Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-01-30 14:28:14
Azt hiszem, hogy nagyon félreértették a levelem. Nem kritizálni akartam, hanem egyszerűen a véleményemet akartam kifejezni. Azóta sajnos, én is rájöttem, hogy tévedtem és tulajdonképpen meg is feledkeztem arról a levélről. Én soha nem akartam a szülőhazámat elhagyni, de a sors beleszólt az életembe… Nem ’89-es menekült vagyok. Röviden elmondanám, hogy a férjem, aki Erdélyben született, 1981 óta Svájcban él. 1996-ban kisbefektető szeretett volna lenni Marosvásárhelyen, ahol 26 évet dolgozott. Azonban nagyon sok nehézségben volt része. A lényeg az, hogy lelkileg annyira megviselte az otthoni korrupció, hogy szomorúságában és a stressztől agyvérzést kapott. Otthon akartunk élni, de sajnos 1999-ben vissza kellett jönni Svájcba. Nem volt könnyű a zéróról kezdeni. Nekem Băsescu miatt nincs lelkiismeret-furdalásom, mert én itt nem voltam választani, én csak azt írtam, hogy az otthoni ismerőseim közül sokan őt választották.
Nekem itt nincs lehetőségem szavazni menni. Hihetetlennek tűnik, de a szívemen viselem Erdély sorsát. Tanulság: nem szabad senki fölött ítélkezni.
Balvinszky Rozália