Híres erdélyi magyarok

DE GERANDO ÁGOST (Lyon, 1819. ápr. 4 – Drezda, 1849. dec. 8.): magyarrá lett francia író, az MTA külső tagja (1846). Megismerkedett Teleki Emmával, akit 1840-ben Párizsban feleségül vett. Mo.-on telepedett le. Az 1848-i francia forradalom kitörésének hírére Franciaországba sietett, de rövidesen visszatért Mo.-ra. Részt vett a szabadságharcban, a győri csatában megmentette a magyar zászlót. A világosi fegyverletétel után emigrált. Párizsban akart letelepedni, de útközben meghalt. Három, francia nyelven írt művében ismertette a magyarok eredetét, Erdélyt és a francia forradalom utáni magyar szellemi életet. – M. Essai historique sur l'origine des Hongrois (Paris, 1844); La Transylvanie et ses habitants (I–II. Paris, 1845); L'esprit public en Hongrie depuis la Révolution Française (Paris, 1848, e műve magyarul és németül is megjelent Pesten, ill. Lipcsében). 

SZÁDECZKY-KARDOSS LAJOS (Pusztafalu, 1859. ápr. 5 – Bp., 1935. dec. 29.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1888, r. 1909). Bp.-en és Bécsben végzett egyetemi tanulmányai után 1881-ben tanári, 1882-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett, 1882-től 1891-ig a bp.-i Egyetemi Könyvtár tisztviselője. 1883-tól magántanár a bp.-i egyetemen. 1891-től a kolozsvári, 1919-től a szegedi egyetemen a magyar történelem tanára. 1920–22-ben nemzetgyűlési képviselő. Román, lengyel levéltárakban, Törökországban (a Thököly-emigráció után) kutatott, 1895-ben a Zichy-féle kaukázusi expedícióban vett részt, annak naplóját is megírta. Nagyszámú; főleg a 16 – 17. sz.-i Erdély történelmével foglalkozó munkája jelent meg. Számos régi m. történelmi forrást tett közzé. Szerk. a Székely oklevéltár V-VII. kötetét. Kiadta egyebek között Apor Péter verses műveit és leveleit (1903), Bethlen Gábor és Illésházy Gáspár levelezését (1914), Bethlen Miklós emlékiratait (1923). F. m: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben, 1599 – 1601 (Bp., 1882); Kornyáli Békés Gáspár 1520 – 1579 (Magy. Tört. Életr. 7., Bp., 1887); A czéhek történetéről Magyarországon (Bp., 1889); Konstantinápoly és magyar emlékei (Bp., 1903); A csíki székely krónika (Bp., 1905); II. Rákóczi Ferenc Erdélyben (Kolozsvár, 1907); Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon (Okirattárral, 1307 – 1848. Bp., 1913); A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927). 

BOROS BÉNI (Arad, 1839. ápr. 7 – Arad, 1896. ápr. 15.): mérnök. Tanulmányait Bécsben és Prágában a végezte; gyakorlati tevékenységét 1860-ban a bácskai kincstári uradalmakban kezdte. Utóbb Csongrád vármegye főmérnöke, majd vasúti mérnök. 1875-től az Arad-Körösvölgyi Vasút igazgatóságának tagja. Tervei szerint és irányításával épültek a társaság vasútvonalai. M: Az Arad-Körösvölgyi vasút tervezete (Arad, 1875). 

GÁTI ISTVÁN, GÁTY (Mánd, 1749. ápr. 8 – Szatmár, 1843. febr. 17.): szakíró, az első magyar gyorsírási rendszer kidolgozója, református lelkész, tanár. Sályiban, majd Sárospatakon tanító, 1774-től külföldi egyetemeken tanult. 1778-ban Dabolcon, 1779-ben Huszton, 1787-ben Máramarosszigeten pap, 1800-ban esperes, végül 1808-ban Szatmáron lelkész. Ugyanitt tanár, 1831-ben nyugdíjazták. Sokat fáradozott a magyar irodalmi nyelv terjesztésén. Természettudományi művében több kérdésben haladó, korszerű álláspontot foglalt el. Az addigi geometriai rendszerű gyorsírás helyett a hangzókat pontosan és jelképileg jelölő kurzív rendszerű írást dolgozott ki. M: A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedések (Bécs, 1790); Természet históriája (h. n., 1792); A természet históriája (Pozsony, 1795); A stenographia 1-ső könyve… (Pest, 1820); Elmélkedés a magyar dialectusról, lexiconról és helyesírásról (Pest, 1821); Fontos beszéd tudománya vagy oratoria (Sárospatak, 1828). Irod. Vikár Béla: G. I. stenographiája… (Bp., 1889).

(Folytatjuk)