2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.  

Szeptemberi évfordulók, 2013

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

KEMÉNY JÁNOS, BÁRÓ (Pittsburgh, USA, 1903. szept. 5 – Marosvásárhely, 1971. okt. 13.): író, irodalomszervező, színházigazgató. A bárói család elszegényedett ágának sarja. Gyermekkorában visszakerült Erdélybe. A középiskoláit Kolozsvárt végezte. Szerepelt az erdélyi fiatal magyar írók első közös bemutatkozó kötetében (Tizenegyek antológiája, 1923). Miután örökséghez jutott, a romániai magyar írókat és irodalmat anyagilag is támogatta. Kuncz Aladárral marosvécsi kastélyában írói találkozót szervezett (1926). Itt alakult meg az Erdélyi Helikon írói közössége, amely 1928-tól ezen a címen adott ki irodalmi folyóiratot. 1930-ban átvette a kolozsvári magyar színház igazgatását. 1944-ig több regénye és novelláskötete jelent meg. A II. világháború után fizikai munkás volt, majd Marosvásárhelyen a Színművészeti Főiskola könyvtárosa, később az Új Élet c. marosvásárhelyi lapnál dolgozott. 1957-től egymás után jelentek meg novellái, regényei. Tervezett egy többkötetes önéletrajzi regényt is, de ennek csak az első része készült el. – Fontosabb művei: Rákoc Kis Mihály (r., Kolozsvár, 1929); Kutyakomédia (r., Kolozsvár, 1934); Ítéletidő. Történetek és rajzok a havas életéből (Kolozsvár, 1938, 1942); A havas dicsérete (novellák; Marosvásárhely, 1957); Vadpáva (r., Marosvásárhely, 1958); Farkasvölgy (r., Bukarest, 1963); Halász, vadász, madarász (elb., Bukarest, 1968); Kakukkfiókák (önéletrajzi r., Bukarest, 1972); Vásárhelytől Lazacországig (útirajz, Kolozsvár, 1972); Apolló megtérése (összegyűjtött novellák, bev. Kántor Lajos, Bukarest, 1972).

JORDÁKY LAJOS (Kolozsvár, 1913. szept. 6 – Kolozsvár, 1974. nov. 29.): újságíró, történész, szociológus, egyetemi tanár. Apja nyomdász volt, a századforduló kolozsvári munkásmozgalmának jelentős szervezője, vezetője. Jordáky a kolozsvári felsőkereskedelmi iskolában érettségizett (1932). Már középiskolásként bekapcsolódott a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség munkájába. 19 éves korában Proletárok c. karcolatát közölte a Munkás Újság. Belépett a Román SZDP-ba és annak baloldali szárnyához csatlakozott (1934). A Korunk c. kolozsvári marxista folyóiratba 1935-től rendszeresen írt szociológiai és irodalomkritikai cikkeket. Az 1930-as években több hónapot töltött Párizsban, majd Kolozsváron. 1938-ban többekkel együtt létrehozta az Erdélyi Enciklopédia könyvkiadó vállalatot és a Munkás Athenaeumot. Egyetemi tanulmányait 1944-ben fejezte be Kolozsvárt, közgazdaságtan és szociológia szakon. 1940–1944 között többször bebörtönözték, 1943-ban internálták. 1944-től ismét az ellenállási mozgalom jelentős szervezője volt Erdélyben. 1945 után Kolozsvárt szerkesztette és kiadta a Szakszervezet és a Társadalomtudomány c. folyóiratokat (1945–46) és a Marx–Engels Könyvtárat (1945). 1945–47-ben a kolozsvári Bolyai Egyetemen a szociológia tanára volt. Sorra jelentek meg történeti ismeretterjesztő kötetei a forradalmi hagyományokról. A kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, irodalmi titkára (1948–52). A kolozsvári Bolyai Egyetemen az egyetemes újkori történelem tanára (1955–57), majd haláláig a Román Tudományos Akadémia kolozsvári történettudományi intézetének tudományos kutatója. Munkássága kiterjed a magyar, a nemzetközi munkásmozgalom és a forradalmi mozgalmak történetének kérdéseire, a romániai magyar sajtó-, színház- és művelődés-, valamint filmtörténetre. – Fontosabb művei: Spanyolország (Kolozsvár, 1939); Horea, Cloşca és Crişan (Kolozsvár, 1944); A márciusi ifjúság (Kolozsvár, 1945); A tudományos szocializmus Franciaországban (Kolozsvár, 1945); A márciusi ifjúság a márciusi gondolatról (összeállítás, Kolozsvár, 1945); Az erdélyi társadalom szerkezete (Kolozsvár, 1946); Egyetemes újkori történelem, 1640–1870 (Kolozsvár, 1957); Janovics Jenő és Poór Lili. Két színész arcképe (Bukarest, 1971); Irodalom és világnézet (cikkek, tanulmányok, Bukarest, 1973); A szocialista irodalom útján (Bp., 1973); Kótsi Patkó János: A Régi és Új Theátrom Históriája és egyéb írások (sajtó alá rendezte, Bukarest, 1973); Szocializmus és történettudomány. Tanulmányok (bev. Demény Lajos, Bukarest, 1974); Kovács Katona Jenő: Emberi kérdés (Bukarest, 1977); Józsa Béla. Tanulni a múltból. Politikai és szépirodalmi írások (bev. Balogh Edgár, Bukarest, 1978).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató