Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-02-14 14:15:49
Februári évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
BÁLINT GYULA ISTVÁN (Csíkkozmás, 1824. febr. 18 – Kolozsvár, 1894. nov. 20.): műfordító. Ferenc-rendi szerzetes, teológiai tanulmányait a gyulafehérvári papneveldében végezte. 1849-ben szentelték pappá, majd Marosvásárhelyen tanított, 1851-től tábori lelkész, 1871-ben kilépett a szerzetesrendből, és csak az irodalomnak élt. Versei kb. lapokban jelentek meg. Fontosabb fordításai: A megszabadított Jeruzsálem (Torquato Tasso után ford., Pest, 1863); Phaedrus Aesopi meséi (Kolozsvár, 1876); Dante Divina commedia c. művének fordításából csak 8 ének jelent meg, a többi kéziratban maradt.
VÁNTUS KÁROLY (Nagyvárad, 1879. febr. 20 – Moszkva, 1927): szerkesztő, ács. Az SZDP nagyváradi szervezetének titkára, 1905-ben a Nagyváradi Újság szerkesztője, 1907-től az SZDP . egyik központi titkára. Orosz fogságban részt vett a hadifogoly-bizottságok munkájában. Egyik szerkesztője a Szociális Forradalom c. moszkvai m. kommunista újságnak, előadója az agitátoriskolának. 1918 őszén hazatért. Alapító tagja volt a KMP-nek és tagja a párt Központi Bizottságának. A Tanácskormány földművelésügyi népbiztosa, tagja a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, majd Vas vm. kormányzótanácsi biztosa. A tanácshatalom bukása után halálra ítélték. 1922-ben fogolycsere útján a SZU-ba került és ott élt haláláig.
MILES MÁTYÁS (Medgyes, 1639. febr. 21 – Nagyszeben, 1686. okt. 1.): jogtudós, nagyszebeni városi tanácsos. Itthon és külföldön tanult, 1658-tól medgyesi rektor. 1661-ben mint Kemény János fejedelem magántitkára, diplomáciai feladatokat is kapott. Apafi fejedelemsége idején is teljesített diplomáciai szolgálatot. Naplóját (1682) kiadták az Erdélyi Országgyűlési Emlékekben (XVII., Bp., 1875 – 98). Több munkája kéziratban maradt. — Fő műve: Siebenbürgischer Würg-Engel (Hermanstadt, 1670).
SZENTGYÖRGYI JÓZSEF, WEISZ (Erdőszentgyörgy, 1824. febr. 24 – Bp., 1901. márc. 10.): orvos, a hazai meteorológiai kutatások úttörőinek egyike. Fiatalon részt vett a szabadságharcban, majd az abrudbánya–verespataki bányák főorvosa volt. Ő hívta fel a figyelmet az időjárási hírszolgálat mezőgazdasági jelentőségére. Külföldi útja után 1880-ban kinevezték az Ideiglenes Országos Időjelző Állomás vezetőjévé. Időjárási térképei naponta megjelentek, ezeket utóbb az MNM-nek ajándékozta. Előrejelzését úgy készítette, hogy hónapról hónapra táblázatba foglalta a légnyomás napi értékeit, s a változási hajlam szerint adott prognózist. Az Időjelző Állomás 1887 végén szűnt meg. Fő műve: Az országos első magyar időjelzés és a népies időjelző (Bp., 1895)
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.