2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A hét végén ért véget a hónap egyik legjelentősebb és az erdélyi nyári fesztiválok egyik rangidős seregszemléje, az idei székelyföldi Rockmaraton.


A hét végén ért véget a hónap egyik legjelentősebb és az erdélyi nyári fesztiválok egyik rangidős seregszemléje, az idei székelyföldi Rockmaraton. A kezdetektől azonos helyszínen, a szejkefürdői strand fölött, az Orbán Balázs tiszteletére emelt székely kapuk árnyékában és a völgy adta természetes amfiteátrumban zajló rockfesztivált immár tizedik alkalommal szervezte meg a székelyudvarhelyi ZeneUdvar Egyesület. És ahogyan az elmúlt években, úgy idén júniusban is szórakozó közönség vette birtokba a tábort, amelynek öt napján keresztül neves hazai és magyarországi bandák színesítették a borvízforrások közötti estéket. Noha kevesebben voltak, mint ezelőtt, aki tábort vert, nagyszerűen szórakozott, a Rockmaraton maga az aktív pihenés. Napközben nem sok történik, így a legtöbben ferednek avagy kirándulnak, kocsmában ücsörögnek, illetve tovább ápolják a sátrak közötti, sör fűszerezte póker nemes hagyományait, az est leszálltával pedig hangolni kezd az első fellépő banda, a tömeg észrevétlenül tölti meg a színpad előtti domboldalt, és amikor a muzsikások a húrok közé csapnak, elszabadul a pokol. Ez pedig mindig jó dolog, több száz avagy ezer ember közös tombolása tizenöt év rockszakma után is megunhatatlan. Velejárója a közösségi érzés, a rég nem látottak találkozása és az igazán jó hangulat. És mindez rockban: más, mint a többi, hiszen a rock nem divatzene. A divatok, a produkció nélküli produkciók jönnek-mennek, változnak, miközben a rockrajongó közönség immár háromgenerációssá vált. A fesztivállátogatók életkora is hűen tükrözte ezt, tojáshéjasoktól öreg bikerekig (és családjaikig) számlált a korszámláló, a generációs ellentétek fogalma ilyen és hasonló helyeken ismeretlen.

Mi – objektív okokból – csak a csütörtöki napon vettünk részt, de az a nap felért egy teljes fesztivállal. Útközben egy idős magyarországi motorosnak segítettünk (lerobbant a Drag Star) egy jó órácskát, így a kolozsvári Knock Out koncertjének utolsó perceire értünk fel a táborba. Pedig ez az az együttes, amelynek több tíz koncertjén részt vettünk már és mindig megunhatatlannak találtuk őket, bánatunkat azonban hamar feledtette a magyarországi Ismerős Arcok közelgő fellépése. Aki nem ismerné őket: az együttes az igaz minőség szimbóluma. Nemzeti rockot játszanak, de a klasszikus, dallamos rockzenét egyaránt keverik blues-zal, dzsesszel, magyar népdalokkal, hangszerelésük tökéletes és azok a szövegeik is. Nyerges Attila énekes-gitáros dalszövegeinek nagy része szépirodalmi alkotásnak is beillik, a nemzeti összefogást hirdető együttes úgy fogalmazza meg metaforákban gazdag gondolatait, hogy közben nem uszít mások ellen. Okos zene, lélekig ható szövegekkel, és közben a bulis rész sem illan el belőle: a koncert végén kórusban énekelt a domboldal és a székely, magyar, árpádsávos zászlók sehol sem hatottak természetesebben, mint az Orbán Balázs sírja alatt fekvő amfiteátrumban. A zászlók a következő, a legendás Ossian fellépése alatt sem tűntek el: a kelta bárd nevét még a nyolcvanas években felvevő együttes megszokott lendületével csapott a húrok közé, A rock katonái című himnuszuk tovább énekeltette a domboldalt. Számtalanszor láttuk már élőben az Ossiant, és egyik koncert után sem távoztunk csalódottan. Idén sem volt másként a majd' kétórás koncerten szinte összes nagy dalukat lejátszották, a hangulat a tetőfokára hágott, nemcsak refréneket, teljes szakaszokat énekelt a lelkes és hálás bulizásáról ismert erdélyi közönség. A nagyszerű, profi hang- és fénytechnikával fűszerezett koncert hajnalban, A mire megvirrad motoroshimnusszal, sokadik visszatapsolás után ért véget, és ekkor mi is tábort bontottunk. A Titkolt Ellenállás és a Földrengés fellépését már nem vártuk meg, így is maradandó élmény volt éjjel három órakor, nyirkos aszfalton és ötfokos hidegben végigmotorozni a szénégetők füstjétől borított Kalonda fenyvesei között. De barátaink maradtak, és elmondásuk szerint, ha hétvégére sem telt meg a tábor, akik ott voltak, nagyszerűen érezték magukat. Hiszen olyan nevek léptek még fel, mint a Romeó Vérzik, az Oi-Kor, az Óbudai Fiúk, a Wisdom, a Hard, az Arkona avagy a szintén legendás P. Box.

Idén jubilált a Rockmaraton. Jövőre is ott leszünk. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató