Hálaünnep Szentgericén

Újra a közösséget szolgálja a 121 éves épület

Hitről, álmokról, megmaradásról szólt az a „történet”, amely vasárnap tetőzött Szentgericén: megújult és felszentelt gyülekezeti házáért adott hálát a falu alig háromszáz fős református közössége.

Olyan világban élünk, amikor hittestvéreink a Krisztus feltámadása hírének hallgatása helyett inkább a fegyvercsörgést választják – fogalmazott a hálaadó istentisztelet áhítatában nt. Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese. Elérkezett az az idő is, hogy ma mi taníthatjuk a nyugat-európaiakat arra, hogy mit jelent az igazi kereszténység, hiszen ahol évszázadokkal ezelőtt elődeink tanultak, ott ma már más ideológiák szerint gondolkodnak, a közösség helyett az egyéni boldogulást hirdetik – mondta nt. dr. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, aki a család és közösség fontosságára hívta fel a figyelmet, illetve Péter apostol szavaira: „Legyetek szentek Krisztusban!” Ma önmagunkkal van küzdelmünk, mert állandóan meg kívánjuk változtatni Isten életre szóló tanítását, igéjét, ki szeretnénk lépni az Isten által adott szövetségből. Ha viszont megtartjuk az Ő törvényeit, megmaradunk, élet sarjad családunkban. Kevesen vagyunk, szórványosodunk, de ha számot tudunk adni hitünkről, van jövőnk. Az is fontos, ha egy közösség önmagát is meg tudja ünnepelni, ha vissza tud tekinteni a múltra, hogy lássa, elődeink mit hagytak ránk, és azokat meg is tartsa – hangzott az egyházkerület püspökhelyettesének tanítása, aki ároni áldást adott a szentgericei gyülekezetre és annak megújult gyülekezeti házára.

Vályogból is jövőt építeni!

Szentgericén az Úr is építette a házat, és őrizte örökségét, ezért sikerült a gyülekezetnek újjáépíteni régi parókiáját gyülekezeti házzá – mutatott rá Ambrus Attila, az egyházkerület főgondnoka, míg az egyházmegye főgondnoka úgy véli, ez a felújított ház csak egy szeletét jelenti mindannak, amit a gyülekezet lelkésze végez. Itt a gyülekezet együttes munkálkodása és imádkozása van jelen, és a lelkész mennyei erőforrásból táplálkozva tud ennyi mindent ilyen magas szinten megvalósítani – fogalmazott Veress Zsombor.

„Ünnep, ha falvaink, városaink, közösségeink gyarapodnak. A közösség ereje mi vagyunk, rajtunk múlik, hogy mit hagyunk a következő nemzedékre” – hívta fel a figyelmet Brendus Réka, a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője. Szengerice sokkal jobb helyzetben van, mert a Nyárádmente szinte egyetlen gyülekezete, ahol lélekszámban is gyarapodik a gyülekezet, itt a közösségi életet helyezik előtérbe, és egyszerre építik az emberek és Isten házát. Ez a gyülekezet vályogból jövőt épített, a közösség sikerének a kulcsa az, hogy vannak tervei a jövőt illetően, és hite, hogy a tervei meg fognak valósulni. Ez a közösség példát mutat arról, hogy nem hiábavaló a fáradságos munka, a küzdelem, és nem szabad elveszíteni a hitet és a lelkesedést.

„Mi építeni szeretnénk”

Ennek az épületnek a valós értéke nem az árában mutatkozik meg, hanem akkor válik láthatóvá, amikor élettel tölti meg a közösség, amely megdolgozott érte. Ez a megvalósítás a közösség hitét, élni akarását bizonyítja – hangsúlyozta Péter Ferenc, a megyei önkormányzat elnöke, aki Szentgericét aktív, életerős közösségként jellemezte, amelynek vannak céljai. Ilyen bátor elhatározásra van szükség június 9-én is, amikor eldönthetjük, hogy a fejlődés folytatására, az uniós források lehívása mellett tesszük le voksunkat, vagy hagyjuk, hogy mások fejlődjenek helyettünk. Számunkra az a fontos, hogy legyenek megfelelő életkörülmények, legyen stabilitás, hogy lehessen jövőt tervezni, hogy gyermekeinknek legyen biztonságos otthona, ahol van lehetőség szárnyat bontani, és ahová van lehetőség visszatérni – jelentette ki a politikus.

Vincze Loránt európai parlamenti képviselő olyan élő, fejlődő erdélyi közösségekről beszélt, amilyent Nyugat-Európában már alig lehet találni, hiszen ott olyan ideológiákra hallgatnak, amelyek tagadják a kereszténység és a közösségi lét értékét, az összetartozás erejét. Ezzel szemben nálunk jó emberek jó döntéseket hoznak, és a magyar állam számos beruházást támogat Erdélyben. Jó megtapasztalni, hogy az erdélyi református egyházkerület sikeres másfél évtizedet tud maga mögött, amikor téglát téglára rakva elérte, hogy mára egyházi alapítású intézmények egész sora szolgálja a kisebb-nagyobb közösségeket Erdély-szerte. „A nehéz időkben össze kell fogni, és a közelgő választásokon azon kell lennünk, hogy megőrizzük azt, ami a miénk, és hogy ott legyünk azokban az intézményekben, ahol sorsunkról döntenek, szálljunk szembe azokkal, akik a magyar közösség ellenségei” – emelte ki az EP-képviselő, aki szerint fontos, hogy „mi építkezni szeretnénk”.

Szőcs Antal backamadarasi polgármester szerint Szentgerice él és élni fog, ezt bizonyítja a mostani esemény is. Ezúttal gyülekezeti házat szenteltek fel, de akár szentelhetnék a szinte teljesen felújított helyi iskolát, a falu utcáinak aszfaltburkolatát, a megújult központi parkot és az újjáépített művelődési otthont is – mutatott rá az elöljáró.

A régi református parókia épületére úgy emlékezett a holland testvérgyülekezet, Dronten küldöttsége, mint ahol tervek, gondolatok születtek évekkel ezelőtt. Abban az épületben fogalmazódott meg az egészségügyi ház és az új parókia felépítése, a helyi gazdák támogatása mikrokölcsönök révén, de a régi parókia megmentésének, újjáépítésének terve is – mondta el Henk Nauta, aki ajándékot is átnyújtott az ünneplő gyülekezetnek: a dronteni templom egyik festett ablakának mása Noé bárkájának történetét ábrázolja. 

A záró áldás és a himnuszéneklés előtt a gyülekezet ifjúsági zenekara, a Bede István kántor vezette Tüzes Szekér három saját szerzeményű dallal tett bizonyságot arról, hogy „ha elsodor az ár, Isten a menedék”.

A felszentelt gyülekezeti házat ünnepélyes szalagátvágással adták át, előtte a szászcsávási férfikar szolgált egyházi énekekkel. A vasárnapi eseményt számos további egyházi és közéleti személyiség is megtisztelte jelenlétével, mint Gáll Sándor egyházkerületi kancellár, Sütő Alpár egyházkerületi pályázati felelős, Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, Vass Levente, a Studium Prospero Alapítvány elnöke.

Megmentett örökség

Immár hagyománnyá vált Szentgericén az elmúlt tizennégy évben, hogy esztendőről esztendőre gyülekezeti napot tartanak, és időnként ezek az események nagyobbak: így 2015-ben új parókiát és lelkészi hivatalt szenteltek, 2019-ben a teljesen felújított templomért adtak hálát, múlt vasárnap pedig azt köszönték meg, hogy sikerült újjáépíteni a régi parókiát, és közösségi házként a gyülekezet szolgálatába állítani – mutatott rá dr. Batizán Attila lelkész. Az elmúlt másfél évtizedben azt tapasztalták meg, hogy Szentgericén az egység épít. Egy emberként áll itt a 263 lelkes gyülekezet, olyan presbitériummal, amellyel hegyeket lehet megmozdítani, olyan nőszövetséggel, amely szívét-lelkét kiteszi a közösségért, lelkes, ragaszkodó ifjakkal, gyermekekkel, akik bekapcsolódnak a közösségi életbe, zenélnek, szolgálnak. Ez az egység pedig nemcsak falakat épített, hanem közösséget és hitet, Isten országát. Ezt teszi teljessé az a tény, hogy bármilyen megvalósítás történt a gyülekezetben, abban ott volt Magyarország kormányának támogatása, a kis közösség érezhette, hogy egy egész nemzet áll mögötte. Ezért köszönet jár a magyar kormánynak, az erdélyi politikai képviseletnek, amely a bukaresti és helyi támogatások elnyerésében a gyülekezet támogatására volt, de köszönet jár segítségükért René Westerbekének, Paizs Tibornak, Jakab Istvánnak, Bartha Andrásnak és Tündének, Csongvay Attilának és a holland testvérgyülekezetnek – fejtette ki a lelkipásztor. Elsősorban azonban Istennek hálás a gyülekezet, tudják, hogy legfőbb feladatuk róla tenni bizonyságot, ezért is választották a jeles nap vezérigéjévé a 92. zsoltár 2. versét: „Milyen jó hálát adni az Úrnak és zengeni neved dicséretét.”

A szentgericei református gyülekezet kezdeteiről Apafi Mihály fejedelem idejéből van tudomásunk, amikor a helyi Nagy János templomot épített, az uralkodó pedig biztosította ebben a törekvésében. Száz évvel később a templomot fel kellett újítani, végül a gyülekezet új templomot épített. Újabb száz év múlva ezt is javítani kellett, közben iskolát is épített a gyülekezet. A parókiát 1901-ben építették, azonban az első világháború idején és utána nem lakott benne lelkész, később többször javították, viszont 2010-re állapota annyira megromlott, hogy új parókia építése mellett döntöttek, amelyet 2015-ben át is adtak. A régi lelkészi lakást a magyar kormány támogatásának köszönhetően mégis sikerült megmenteni. A 2022-ben kezdődő munkálat révén a tetőzetet megtartották, a teljes épületet pedig az alapoktól újjáépítették az eredeti alakjában. A beruházást a magyar kormány 15 millió forinttal támogatta, a bukaresti vallásügyi államtitkárság 190 ezer lejjel, míg Backamadaras község önkormányzata 55 ezer lejjel járult hozzá a munkálatok befejezéséhez – számolt be a Szőlőtő gyülekezeti lap ünnepi alkalomra kiadott száma.