Megjelent az Erdélyi Méhész első száma

• 2012-03-15 17:24:40

• Kilyén Attila

„Lapunkat szakmai kiadványnak szánjuk, ezért tartalma is a méhészekhez és azok családjához szól elsősorban, de minden mézkedvelőnek is ajánljuk. Rovatainkban beszámolunk különböző hazai és anyaországi találkozókról, gyűlésekről, vásárokról, az Apimondiáról is.”

Mindenképpen üdvözlendő a nyárádszeredai Nyárád-völgyi Méhészegyesület kezdeményezése, hogy szaklapot indított útjára. Balde Ernő egyesületi elnök, az Erdélyi Méhész főszerkesztője Útravaló c. cikkében fogalmazta meg az új kiadvánnyal kapcsolatos célokat: „Lapunkat szakmai kiadványnak szánjuk, ezért tartalma is a méhészekhez és azok családjához szól elsősorban, de minden mézkedvelőnek is ajánljuk. Rovatainkban beszámolunk különböző hazai és anyaországi találkozókról, gyűlésekről, vásárokról, az Apimondiáról is. Bemutatunk erdélyi méhészegyesületeket, tapasztalt szakembereket, méhészeti technológiákat, de szó lesz a szakmát érintő törvények rövidített magyar nyelvű ismertetéséről, pályázati lehetőségekről, a pályázókat segítő információkról is. Reklámfelületet és apróhirdetési lehetőséget biztosítunk a méhészeknek, de nem feledkezünk meg a szülőkről és a gyerekekről sem, akikkel meseláda révén próbáljuk megszerettetni a méheket, a mézet. És nem marad ki az évszaknak megfelelő méhészeti munkálatok, kezelések ismertetése sem az olvasnivalók sorából.”

A jó minőségű papírra nyomtatott első, 12 oldalas lapszámban a Tiszavasvári és Vidéke Méhészegyesület elnöke, Dohos László jókívánságait olvashatjuk: „…joggal reménykedhetünk abban, hogy mindig lesz olyan szerkesztőgárda, amely a jobbnál jobb szakmai cikkeket megfelelően összerendezi és a tudást az olvasóknak ebben a lapban tálcán kínálja”. A lap munkatársa, Gligor Róbert László a január 15-én, Nyárádszeredában tartott méhészkonferenciáról közöl képes összeállítást. A hármasfalui Nemes András, a Küküllőmenti Méhészegyesület elnöke cikkéből megismerhetjük szervezetük létrejöttének történetét. Olvasmányos és gondolatébresztő az Üdvözlet az anyaországból című írás, amelyben Nagy István Pécsről többek között tapasztalatait fogalmazta meg: „Az előadást megelőző estén értesültem, hogy egy magyar nyelvű méhészújságot kívánnak indítani, már akkor üdvözöltem ezt a tervet, de egyben – az anyaországi tapasztalatok alapján – féltem is önöket a kudarctól. Ma a magas nyomdai és egyéb költségek miatt szinte minden magánvállalkozásban kiadott sajtótermék csak akkor életképes, ha jó sok tőkeerős hirdető áll mögötte. Vagyis az újságokat nemcsak a előfizetők, hanem a reklám, azaz a hirdetések tartják életben. Drukkolok önöknek, és kívánom, hogy sikerüljön tervük.” Az Erdélyi Méhész első lapszámában a szerkesztők a Méhcsalád élete egy természetes méhlakásban címmel elindítottak egy sorozatot is. A 9-10. oldalon Szentmártoni Károly nyárád-szeredai méhész az aktuális teendőkről közölt szakcikket. A 11. oldalon nagymama meséje olvasható, amelynek címe: A sünikék és a méhek.

További jó lapokat kívánunk!