Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Születésnapot ünnepelt november 19-én az erdőszentgyörgyi Százfonat néptáncegyüttes. Immár három éve koptatják a padlót a szentgyörgyi táncosok, 50 fellépésen és 15 rendezvény szervezésén vannak túl.
A legutóbbi előadáson négy táncrendet láthatott a nagyérdemű: nyárádmentit, székit, sóvidékit és mezőségit. A Fonatocskák közül Székely Béres Nóra (II. B), Szilágyi Bálint (II. C), Gagyi Adrienn (III. B) és Kulcsár Klementina (III. B) furulyaszóval tették színesebbé a rendezvényt.
A kendi Csillagok (Vajda József és Veress Kálmán vezetésével) küküllőmenti, a hármasfalusi Vadrózsák (Győrfi Melinda és Veress Kálmán vezetésével) nyárádmenti, a nyárádszeredai Bekecs középcsoportja (Tőkés Imola és Benő Barna vezetésével) magyarózdi és a medgyesi Gyöngyvirág szülői közössége (Lukács Levente és Lukács Gyöngyike vezetésével) nyárádmenti táncokat mutatott be. A talpalávalót Sinkó András – hegedű (a marosvásárhelyi Művészeti Iskola tanára), Bőr Hunyadi Gyula – brácsa (a Maros Művészegyüttes zenésze) és Marton László – nagybőgő (a Maros Művészegyüttes zenésze) szolgáltatták. Ez alkalomra sikerült elkészítenie Szekeres Margit néninek is hat gyönyörű mezőségi ruhát. Az előadás a három éven át kitartó táncosok diplomaosztójával fejeződött be.
Diplomát kapott tizenhat fiatal: Sütő Ágoston, Pál Imola, Csizmadi Edina, Nagy Kinga Zsuzsanna, Madaras Antónia, Józsa Klementina, Szabó Anita Barbara, Berei Csilla, Kovács Ingrid Barbara, Kovács Sándor, Györgyi László Szabolcs, Szabó Franciska, Frunza Orsolya, Barabás Attila, Frunza Dalma és Balázsi Annamária.
A rendezvényt éjfélig tartó eszem-iszom és táncház zárta.
Mint minden művészembernek, a táncosnak is az a dolga, hogy ebben a fejvesztett, rohanó, politikai játszmákkal megspékelt világban megmutassa a szépet, egy kicsit távolabb vigyen a mindennapoktól, hogy egy pillanatra megálljunk, megérezzük az összetartás, összetartozás örömét. A táncos kötelessége, hogy tegye a dolgát, a népi kulturális örökség átadását, ha hívják, perdüljön táncra, és járja, és járja…, mondjon el mindent…, meséljen sokat…, szavak nélkül is, ha kell… a világ dolgairól, búról, örömről. Az idő múlásával cseverésző gyermekeinkből egyre inkább halk szavú fiatal cseperedik, és ez így van nagyon jól. Érezni a levegőben, hogy hiányzik az ölelés, már természetes egy kézfogás, néha fontos a fegyelem, kell a csend és jó egymást érezni, figyelni egymásra.
Talán elfogult vagyok, de ha a táncosokra nézek, a szívem csordultig telik szeretettel, arra gondolok, kicsit már ők is elkapták a bacilust, a jobbá válni akarás, a kemény munka alázatának bacilusát, talán már kezdik kapiskálni a lényeget…
Mára már folyamatosan jelentkeznek az érdeklődők, de a haladók csoportját inkább az utánpótláscsapatból szeretnénk megoldani, mivel többévnyi munkát nem lehet néhány nap alatt bepótolni. Új csoportot csak akkor indítunk, ha nagyon szükséges, ha megérett rá az idő és komoly érdeklődők jelentkeznek. Ha sikerül a műszaki problémákon túljutni, táncházakkal szeretnénk elérhetőbbé tenni ezt a műfajt. A jövőre nézve a Vas vendéglő biztosít helyet a táncházaknak, és haladó táncosaink fognak táncokat oktatni.
Tamás Emese