2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Spanyol lépcső a Trinta dei Monti templom alatt tele van. Korábban virágok sokasága árasztotta el, az évszaknak megfelelő vörösek, püspöklilák, napsárgák. Ma már inkább az emberek. Itt a Föld népességének számbeli gyarapodása jól lemérhető: évről évre többen zsúfolódnak a száznál több lépcsőfokon.  

A Spanyol lépcső a Trinta dei Monti templom alatt tele van. Korábban virágok sokasága árasztotta el, az évszaknak megfelelő vörösek, püspöklilák, napsárgák. Ma már inkább az emberek. Itt a Föld népességének számbeli gyarapodása jól lemérhető: évről évre többen zsúfolódnak a száznál több lépcsőfokon. Fiatalok és öregek ülnek békés egymás mellett lebzselésben. Dolce far niente. Reggel és este, délelőtt és éjjel, télen és nyáron. Az évszaknak nincs jelentősége. November elején még divat a rövid ujjú póló. Felmelegszik a Föld légköre, de különösen a Spanyol lépcső vidéke. Mindenféle nyelvek, tekintetek, mozdulatok, ruhák keverednek. Mindent lehet viselni, nincs érvényben legalább két százada a spanyol öltözési etikett. Fő, hogy ne légy elegáns, pláne kirívó. Vagy csak annyira, mint az óvodában az egyetlen Mária a sok Odette, Ivett-Evett között. Aki manapság Rómába várost bámulni érkezik, futócipőt ölt. Trottőrcipőt, mondták régebben. A hölgyemény, ki tűsarkú csizmában akar pompázni, nem a Spanyol lépcsőt keresi fel.

A lépcsősor tetejéről látszik már a Szent Péter-bazilika. A tér közepén Bernini remekműve, a Bárka-kút (Fontana della Barcaccia) Különben minden utcai kút veszélytelenül kínálja kiváló vizét. A téren minden mennyiségben az utóbbi két szentatya képe, képeslapok, római szobrok gipszkicsinyítésben. Ókor, Róma nagysága, bukása és győzedelmes feltámadása bangladesi, szurinámi, berber juhpásztorokból lett utcai árusok kezén. Olaszul nem, de angolul annál inkább kínálják az árut az üldögélők között. Aki olaszul járkál, az humanitárius célokra gyűjt, tiltakozó ívet írat alá a szabad akaratúakkal. A többiek elbambulnak, kitérnek az agresszív román kéregetők elől. Ha románul szólsz hozzájuk, szemük megtelik honvággyal, zsebük könyörcenttel. De haza majd csak a toloncvonattal jönnek, ha indul a római főpályaudvarról, a Terminiről, mely szintén az A-metróvonal csapásában fekszik, akárcsak a Piazza di Spagna. Uscita lato destro. Az ajtók jobbra nyílnak…, mint koldusokra. Például a közelben fekvő Borghese-kertre és palotára.

A 18. században épült kétágú Szentháromság-templom előtt obeliszk áll, mely egykor a Catilina összeesküvését megörökítő ókori történetíró, C. Sallustius kertjében állott. Mikor nyilvános téren kívánták felállítani, a kötelező egyiptomi obeliszk előírásainak nem felelt meg, hiszen nem voltak rajta hieroglifák. Puszta volt. Hát ráfaragtak találomra mindenféle jeleket, amikhez Champollionnak kellett jönnie száz évvel később, hogy megfejtse és jelezze: marhaságot írtak rá. Mint a vak ember keze alá került sajtreszelő, mire azt kérdi, ki írta ezt az épületes ökörséget.

Mellettem arab apa ül három-négy éves kis kölykével, a nagyobbak a teret róják. Lányait eldugta. Másutt olasz család ebédel, fiatalok füveznek, öregek szemüket legeltetik a felszabadított idomokon. Kigyúrt római dzsigoló öregedő hölggyel. Bérbecézés. Láthatóan. Lengyelek számolják a pénzüket, magyarok szidják hallótávon kívül a kormányt.

E kavargó sokszínűség láttán útitársam feljajdult. Fia, örök fájdalmára, nem lett orvosprofesszor, mint atyja és nagyatyja. Hívta őt az Örök Városba, de a gyerek fölényesen lerázta, még sajnálta is gyagyás atyját, mondván, nem érdekli Itália.

Mondd, kérdezte, mennyivel érdekesebb Buckavarangyos, ahol mangalicát és szürkemarhát terelget? 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató