Romák fotótükörben

Pár nap múlva zárul a kiállítás, de akik május 25-én ott voltak a megnyitón, most is biztos fel tudják idézni magukban azt az eleven, vidám hangulatot, amit a Maros Művészegyüttes zenekara, néhány pár táncosa és kiváló énekese, Kásler Magda kerekített pillanatok alatt a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti galériáiba. A bemutatott képanyag se adta alább. Az egzotikus látvány és muzsika nyomán az idősebb jelenlevők közül valószínűleg többekben felsejlett egy-két régi filmemlék, mondjuk az egykori cannes-i nagydíjas szerb produkció, a Találkoztam boldog cigányokkal is, esetleg a némileg későbbi szovjet filmballada, A cigánytábor az égbe megy. De a tárlat fotói e többletélmény nélkül is hosszasan megragadnak emlékezetünkben. Utóbb is többször megnéztem a színes és fekete-fehér felvételeket, mindannyiszor újabb értékeket véltem felfedezni rajtuk. Amikor meg két képzőművész barátom hüledezett a fotók szépségén, olyan büszkén vezettem őket beugróról beugróra, akárha a magam képeit ajánlottam volna a figyelmükbe.

Tapasztalt, kitűnő fotósok felvételei láthatók a tárlaton. Etédi, kőrispataki, csíkszentgyörgyi roma közösségekben készültek a képek, olyan fotóművészek utaztak oda a Hargita Megyei Kulturális Központ kezdeményezésére, akik jó emberismerők és kapcsolatteremtők, kívülről jött idegenként is hamar elnyerték a helybeliek bizalmát. A portrékon, élethelyzeteken, riportképeken jól érzékelhető, hogy alanyaik őszintén megnyíltak előttük, oldott hangulatot, bensőséges pillanatokat rögzítettek a kamerák. A romák élete, életvitele ma is rendhagyónak tűnik, szociografikus megközelítésben is sok látványosságot kínál. Ezeken a vidékeken, amelyek most tárulnak elénk, nem a gazdagság, nem a luxus jellemzi a roma életmódot, nincsenek tornyos paloták, körülöttük pompás gépkocsik, a férfiakon, nőkön nem csillog az arany, ellenkezőleg, sokan szegénységben élnek, de tele vannak vitalitással, energiával. Sokgyermekes családokat láthatunk, magával ragadó az életöröm. Ez annak is köszönhető, hogy a fotósok előszeretettel kaptak lencsevégre gyerekeket. A szomorúság momentumai is megkapó arcokat, felejthetetlen tekinteteket produkálnak. Spontánul felbukkanó cigány Madonnák, az emberi méltóság önkéntelen megnyilatkozásai, az otthonteremtés büszkesége is mélyen beágyazza magát memóriánkba. A Hargita megyei fotós megnyilatkozások fáradhatatlan szorgalmazója, a kiváló fotóművész Ádám Gyula mellett Incze László, Miklós Csongor, Szigeti Vajk István és Török Rafael Csíkszeredából, Kovács László Attila Sepsiszentgyörgyről, Erdélyi Bálint Előd, Magyari Hunor Székelyudvarhelyről, Kása Béla a magyarországi Tordasról és a jól ismert Bálint Zsigmond, Both Gyula, Tordai Ede Marosvásárhelyről igazán megérdemli a nézők elismerését. A méreteiben, kivitelezésében is impozáns képanyag egy olyan projekt eredményeként jött létre, és jár be több helyet, amely a Roma közösségek a vizuális művészeteken keresztül címmel Norvégia, Izland, Liechtenstein és Románia kormánya támogatásával válhatott valóra.