Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-09-06 12:45:30
Szeptemberi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
KEMÉNY JÁNOS, BÁRÓ (Pittsburgh, USA, 1903. szept. 5 – Marosvásárhely, 1971. okt. 13.): író, irodalomszervező, színházigazgató. A bárói család elszegényedett ágának sarja. Gyermekkorában visszakerült Erdélybe. A középiskoláit Kolozsvárt végezte. Szerepelt az erdélyi fiatal magyar írók első közös bemutatkozó kötetében (Tizenegyek antológiája, 1923). Miután örökséghez jutott, a romániai magyar írókat és irodalmat anyagilag is támogatta. Kuncz Aladárral marosvécsi kastélyában írói találkozót szervezett (1926). Itt alakult meg az Erdélyi Helikon írói közössége, amely 1928-tól ezen a címen adott ki irodalmi folyóiratot. 1930-ban átvette a kolozsvári magyar színház igazgatását. 1944-ig több regénye és novelláskötete jelent meg. A II. világháború után fizikai munkás volt, majd Marosvásárhelyen a Színművészeti Főiskola könyvtárosa, később az Új Élet c. marosvásárhelyi lapnál dolgozott. 1957-től egymás után jelentek meg novellái, regényei. Tervezett egy többkötetes önéletrajzi regényt is, de ennek csak az első része készült el. – Fontosabb művei: Rákoc Kis Mihály (r., Kolozsvár, 1929); Kutyakomédia (r., Kolozsvár, 1934); Ítéletidő. Történetek és rajzok a havas életéből (Kolozsvár, 1938, 1942); A havas dicsérete (novellák; Marosvásárhely, 1957); Vadpáva (r., Marosvásárhely, 1958); Farkasvölgy (r., Bukarest, 1963); Halász, vadász, madarász (elb., Bukarest, 1968); Kakukkfiókák (önéletrajzi r., Bukarest, 1972); Vásárhelytől Lazacországig (útirajz, Kolozsvár, 1972); Apolló megtérése (összegyűjtött novellák, bev. Kántor Lajos, Bukarest, 1972).
JORDÁKY LAJOS (Kolozsvár, 1913. szept. 6 – Kolozsvár, 1974. nov. 29.): újságíró, történész, szociológus, egyetemi tanár. Apja nyomdász volt, a századforduló kolozsvári munkásmozgalmának jelentős szervezője, vezetője. Jordáky a kolozsvári felsőkereskedelmi iskolában érettségizett (1932). Már középiskolásként bekapcsolódott a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség munkájába. 19 éves korában Proletárok c. karcolatát közölte a Munkás Újság. Belépett a Román SZDP-ba és annak baloldali szárnyához csatlakozott (1934). A Korunk c. kolozsvári marxista folyóiratba 1935-től rendszeresen írt szociológiai és irodalomkritikai cikkeket. Az 1930-as években több hónapot töltött Párizsban, majd Kolozsváron. 1938-ban többekkel együtt létrehozta az Erdélyi Enciklopédia könyvkiadó vállalatot és a Munkás Athenaeumot. Egyetemi tanulmányait 1944-ben fejezte be Kolozsvárt, közgazdaságtan és szociológia szakon. 1940–1944 között többször bebörtönözték, 1943-ban internálták. 1944-től ismét az ellenállási mozgalom jelentős szervezője volt Erdélyben. 1945 után Kolozsvárt szerkesztette és kiadta a Szakszervezet és a Társadalomtudomány c. folyóiratokat (1945–46) és a Marx–Engels Könyvtárat (1945). 1945–47-ben a kolozsvári Bolyai Egyetemen a szociológia tanára volt. Sorra jelentek meg történeti ismeretterjesztő kötetei a forradalmi hagyományokról. A kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, irodalmi titkára (1948–52). A kolozsvári Bolyai Egyetemen az egyetemes újkori történelem tanára (1955–57), majd haláláig a Román Tudományos Akadémia kolozsvári történettudományi intézetének tudományos kutatója. Munkássága kiterjed a magyar, a nemzetközi munkásmozgalom és a forradalmi mozgalmak történetének kérdéseire, a romániai magyar sajtó-, színház- és művelődés-, valamint filmtörténetre. – Fontosabb művei: Spanyolország (Kolozsvár, 1939); Horea, Cloşca és Crişan (Kolozsvár, 1944); A márciusi ifjúság (Kolozsvár, 1945); A tudományos szocializmus Franciaországban (Kolozsvár, 1945); A márciusi ifjúság a márciusi gondolatról (összeállítás, Kolozsvár, 1945); Az erdélyi társadalom szerkezete (Kolozsvár, 1946); Egyetemes újkori történelem, 1640–1870 (Kolozsvár, 1957); Janovics Jenő és Poór Lili. Két színész arcképe (Bukarest, 1971); Irodalom és világnézet (cikkek, tanulmányok, Bukarest, 1973); A szocialista irodalom útján (Bp., 1973); Kótsi Patkó János: A Régi és Új Theátrom Históriája és egyéb írások (sajtó alá rendezte, Bukarest, 1973); Szocializmus és történettudomány. Tanulmányok (bev. Demény Lajos, Bukarest, 1974); Kovács Katona Jenő: Emberi kérdés (Bukarest, 1977); Józsa Béla. Tanulni a múltból. Politikai és szépirodalmi írások (bev. Balogh Edgár, Bukarest, 1978).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.