Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-03-12 16:59:25
Miután kikerülnek a munka mezejéről, akkor is maradjanak aktívak és találják meg azokat a tevékenységeket, amelyek által továbbra is hasznosnak érezhetik magukat – erre szeretné ösztönözni az időseket a nekik szóló programokkal a Gyulafehérvári Caritas. Az aktív idősödés európai éve alkalmából dr. Márton András igazgató, Ludescher László, a szociális ágazat igazgatója, valamint Péter György, otthoni beteggondozásért felelő igazgató ismertették a programokat, amelyek megyénkben nyugdíjasok százait mozgatnak meg. A szépkorúak ilyenkor jönnek rá, hogy a nyugdíjba vonulás nem azt jelenti, hogy az ember be kell gubózzon a lakásába, pár órára elfelejtik, hogy kicsi a nyugdíj, hogy sajog a lábuk, derekuk, hogy a gyerekek, unokák ritkán látogatják őket. Velük egykorúakkal vannak együtt, jól érzik magukat, és ennek köszönhetően szellemileg sokkal tovább maradnak fiatalok, nem lesz úrrá rajtuk a magány meg a depresszió.
A hasznosság a kulcsszó
Az időseket több mint húsz éve felkaroló Caritas igazgatója, dr. Márton András hangsúlyozta, a nyugat-európai országokban átlagban 10-15 évvel élnek többet az emberek, mint nálunk, így nyugdíjba vonulás után fizikailag és szellemileg is alkalmasak arra, hogy élettapasztalatukat a közösség javára fordítsák. A romániai realitás ezzel szemben jóval sötétebb, ugyanis nálunk, mire elérik a nyugdíjkorhatárt, már többen megbetegszenek. – Nálunk az ápolásra szorulók 97 százaléka nem számíthat intézményes ellátásra. Vidéken a legsúlyosabb a helyzet, hiszen ha valaki nem tudja behozni az öl fát, a veder vizet a kútról, az élete kerülhet veszélybe – fogalmazott az igazgató. Ezért a Caritas otthoni gondozói szolgálata több mint 80 százalékban vidéki településeken zajlik – számolt be Péter György.
Hozzáférhetővé tenni az egészségügyi szolgáltatást
Ennek a koncepciónak az alapján indították el tavaly a betegközvetítő hálózatot, amelynek lényege, hogy a Caritas Maros, Hargita és Kovászna megyékben szakorvosokat, laboratóriumokat, szállítócégeket toborzott, akik vállalták, hogy fizetség nélkül részt vesznek a programban. – 2010-ben volt egy felmérés Maros, Hargita és Kovászna megyében, amelyből kiderült, hogy vidéken az anyagiak, a távolság miatt nagyon nehézkes a szakorvosi ellátáshoz való hozzáférés. Ezért tavaly kiépítettük a betegközvetítő hálózatot, a három megyében több mint 70 szakorvos vállalta, hogy ingyenesen segít a bajban lévőkön. Vagy a beteget szállítjuk az orvoshoz, vagy az orvos száll ki a helyszínre. Most már szinte naponta fordulnak hozzánk. Emellett sikerült együttműködést kiépíteni a bukaresti Elias kórházzal, olyan értelemben, hogy a telemedicina-hálózaton keresztül elküldjük az EKG-kat, az ottani kardiológusok megnézik és a véleményezésüket visszaküldik – ismertette a programot Péter György. Ugyanakkor említést tett a mozgáskompetencia-fejlesztő tevékenységeikről, ahol szakemberek segítségével próbálják megelőzni az idősek testi leépülését, hogy önellátók maradhassanak.
Csereprogram
Az időskor olyan, mint a kerékpár, hajtani kell, mert ha nem, leesel róla – vázolta fel jelképesen a szervezet célját Ludescher László, aki szerint az időseknek szóló programokkal arra törekednek, hogy minél jobban kitolják a leépülés bekövetkeztét. Az igazgató megemlítette az önkéntes-programot, amelynek keretében romániai és magyarországi idősek csereprogramon vesznek részt. Az erdélyiek néhány hétre Magyarországra utaznak és besegítenek az ottani civil szervezetek munkájába, például sérült gyerekekkel foglalkoznak. Mindemellett a Caritas a megye hét településén hetente szervez klubfoglalkozást időseknek. Itt megosztják egymással gondjaikat, alkalomadtán orvosi tanácsot kapnak, valamint közösen ünneplik meg a különleges alkalmakat, amikor is a huszonéveseket meghazudtolva énekelnek, táncolnak.
Pótnagyik kerestetnek
A Caritas egyik legfrissebb kezdeményezése a pótnagyszülő-toborzás. Ezáltal lehetőséget biztosítanak azoknak az időseknek, akiknek nincsen unokájuk, vagy éppen távol élnek tőle, hogy szabadidejükben alkalomadtán vigyázzanak egy-két gyerekre, amikor a szülőknek halaszthatatlan tennivalójuk akad. Ludescher László szerint ez a szülőknek is hasznukra válik, hiszen rábízhatják a gyereküket egy olyan idősre, aki a segítségért nem vár semmit cserébe, csupán egy gyerekmosolyt.
Egy picike állat csodát tehet
A Caritas időseknek szóló programjainak egyik lelkes résztvevője a marosvásárhelyi Dendea Annamária, akinek az életerejét, vidámságát, tenni akarását sok fiatal megirigyelhetné. Elegáns, ápolt, folyton mosolyog és keresi a lehetőséget, hogy másokon segíthessen, és ezáltal nyugdíjas éveiben is tartalmas életet éljen. A 68 éves hölgy negyven évet dolgozott laborasszisztensnőként, és miután nyugdíjba vonult, nem találta a helyét. Unokája még nincs, ezért más foglalkozás után nézett.
– Hallottam a Caritas Teréz anya idősek nappali foglalkoztató központjában működő tornacsoportról, és gondoltam, kipróbálom. Itt nemcsak tornázunk, hanem szeretetet is kapunk. Higgyék el, olyan sokat számít, hogy valaki megkérdezi, hogy vagy, hogyan telnek a napjaid. Új családra találtam, ha betegek vagyunk, felhívjuk egymást, együtt kirándulunk. És még valami, amin talán sokan elmosolyodnak, de egy idősnek nagyon sokat segít, ha van a lakásban egy pici állat, kutyus, kismacska, amelyet ki kell vinni sétálni, gondoskodni róla. Ez arra ösztönzi az embert, hogy felöltözzön, kimozduljon a házból. Így kevésbé gubózik be. Miután az élettárs meghal, a gyerekek távol élnek, olyan sokat számít, ha van egy kis élőlény, aki mozog az ember mellett – számolt be a nyugdíjas hölgy, aki úgy érzi, a politikusok több figyelmet kellene fordítsanak erre a rétegre, prioritásként kellene kezelni az idősotthonok építését.
– Nem várhatjuk el a gyerekeinktől, hogy feladják életüket, munkahelyeiket azért, hogy minket gondozzanak, tisztába tegyenek – osztotta meg aggodalmait Dendea Annamária.