Phil Lanzon: Kerüljük a zajos nyilvánosságot

A múlt hét végén vendégünk volt a legendás angol együttes, a Uriah Heep, amely 43 éve színpadon van.

Fotó: Vajda György

A múlt hét végén vendégünk volt a legendás angol együttes, a Uriah Heep, amely 43 éve színpadon van. Igazi rocklegendának számítanak, hiszen a ’70-es években a legjelentősebb hardrock-zenekar volt, olyanok mellett, mint a Led Zeppelin és a Deep Purple. S míg Európában igen népszerűek voltak, az Amerikai Egyesült Államokban alig néhány számuk jutottel a sikerlistákra.
Népszerűségük a ’80-as évekre csökkent, azonban Európában és Japánban még mindig telt stadionok előtt koncerteztek. Népszerűségüket jelzi, hogy a legutóbb 2011-ben megjelent lemezükből 30 milliót vásároltak a rajongók. Romániában valamikor a ’90-es évek elején jártak először, másodszor Marosvásárhelyen.
Fellépés előtt a Kultúrpalota előcsarnokában sikerült röviden mikrofonvégre kapni Phil Lanzont, az együttes billentyűsét, több évtizede tagját. A villáminterjúban a zenész elmondta, azért vannak jelen több mint négy évtizede mert dalaik kiállták az idő próbáját. E történelminek számító idő alatt a világ legkülönbözőbb helyein léptek fel, más-más kultúrájú emberek előtt, ami igazolja, hogy a sokféle zenei irányzat mellett még igény van a klasszikus hard rockra. A fennmaradás egyik titka lehet az is, hogy kevés változás volt a zenekar összetételében, ami nem érintette a közös munkát, az együttlétet.
Egyszerűen imádják, amit csinálnak, és ez tartja össze a csapatot, ezt próbálják meg közvetíteni a színpadról is. Bár szövegeiknek igen kemény mondanivalója van, mindig óvakodtak a politizálástól (ezt a politikusokra kell bízni – mondta Lanzon) és a vallási jellegű megnyilatkozásoktól. Zenéjük kemény, amennyiben lehet, kerülik a bulvársajtót is, nem szolgáltatnak témát.
Kérdésemre Phil Lanzon azt is elmondta, ismerik a romániai helyzetet is, hiszen mindig tájékozódnak arról az országról, ahol fellépnek. Utolsó fellépésük óta kevés változást tapasztalt, „hosszú idő kell ahhoz, hogy megváljunk a régi szokásoktól” – mondta, majd színpadra hívta a kötelesség.