HELY. Vajon nem rólunk szól ez a karácsonyi történet? Közülünk is sokan panaszkodnak amiatt, hogy tele van az életük, már nem fér bele semmi.
Tele vagyunk tennivalókkal, mulasztásokkal, aggodalommal, félelemmel. Másrészt meg érdekes módon tele van az életünk üresjáratokkal, amikor nem teszünk semmit vagy semmi hasznosat, értelmeset. Nincs hely az időnkben, hiszen az tele van kapkodással, lótás-futással, fáradtsággal. Nincs idő elcsendesedni, Isten elé állni. Nincs hely a költségvetésünkben sem Jézus számára. Nincs pénzem, nincs pénzem – halljuk annyiszor, miközben annyi felesleges dologra telik. Nincs hely a gyermekeink életében sem. Hajszoljuk őket, telezsúfoljuk életüket különórákkal, míg a lényeg kihull. Mindannyian átéljük, hogy versenyt futunk az idővel, de a szívünk mélyén érezzük: akinek, aminek helyet akar szorítani az ember, annak tud.
Karácsony van. Csak úgy tudunk mi is helyet adni Jézusnak, ha elég fontos ahhoz, hogy befogadjuk Őt. Ha valami kikerül a napirendből, a programból, a szívünkből, és Jézus kerül helyébe. És ha Ő odakerül, minden egyéb a helyén lesz.
Papp Noémi evangélikus lelkész
