Marosvásárhelyi gondolatok a magyar kultúra napján

Vasárnap délelőtt is folyamatosan zajlott a volt Rigó utcai orvosi szakkönyvtárban a magyar kultúra napjának köszöntésére szervezett felolvasó-maraton. Míg éjszaka jobbára fiatalok és a szervezők olvastak fel a marosvásárhelyi származású vagy megyeszékhelyünkön élő írók és költők műveiből, vasárnap reggeltől az idősebb korosztályhoz tartozó hölgyek vették kézbe a mikrofont, hogy a magukkal vitt vagy a könyvtár által felajánlott gazdag választékból kedvenc verseiket vagy a szépprózájuk egy részletét bemutassák.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Vasárnap délelőtt is folyamatosan zajlott a volt Rigó utcai orvosi szakkönyvtárban a magyar kultúra napjának köszöntésére szervezett felolvasó-maraton. Míg éjszaka jobbára fiatalok és a szervezők olvastak fel a marosvásárhelyi származású vagy megyeszékhelyünkön élő írók és költők műveiből, vasárnap reggeltől az idősebb korosztályhoz tartozó hölgyek vették kézbe a mikrofont, hogy a magukkal vitt vagy a könyvtár által felajánlott gazdag választékból kedvenc verseiket vagy a szépprózájuk egy részletét bemutassák.

A szervezők szerint a legtöbben Molter Károlyt választották, a fiatalok Vida Gábor és Tisza Kata írásait részesítették előnyben.

Novák Csaba Zoltán történész-kutató hétéves kisfiával, Dáviddal érkezett a nagy havazásban. Kérdésemre elmondta, az olvasás szeretete miatt, az olvasás fontosságára való figyelemfelkeltésként vállalta, hogy részt vesz a rendezvényen.

– Fontos szempont volt számomra, hogy a marosvásárhelyi szerzők közül kedvemre válogathatok. Azért esett Székely Jánosra a választásom, mivel Marosvásárhely kimagasló gondolkodójának tartom, aki méltatlanul szorult háttérbe. Tisztelem Székely Jánosban, hogy az elmúlt rendszerben sikerült közéleti villogásoktól mentes életet élnie, s szellemi nagyságával írta be magát a magyar irodalomba. Bár nem ismertem személyesen, de sokat hallottam róla, s alkalmam volt egykori megfigyelési dossziéját is megtekinteni, amelyből kirajzolódott egyénisége. Ugyanakkor szeretnék kiállni a rendezvény házigazdája, dr. Vass Levente mellett, akinek a céljaival egyetértek – tette hozzá.

Markó Béla: – A lehető legtermészetesebb dolog, hogy ha ezen a napon itthon vagyok, Marosvásárhelyen, eljöjjek és én is bekapcsolódjam a felolvasók sorába. Nincs abban semmi különös, hogy a Studium Alapítvány kezdeményezte és szervezte meg ezt a 24 órás maratont, noha nem kimondottan az irodalom népszerűsítésére jött létre, hanem elsősorban a magyar orvosképzés támogatására összpontosítja tevékenységét. Ne feledjük, Marosvásárhelyen nagy hagyománya volt annak, hogy az orvosok, az egyetem tanárai a leglelkesebb és leghozzáértőbb kultúrafogyasztók, sőt kiváló kultúrakreálók is voltak. Emlékszem, hogy amikor a Látó elődjéhez, az Igaz Szóhoz kerültem szerkesztőnek, hamar megtanultam, hogy a szépirodalom, a zene, a színház, a képzőművészetek nemcsak értő és szenvedélyes fogyasztókra találnak bennük, sokan közülük magas szinten művelik is mindezt. Vannak, akik ma is ezt teszik, de az igazság az, hogy az egyetemi ifjúságot ma már sokkal tudatosabban, programszerűen kellene rávezetnünk arra, hogy a szakmai felkészülés mellett alapos műveltségre is szert tegyen, használják ki minél teljesebben azt a sok lehetőséget, amit városunk a magyar szellemi élet, az alkotás és a művészetek terén felkínál nekik. A magyar kultúra ápolására hivatott mai összefogás, ez a nagy érdeklődéssel kísért felolvasó-staféta is segíthet e fontos szemlélet elmélyítésében. Még volt hasonló kezdeményezés Marosvásárhelyen és másutt is, én magam a Magyar Rádió szervezte egész napos versfelolvasáson vettem már részt, és most is néhány költeményemet olvastam fel. Külön öröm, hogy Vass Leventéék helyi szerzők műveinek a bemutatását választották, hiszen Marosvásárhely mindig is a magyar kultúra fellegváraként volt jelen a köztudatban, ezt már Csokonai is megörökítette nagy ívű versében, másfelől nem árt mindegyre tudatosítanunk a maiakban, hogy klasszikusaink és kortárs szerzőink egyaránt kiemelt figyelmet érdemelnek a továbbiakban is. Érdemes a későbbiekben is próbálkozni ilyesmivel. Talán gondolni lehetne arra is, hogy nagyobb teremben, színpadi nyilvánossággal, népesebb közönséggel szervezzék meg a következő olvasómaratont, ez nem zárná ki az élő internetes közvetítés lehetőségét sem.

Vass Levente: – Felemelő, hogy ilyen nagy érdeklődés övezte, övezi ezt a különleges maratont. A teljes 24 órát sikerült tervezetten lefednünk, a hajnali és az éjfélig tartó időszakot is, amikor a legnehezebb a folyamatos olvasói jelenlét biztosítása, és külön elégtétel, hogy számos olyan irodalombarát is eljött a nap folyamán, aki előzetesen be sem jelentkezett. Tizenkét óra teltével már mintegy félszázan kerültek fel a felolvasók névsorára. Korábban voltak olyanok is, akik többször is mikrofon elé ültek. A legkülönbözőbb korosztályok és felkészültségi kategóriák képviselői kívántak hozzájárulni a sikerhez, jöttek egész családok is, apa, anya, gyermekek olvastak fel részleteket kedvenc könyveikből. Nyilván íróink, költőink közül is többen személyesen tisztelték meg ezt a napot, és voltak „hivatásos maratonisták” is, színművészek, akik szintén bekapcsolódtak a tolmácsolásba. Külön elégtétel, hogy a világhálón is számos érdeklődő kísérte figyelemmel az eseményt itthon és szerte a nagyvilágban. Délben már több mint százötven látogatónk volt az erre az alkalomra elérhetővé tett közösségi portálon. Sok elismerő véleményt fogalmaztak meg az interneten, és még többet azok, akik itt helyben keresték fel a Studium Rigó utcai székházát.