Musicalvarázs családias hangulatban

Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra első duettműsora Erdélyben

Amikor körülbelül egy hónappal a marosvásárhelyi előadás előtt elfogytak a jegyek, a siker titkán morfondíroztam. Bereczki Zoltánnak és Szinetár Dórának nem kell különösebb reklám, hiszen életük nagyon rég egybeforrt a világot jelentő deszkákkal. Az előadáson azonban meggyőződtem arról, hogy jóval többről van szó.

 Dóri színház közeli családban nőtt fel, és már zsenge gyerekkorában is otthonosan mozgott, énekelt nagy művészek mellett – korát meghazudtoló kiváló tehetségét megcsillogtatva. Persze a családi háttér még nem garancia egy színházi életpályára, de biztosítéka lehet annak, hogy valami csak átöröklődik a génekkel. Zoltán nem készült színészi pályára, inkább a sport felé irányult, de már a középiskolában zenekarban játszott és énekelt, s a Magyar Rádió Gyermekkórusában is helyet kapott. Aztán innen csak egy lépés volt a Színház- és Filmművészeti Főiskoláig, a lemezfelvételig, az Operettszínházig. Ott, ahol – bevallásuk szerint, talán mesébe illően –nemcsak kollégákként „figyeltek fel” egymásra Dóri és Zoli. S hogy miként egyeztethető a családi élet és a karrier abban az esetben, amikor a férj és feleség munkatárs is, főként egy olyan téren, ahol elég nehéz a nyilvánosság elől kissé visszahúzódni? Egyszerűen mint máshol, ahol sikerül az élet apró-cseprő gondjait a családi fészken belül hagyni és fordítva: kizárni azt, hogy a munkatársi viszony megmérgezze az otthoni harmóniát. Írjanak bármit a magyarországi pletykalapok, az nem kétséges, hogy ez többé-kevésbé – mert hát azért ismerjük el, nincs apró viharoktól mentes tökéletes családi élet – sikerül a színészházaspárnak, hiszen az a fajta együttműködés, vegyi hatás – vagy chemistry, ahogy az amerikaiak mondanák – átjön a közönség felé, történjék bármi a színpadon, tánc vagy ének, amit e pár előad. Erről győződhetett meg az is, aki a zsúfolásig telt Nemzeti Színházba váltott jegyet – tegyük hozzá, a nálunk szokásoshoz viszonyítva kissé borsos áron. De ez sem számított, mint ahogy az sem, hogy a zeneszámok előtti felvezetőben „bakik” csúsztak be, s helyenként a hangosítás sem volt a legtökéletesebb. Az csak hab volt a tortán, amikor élőben beszéltek az előadók magukról. S bár tudomásunk szerint volt már korábban próbálkozás arra, hogy erdélyi turnéra hívják a párt – láthatóan meghatottan lépett Dóra a színpadra, s nem csak közönségmegnyerő fogás volt az, amikor őszintén elmondták kötődésüket e vidékhez: Dóri nagyváradi származású, míg Zoltán édesapja kolozsvári születésű. Ugyanakkor barátsággal szóltak rendezőjükről, Béres Attiláról is, aki a Köteles Sámuel utcából nőtt fel a budapesti színházakhoz. S aztán azt is megtudhattuk, hogy Dórinak van egy 15 éves, ahogy mutatta, nála mindjárt magasabb fia, s hogy ott a közös csöppség, a négyéves Zora Veronika, aki igen nagy odafigyelést igényel az amúgy zsúfolt programmal rendelkező szüleik részéről. (Sz.m.: Sajtóértesülések szerint az idén egy kicsit lazább lesz kapcsolatuk a biztos kenyeret adó Operettszínházzal.) Lehet, hogy ezért és az operettszínházbeli elfoglaltságuk miatt nem tudták elfogadni az erdélyi meghívást, bár a rossz nyelvek azt beszélik, hogy a fellépti díj is elég magas – igaz, mindkettőjük védjegye joggal teheti magasra ezt a mércét is.

Talán a siker másik kulcsa az, hogy az erdélyi színházak repertoárjából hiányzik a musical műfaj, ami a modern látvány és hangtechnikának köszönhetően igen sok, főként fiatal rajongót hódít világszerte. Egy-egy ilyen előadás, amelyet a műfaj igazi profi nagykövetei tolmácsolnak, azt a réteget vonzza, amely nemcsak a képernyők közvetítésével, hanem élőben is közel szeretne kerülni e varázslatos világhoz.

Az is kétségtelen, hogy ez az első turné több kaput is megnyithat Erdélyben a színész-énekes házaspárnak. Arról az előadást követő közönségtalálkozón is meggyőződhettek, hogy az itteni közönség egy kicsit másabb, vendégszeretőbb, mint más vidéken – mert hát ez egy olyan erdélyi sajátosság, amire büszkék lehetünk és vagyunk. Úgy értesültünk, hogy nem ez lesz az utolsó kiszállásuk tájainkon (sz.m. márciusban ismét vendégeink lesznek), s a színpadi fellépés mellett alkalmat keresnek majd mélyebb gyökerek keresésére is, mert, amint elhangzott a marosvásárhelyi színpadon, Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán valahogy egy kicsit hazajöttek... Az első találka – amelyről többek között énekeltek – mindkét félnek igen jól sikerült.