Ócskavasvilág
2011-05-10 13:11:03
- Bölöni Domokos
Vasfaló Duhumornak olyan pompás a portfóliója, hogy ha el sem jön és semmit sem csinál, akkor is őneki tulajdonítják a rendszerváltozást a jámbor kiscsokoládiak.
Vasfaló Duhumor váratlanul tűnt fel a dombvidék legkisebb falujában. Addig csak hírből ismerték, valójában soha senki sem látta, de mindenfélét rebesgettek róla: hatalmas az alakja, a feje nagybüdös fekete bütyök, szája olyan, mint a kőőrlő gépé; amit elkap, darabokban jön ki randa hátsóján –, ami viszont a régi cséplőgépek szalmarázójához hasonlít. Ebből szinte semmire sem lehet pontosan következtetni, nem csoda hát, ha a kisiskolások rajzversenyén a legkülönfélébb alakzatokban került papírra a szörnyeteg: egy olvasottabb gyerek Toldi Miklóst keresztezte a nemzetközi bőgőmajommal, másik a dízelmozdonyt alakította csattogó csőrű dinoszaurusszá, a harmadik az öregapja sárgarézből készült permetezőgépét örökítette meg Pléhrágó Alarikként, mint aki vízvezető csatornát reggelizik, kútvödröt ebédel és falutáblát vacsorázik.
Ez a kissrác másnap új rajzot készített volna, amely Rézmarcang Csufodárt ábrázolná, igen ám, de a modell – az öregapjától maradt szőlőpermetező masina – szőrén-szálán eltűnt a fészerből.
Történészek ettől számítják Vasfaló Duhumor bejövetelét Kiscsokoládra. Másnap egy titokzatos alak vasudvart alakított ki a legrondább faluszéli portán.
Cégtáblája kartonpapír, ez állt rajta: Vas- és fémhulladék. Mintha a vas fa volna. De ez senkit sem zavart. Az udvaron jókora mérleg. A hízott disznót is megbírja; ha vasból vagy fémből van.
Némelyek a rejtélyes gyűjtőről képzelik, hogy tulajdonképpen ő a rettegett Vasfaló Duhumor. Nehezíti a dolgot, hogy Vasfaló Duhumor sosem táplálkozik nyilvánosan. Képzelődik a sok üres szemű bámészkodó. Amit láthatatlanul felmarcangol, felőröl, azt éjszaka ismeretlen helyre hordja a gyűjtőkocsi. Vasfaló Duhumornak olyan pompás a portfóliója, hogy ha el sem jön és semmit sem csinál, akkor is őneki tulajdonítják a rendszerváltozást a jámbor kiscsokoládiak.
Rekordidő alatt rámolta ki a falut. Előbb a felhagyott futballpálya szélén árválkodó traktormaradványok tűntek el, aztán a tavaly megboldogult Gazda Samu bá csűréből a vas kapagép, amelyet még Ebesfalván készítettek anno, mikor az Elizabethstadt is volt. A gazdátlan porták ontották az ócskavasat, egyebek mellett elültöltős puskát, hernyótalp-darabot, sőt világháborús ágyúgolyót is talált a Vasfaló Duhumor titokzatos önkéntesekből álló rohambrigádja.
Milyen ember a nép? Amíg csak más károsodik, tűri engedelmesen, jólesik az a kis káröröm is, amelyet még el lehet titkolni a lelkiismeretünk elől. No, de mikor arra ébredsz, hogy a vaskapudon nincs kilincs? Sőt, vaskapud sincsen immár? Hogy a házadról elvitték, nemcsak a tévéantennát, hanem a villanyhuzal tartóvasát is? Hogy a kutadon nincsen vödör? Sőt, a kútostor kampója is odalett? Hogy a lehetetlen nem az: anyaszült-csórén, meztélláb és zsebre vágott kézzel, hanem ez: drótkerítés – drót és kerítés nélkül?!
A plébánia udvaráról tűnt el a falu büszkeségét, a negyvennyolcas obeliszk alját díszítő öntöttvas láncolat. Utolsónak talán a katolikus templom keresztje és a református templom kakasa vándorol a Vasfaló Duhumor telhetetlen gyomrába.
Ha hirtelen fordulatot nem vesz a vasbiznisz. Ugyanis a díszláncolat heves marcangolásába beletörött a Vasfaló foga. Így a bátor lelkész még idejében szállíthatta vissza híveivel a vasudvaron heverő relikviadarabokat. Mármost lehet, hogy a buzgó ima nem mindig talál el a címzetthez –, ezúttal viszont bizonyosan kézbesült. Az is valóság, hogy a fennvaló néha túlteljesít, egyszer-egyszer Ő maga is bajmolódhat kompenzációs gondokkal. Amíg ez a Duhumor saját marcangolókészletének pótlásán fáradozott a városban, uramfia, egy kezeslábasos különítmény kisdarus kocsival megzenésítette a sokat bíró nagymérleget az udvarról. Fényes nappal. (Az egyetlen és örök életű árulkodó, özvegy Lesiné Kovász Juliska néni rá a tanú.) Utána saját magától gyulladt ki a ház. Mire a tűzoltók odataláltak, porig égett. Napokig füstölgött a felhevült ócskavaskupac, aztán jött egy tavaszi zápor, és hozzá lehetett férni. Sima terep maradt az új gyűjtögetők után.
Most éppen szántják a telket. Aki beáll elsőnek, azé. Elsőnek az állhat be, aki nem második, vagy ott né.
Kiscsokolád maradék lakossága, összesen negyvenkét és fél lélek (Geréb Józsi bácsi hat hónapja csöndesen haldoklik) isteni csodáról beszél, és felváltva jár mindkét templomba.
A hivatalosság kiéleződő maffiaharcról értekezik.
Vasfaló Duhumor pedig már a hetedik faluban csattogtatja vadonatúj műfogsorát.
Mibe kerülhetett az is!
