Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Gálfalvi György
70. születésnapjára
Ideje megkérdeznem,
vajon hova siettünk,
lett volna annyi minden,
amitől megijednünk,
jött harminc, negyven, ötven,
megérkezett a hatvan,
s nem vettük észre, hogy már
nyakig vagyunk a bajban,
mert mindig csak loholtál,
hogy billegett a főtér,
meg kellett volna állnunk
az egyik pihenőnél,
szét kellett volna nézni,
ha éppen úgy adódott,
és hagyni, hogy nélkülünk
történjenek a dolgok,
de te csak tettél-vettél,
és tettünk-vettünk együtt,
mert cipeltél magaddal,
mint kutya a tollseprűt.
S végül mi lett belőle,
pedig csak jót akartál?
Már forradalom nélkül
maradt a forradalmár,
s ki többet mérlegeltem,
engem is belerántott,
hogy meg kellene mégis
váltani a világot!
Fél évszázada mindjárt,
hogy váltjuk nyakra-főre,
s kétlem, hogy bevégezzük
a megszabott időre,
és menetközben, persze,
már szerepet cseréltünk,
de akárhogy is történt,
így sincsen békességünk.
Kalap nélkül rohantál
télen is, mint tavasszal,
Isten éltessen, Gyurka,
vagyis: le a kalappal!
Marosvásárhelyen, 2012 áprilisában