A nyuszi (sajnos) nem válaszol
2013-09-16 15:44:20
- Máthé Éva
Sok mindenről szólhatna e rovat, melynek a témája köztudottan a televíziózás, sőt néha a rádióadásokra sem ártana kikacsintani.
Sok mindenről szólhatna e rovat, melynek a témája köztudottan a televíziózás, sőt néha a rádióadásokra sem ártana kikacsintani. Az őszi Nagy Nézőcsalogatás korszakát éljük, tehát éppenséggel lenne mit dicsérni, szapulni.
De ma álljunk meg egy szusszanásnyi időre a neves német agykutató és neuropszichológus, Gerald Hüther professzor által adott egyik interjúnál. Igaz, még 2009-ben jelent meg az Élet és Tudomány című hetilapban, viszont jómagam csak most, a napokban olvastam az egyik közösségi portál jóvoltából. Nagyon ajánlom főleg azoknak, akik éppen kisgyereket nevelnek. (A nagyszülőknek azért nem, mert ha ennek alapján okos tanácsokat adnak a szülőknek, azok módfelett idegesek lesznek.) No de kevés a laptér, vágjunk a téma közepébe.
Hüther (főként) arról értekezik: miért káros az, ha a gyerekek minden helyett televíziót néznek. (Bizonyos szempontból a tévé a számítógéppel is behelyettesíthető.) A professzor abból indul ki, hogy „csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyerek agyában, amelyek a konkrét világban is rendszeresen aktiválódnak”. A gyereknek elsősorban a saját testét kell megtapasztalnia, megtanulnia, ki kell alakulnia a testérzetnek, és ez nem fog megtörténni a televízió előtt, állítja a professzor, aki esküszik rá, hogy az egyik legcsodálatosabb testgyakorlat az éneklés. Ezt nagyjából mindenki tudja, de a magyarázat kevésbé kézenfekvő. Íme: „Ezenközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is”. Ugyanakkor a kórusban éneklés során a gyerek megtanul a többiekhez is alkalmazkodni. Az sem mellékes, hogy „a felszabadult agy éneklés közben nem képes a félelemérzéseket mobilizálni”. Magyarán: a dalolás elűzi a félelmet. Világos, nagyon értelmes beszéd!
A Hüther professzorral készült hosszú interjú minden mondatát érdemes lenne idézni. Természetesen az interneten meg lehet keresni. Ám azok számára, akik valamiért nem bukkannak majd rá, lássunk még néhány magvas mondatot: Ahhoz, hogy a mai gyerek, a későbbi felnőtt teljes ember legyen, teste, idegrendszere jól működjön, olyan dolgokkal kellene foglalkoznia, amiket képes megérteni, és alakítani tud rajtuk. A gyerek pici korában még megpróbál beszélgetni a tévében látott állatokkal, emberekkel, de sajnos a nyuszi (mókus, medve, malacka stb.) nem válaszol, ezért később lemond erről, mert nem kap visszacsatolást. Később a felnőtt is ezzel szembesül: az információs társadalomban a dolgok gyakran olyan bonyolultak, hogy az okot és okozatot csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni. A gyerek nem érti, miért is mozog a nyíl jobbra a képernyőn, ha mozgatjuk az egeret. „Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyereket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Ez az emberi agy fejlődésének egyszerű konzekvenciája. Kvázi megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk.”
Természetesen iszonyúan nehéz ma azt elérni, hogy a gyerek ne nézzen tévét. Így gyakran nem lesz beszédtémája, amikor társaival találkozik. Vagy gondoljunk bele abba, hogy egyes szülők kitiltják lakásukból a számítógépet most, amikor a fejlett országok némelyikében a tankönyvet felváltja a tenyérnyi tabloid. Komplikált és fontos dolgok ezek. Ajánlom: e néhány szemelvény helyett mégiscsak keressék meg a professzorral készült interjút.
