Híres erdélyi magyarok
2013-09-20 12:10:51
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
RÉZ MIHÁLY (Maroscsapó, 1878. szept. 16. – Genf, 1921. máj. 26.): közjogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1909). Jogi tanulmányait Kolozsvárt, Bp.-en és Berlinben végezte. 1910-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1901-től szolgabíró Dicsőszentmártonban, majd 1907-től kezdve az eperjesi jogakadémián, 1913-tól a kolozsvári egyetemen tanár. Munkáiban erősen konzervatív közjogi felfogással védte a kiegyezést és a dualizmus rendszerét. 1921-ben a Népszövetség főtitkára mellett szervezett magyar titkárság vezetője. – Művei: A kiegyezésről (Bp., 1905); Magyarország és Ausztria közjogi viszonya (Bp., 1910); Közjogi tanulmányok (Bp., 1914); A történelmi realizmus rendszere (posztumusz kiadás, Bp., 1923).
BÁNFFY DÁNIEL, báró (Nagyenyed, 1893. szept. 18. – Bp., 1955. ápr. 7.): erdélyi nagybirtokos, földművelésügyi miniszter. 1917-től 1940-ig erdélyi birtokain gazdálkodott. Észak-Erdély Magyarországhoz csatolása után az erdélyi párt egyik vezetője és behívott országgyűlési képviselő. 1940. dec. 30-tól 1944. márc. 22-ig a Teleki-, Bárdossy-, végül a Kállay-kormány földművelésügyi minisztere volt.
FÜLÖP FERENC (Marosbogát, 1903. szept. 23. – Bp., 1986. dec. 27.): néptáncos, a Népművészet Mestere (1956). Szegényparaszti családban született, majd vasúti pályaőr valamint kőműves lett a MÁV-nál. Az 1950-es országos kulturális verseny záróbemutatóján az Erkel Színházban táncolta a marosbogáti verbunkot és csűrdöngölőt. A hetvenes évek elejétől a népművészet mestereiből és ifjú mestereiből álló csoport legidősebb tagjaként ott volt minden hagyományőrző találkozón. Ebben a csoportban több ízben külföl-dön is öregbítette népművészetünk jó hírét. 1983-ban az országos táncháztalálkozón lépett fel utoljára. Több évtizeden át egyike volt azoknak a nagy tudású táncosoknak, akik nemcsak előadóművészetükkel vívták ki maguknak az elismerést, de mindenkor örömmel adták át tudásukat a fiatalabb generációnak. Táncai: csűrdöngölő, verbunk, lassú és friss csárdás, legényes az MTA Filmtárában találhatók.
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
