A székely nemzet második, a napot és a növekvő holdat ábrázoló címeres pecsétjének történetét, a fennebb vázolt kutatások eredményeinek tekintetbevételével, kiegészítésekkel összegezzük.
Viaszpecsét 1791-ből
(Folytatás március 22-i lapszámunkból)
A pecsét születése
A székely nemzet második, a napot és a növekvő holdat ábrázoló címeres pecsétjének történetét, a fennebb vázolt kutatások eredményeinek tekintetbevételével, kiegészítésekkel összegezzük. Habár a hagyomány úgy tartja, hogy az új címert Luxemburgi Zsigmond király adományozta a székelyeknek 1437-ben, a 17. század közepe előttről az új címert megörökítő pecsétről nincs tudomásunk. Annyi bizonyos, hogy az új címer 1580-ban felbukkan a Báthori Kristóf által veretett emlékérmen a szász és a vármegyei nemesség szimbólumaival együtt, majd 1595-ben Báthori Zsigmond fejedelmi pecsétjén, és amely az erdélyi „három nemzet” jelképei mellett Moldva és Havasalföld címereit is tartalmazza. Tehát a székely nemzeti szimbólum nem külön pecséten jelenik meg, hanem annak részeként. Utána az őt követő fejedelmi pecséteken rendszeresen ott látható a nap és a félhold, de 1659-ig külön egyszer sem.
A fejedelem mindig erős hatalommal rendelkezett, eldönthette a vitákat, felmerülő ellentéteket. Formailag ez abban is megnyilvánult, hogy az országgyűlés határozatait a fejedelemség fennállásának első századában a mindenkori fejedelem pecsétjével hitelesítették. A 17. század közepén, kihasználva a központi hatalom átmeneti gyengülését, 1659-ben az erdélyi rendek elérik, hogy az országgyűlési határozatok érvényességét mindannyiuk beleegyezésével és pecsétjeikkel hitelesítve lehessen kiadni. Ez a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy mindenik nemzet a saját pecsétjével erősítette meg a kiadványokat, és bármelyik hiányában érvénytelennek tekintették azokat.
Az országgyűlés szövege így hangzik: „Láttyuk Kegyelmes Urunk ebből is országul nagy fogyatkozásinkat, hogy bizonyos pecsétünk nem lévén, netalán most immáron kárunkon experiállyuk annak ekkédiglen való szükséges nem lételét. Hogy azért ebből is jövendőben is nagyobb incommoditásunk ne következhessék, illendőnek ítéltük a Nagyságod tetszéséből, hogy bizonyos négy pecsétek metszessenek, az országnak négy nagyobb rendei szerint, mellyeknek egyike, úgy mint az erdélyi vármegyéké, állyon az ország praesidensénél, avagy az erdélyi ítélőmesternél; a másik, mely a székelységé lészen, az udvarhelyi fő capitánynál; a harmadik, mely a szász nátiójé, a szebeni polgármesternél; a negyedik pedig, mely az Erdélyhez incorpoláltatott Magyarország részijé, állyon azon részben lévő ítélőmesternél. Ha pedig valamely időben ítélőmester nem találna lenni a partiumban, olyankor állyon Bihar vármegyei fő ispánnál; kik is sub fide Christiana kötelesek legyenek azoknak conserválására, úgy hogy semmi semminemű időben, sem senkinek parantsolattyára, ki ne adgyák, hanem tsak az országnak rend és rendkívül való gyűlésében, ollyankor vagy ő magok vigyék elő, vagy hogy igen hiteles emberektül küldjék bé, ha ő magok semmi úton bé nem mehetnének; és ha ezek közzül a halál által elragattatnak, maradékjok mentől hamaréb, vagy valamely Captalanban, vagy hogy az ítélőmesternek szorgalmatos gondviselés alatt béadgyák, testimoniálist vevén róla, egyébaránt azuktúl kéványuk elő. A pecsétek pedig ilyenek legyenek: az erdélyi vármegyéknek a petsétre metczett insignájok légyen egy fél sas, környül való írása: Sigillum Comitatuum Transilvaniae. A székelységnek légyen egy fél hold és nap, környül való írása:Sigillum Nationis Siculicae. A szászságé légyen hét kolcsos város, környül való írása: Sigillum Nationis Saxonicae. A Magyarország Erdélyhez incorporáltatott részéjé légyen négy folyó víz s a kettős kereszt, környül való írása: Sigillum Partium Hungariae Transylvaniae annexarum. Ehez ezt is hozzáadván: ha valaha valamely időben, (kit isten eltávoztasson) Magyarország részei Erdélytől, ha csak ideig is el találnának szakadni, a mint immár szomorú példánkra egynehányszor meg is lött, in tali casu, az erdélyi három nemzetből álló statusok egész corpust constituálván, az három pecséttel nomine totius regni pecsételhessenek, és azok alatt minden felé expediálhassanak szintén úgy, mint a mikor Magyarország részei véle egy corpus voltak. Ez pecsétek nélkül, avagy ezek közül csak valamellyik nélkül is, excepto casu praemisso, ha valamely expeditiók nomine regni kelnének, erőtlenek és hitel nélkül valók legyenek.”
Erdély országos címere és pecsétje az országgyűlési határozat értelmében összetett címer és pecsét lett. Ugyanakkor az összetevő három rész külön-külön is 1659-ben közjogi jelentőséget kapott. Használatukról így rendelkeznek: „Ennek utána a pecsétes írott artikulusok, hogy egy exemplárt tartsanak magoknál ítélőmester atyánkfiai és midőn az artikulusoknak kinyomtatása elvégződik, vitessék ítélőmester atyánkfiai kezekbe, és ott conferálván a reservált exemplárra ha mi fogyatkozás esik a nyomtatásban, azt hivatalokhoz tartozó kötelességek alatt corrigálják, azután bocsáttassanak ki a nyomtatott artikulusok, végeztük.”
A pecsét megújítása
Az első három pecsét valószínűleg még 1659-ben elkészült. A csatolt részeké azonban nem. A politikai helyzet változásával, amikor a részek egy időre elszakadtak Erdélytől, annak elkészítése szükségtelenné vált. Rövid idő után, 1660-ban vagy 1661 elején, a székelyek és a szászok pecsétje a háborús események következtében elveszett. Az új fejedelem, Apafi Mihály parancsára 1661-ben a régiek mintájára újakat készítettek. Az új pecsétek kivitelezője Nagyszeben város elöljárósága volt. E tényt megvilágítja a gróf Kemény József által 1831-ben vagy 1832-ben megtalált jelentés, amelyet Nagyszeben elöljárósága küldött Apafi Mihálynak 1661. szeptember 27-én. A megújítását bizonyító levél szövege a következő:
Kegyelmes urunk, Nagyságod parancsolatyát értettük, el is küldettük már Segesvárra az poszthó után, Udvarhellyi János uram ő kegyelme levelét az Nagyságod rendelésével megküldettük Medgyesre bizonyos emberünk által. Beszterczéről is megérkezet szolgánk az beszterczei attyánkfiai levelével, kiből Nagyságod megértheti, hogy az állapot az városban igen rosszul van, miért kérünk Nagyságodat, mint Kegyelmes urunkat, ne rongáltassa tovább szegény ártatlan attyánkfiait, mert bizony nagy ott a pénz szűke, az Nagyságod fejedelmi kegyelmességét alázatoson megszolgáljuk telyes életünkbe való igaz hűvséggel. Az mi az múlt zavaros és háborús időkben elveszett két pecsétet illeti, azokat itt már megmeczettük, és Nagyságod rendelésse szerént még ez előtt sokkal megküldettük Segesvárra Budai Péter Deák ő kegyelmének, hogy azokat vagy Nagyságod, vagy itélőmester uramnak ország számára szolgáltassa által, miért csudályuk, hogy Nagyságod kezében meg nem jöttek, talám Budai Péter Deák uram ő kegyelme csak nem fogta az szegény ország kárára használni. Az harmadik pecsétet, úgy mint az erdélyi magyar nemes nemzetét még meg nem metczettük, mert az mint tudgyuk, az meg vagyon, és az múlt gyűléssen látta is szemeivel egyik hűv jámbor polgár deputatusunk. Az mi új pecsétünket kérjük alázatosson Nagyságodat, küldesse Nagyságod nekünk vissza, mert ország articulussa tarttya, hogy polgár mesterünknél állyon, az ki gyűléssen azzal örökké meg fog jelenni, csak hogy kaphassuk azt most vissza akár Nagyságodtól, akár pedig ítélő mester uramtól, vagy Budai Péter Deák ő kegyelmétől, mert idegen kézben nem jó hagyni, mert rosz ember könnyen ellophattya, vagy újra elveszti. Mi oka Isten, és ország előtt ne legyünk, ha roszra fordíttatik. Nagyságod fejedelmi kegyelmességét alázatos hűvséggel megszolgállyuk egész életünkben. De caetero Illustrissimam Celsitudinem Vestram, diu feliciterque valere, ac regnare desideran[do]. Datum Cibinii die 27 Septembris anno 1661.
Illustrissime Celsitudinis Vestrae
Servitores humillimi Consul Cibiniensis substitutus et Senatus Cibiniensis.”
Amint a jelentésből kitűnik, a jelentést tevők nemcsak a két pecsét újbóli metszésének az elvégzéséről és elküldéséről számolnak be a fejedelemnek, hanem az eredetiek eltűnésének körülményeiről is.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
