2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Júniusi évfordulók

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

1. PÉTERFI LÁSZLÓ (Sóvárad, 1788. jún. 3 – Borosbocsárd, 1848. okt.): pedagógus. Marosvásárhelyen tanult, ahol a Teleki-könyvtár könyvtárosa lett. 1810-ben Degenfeld Miksa gr. fiainak nevelőjeként németországi egyetemeken matematikát és fizikát hallgatott. 1826-ban Sárospatakon, 1829-ben Nagyenyeden tanított. 1848. okt.-ben, amikor átment Borosbocsárdra, a felkelő románok megölték. Fontosabb művei: Otatio de politica regnantium populorumque magistra… (Sárospatak, 1825); A polgári társaságnak megújítása és tökéletesítése… (Nagyenyed, 1831).

2. SENN IRÉN (Ruszkabánya, 1883. jún. 7 – Bp., 1957. jan. 20.): zongoraművész és zongorapedagógus. Kolozsvárott Farkas Ödön, Bp.-en Szendy Árpád tanítványa volt. 1903–1921 között a Fodor Zeneiskola, 1920-tól 1937-ig a Zeneművészeti Főiskola tanára és a tanárképző tanfolyam gyakorló iskolájának zenei vezetője, 1951-től zeneiskolai munkaközösségben tanított. 1952-től Pedagógiai problémák címmel két nyolc hónapos tanfolyamot tartott a Zeneművészeti Főiskolán pedagógusok számára.

3. SZÁNTÓ GYÖRGY (Vágújhely, 1893. jún. 7 – Bp., 1961. szept. 11.): író, József Attila-díjas (1959). Diákéveit Lugoson töltötte, majd beiratkozott a bp.-i Műegyetem építészeti karára. Tanulmányait a háború félbeszakította, a frontra került, ott homloksebet kapott, s jobb szemére megvakult. Hazatérése után festészettel foglalkozott. 1920-ban a kolozsvári román operaház díszlet- és jelmeztervezője, majd Bécsbe költözött orvosi gyógykezelésre, de hamarosan bal szemére is megvakult. 1924-ben Aradon telepedett le, 1942–44 között Bp.-en élt, 1947-ben végleg Bp.-re költözött. Főként történelmi és ifjúsági regényeket írt. Regényeiben merész szerkesztésmóddal gazdag festőiség párosul. Művei: Sebastianus útja elvégeztetett (r., Arad, 1924); Schumannal a karneválban (versek, Arad, 1925); A kék lovas (novellák, Arad, 1925); Bábel tornya (r., Brassó, 1926); Mata Hari (r., Kolozsvár, 1927); A földgömb (r., Kolozsvár, 1929); A bölcső (Kolozsvár, 1929); Stradivari (Kolozsvár, 1933): Aranyágacska (Kolozsvár, 193 5); Fekete-éveim (önéletrajz, Kolozsvár, 1935); Sátoros király (tört. dráma, bemutatta a bp.-i Nemzeti Színház, 1936); A boszorkány (Bp., 1950); Esze Tamás talpasai (Bp., 1951); Majtény után (Bp., 1953); A kastély (Bp., 1955). Csőd (r., Bp., 1955); Mozart kutyája (Bp., 1956).

4. RÁKÓCZI GYÖRGY, I. (Szerencs, 1593. jún. 8 – Gyulafehérvár, 1648. okt. 11.): erdélyi fejedelem (1630 – 1648). Rákóczi Zsigmond fejedelem és Gerendi Anna fia. Felső-Magyarország leggazdagabb protestáns főura. Előbb ónodi kapitány, majd 1615-től Borsod vm. főispánja. Bethlen Gábor hadjárataiban előbb kassai generális, később az egyik hadtest parancsnoka. 1630. nov. 26-án a segesvári országgyűlés fejedelemmé választotta. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat, s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. Szövetségben a svédekkel és a franciákkal bekapcsolódott a harmincéves háborúba, s a magyarországi rendi jogok és a vallásszabadság védelmére 1644-ben hadat viselt III. Ferdinánd ellen. Elfoglalta az egész Felvidéket, s csatlakozott a Brünnt ostromló svéd hadsereghez, hogy együtt vonuljanak Bécs ellen. A szultán azonban letiltotta hadjáratát. 1645. szept. 16-án a linzi békében a király a hét tiszai vármegyét engedte át neki élete végéig. Uralma alatt Erdély békében fejlődött. Buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de a protestáns ortodoxia szellemében szembenállva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak.

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató