A méhek egészségéről

Múlt héten a Maros Megyei Méhészegyesület és az Apicola Kft. szervezésében a Traian Săvulescu mezőgazdasági líceumban tartottak szakmai tanácskozást A méhek egészsége címmel. Az előadók között dr. Tófalvi Melinda agrármérnök, dr. Bogdan Gherman mérnök, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem méhészeti karának előadótanára, dr. Bogdan Poncea bukaresti állatorvos értekezett a témához kapcsolódó szakmai kérdésekről.

Amint a megnyitó keretében Vasile Bota mérnök, a méhészegyesület megyei elnöke kifejtette, évente szerveznek továbbképzőket méhészek számára. Az idei tanfolyamsorozatot a múlt szerdai szimpóziummal indították, melynek jeles előadói értekeztek a méhésztársadalmat érintő és érdeklő témákról, mindenekelőtt a méhek egészségének megőrzéséről, a betegségek megelőzéséről, illetve a járványok esetén szükséges tennivalókról. Az érdeklődők a Varroa atka ismertetőjegyeiről, a kezelési lehetőségekről, a méhvírusokról, az amerikai és európai költésrothadásról, a méhkártevőkről, köztük a kis kaptárbogárról hallgathattak szakmai előadásokat.

A magát korondi méhészként jellemző dr. Tófalvi Melinda agrármérnök értekezésében kiemelte azokat a betegségeket, amelyekkel a méhészek egyre gyakrabban küzdenek. A Népújság kérdésére kifejtette, a méhész feladata a méhállomány gondozása, mint jelezte, akár egy anya a gyermekére, úgy kell figyelni a méhcsaládok egészségi állapotára. Míg régebb többnyire tavasszal volt jellemző a méhállományok pusztulása, az utóbbi években a méhészek nyáron is szembesültek a különböző betegségek megjelenésével. Mint hangsúlyozta, a méhészek doktorai is a méheknek, de sok esetben nincs lehetőségük beavatkozni, ezért a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt.

Az utóbbi időben a méhállományokat megtizedelő betegségek megjelenésében több dolog közrejátszik. Az egészséges méhcsalád sok káros tényezőt le tud győzni, a negatív környezeti hatások miatt azonban csökken az ellenállóképességük. Napjaink hiányosságai közé sorolta a szakember a környezeti stresszhatások megnövekedését, a méhlegelők átalakulását, a monokultúrák elterjedését. A nagy méhsűrűség – amit az utóbbi évek uniós pályázatainak tulajdonítanak, amelyek révén kétszáz családos állományokra lehetett uniós forrásokat lehívni – ugyancsak hozzájárult a betegségek elterjedéséhez. „Lehet nekünk flóránk, de a méhek csak egy bizonyos körzetben gyűjtenek, nagy távolságokra nem repülnek, ha pedig utaztatni akarja a méhész az állományát, arra is kell figyelnie, hogy ahol például szarvasmarhákat legeltetnek, ott a méhekkel nincs mit keresni.”

Dr. Bogdan Gherman mérnök, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem előadótanára a méhállományok hirtelen elszaporodásának jelenségéről beszélt. Vetített képes előadásában a világszinten való jelenlétet vázolta, magyarázatot keresve a méhcsaládok száma és a méztermelés közötti aránytalanságokra is. Belgiumban például a méhcsaládok számát az évi méztermeléssel összevetve egy méhcsalád évi méztermelése 80-100 kg közötti, ami a szakember szerint a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Mint hangsúlyozta, a számadatok fényében Belgium akár a tej és méz országaként is jellemezhető. Ezt a számadatot a mézimport növekedésével magyarázta. Kérdésre válaszolva kifejtette, egy méhcsalád évi méztermelése reálisan 30-35 kg. Ha egy méhész néhány méhcsaládot elveszít, nem mérvadó, a nemzetközi statisztikai adatok összegzése során is hiányosságok tapasztalhatók, ami szerinte azt jelenti, hogy a járványok világszinten nem tizedelték meg olyan mértékben a méhállományokat, hogy azok csökkenéséről lehetne beszélni. Az előadó szerint nem annyira a gyomirtó szerek káros hatásaiban, mint a szociálpolitikai és gazdasági tényezőkben keresendő a méhállományok pusztulásának ok-okozati összefüggése.