Ter(m)ek bolyongói
2014-05-19 14:40:23
- Kaáli Nagy Botond
A Színház téren igen kellemesen teltek az órák, nem akaródzott továbbindulnunk. A színpadon akkor éppen a kolozsvári Nightlosers játszotta igen egyedi dalait,
a blues, illetve az erdélyi román és magyar népdalok alkotta jellegzetes muzsika értő fülekre talált.
A Budai negyedben még szemerkélt az eső, amikor szombat este útnak indultunk. Konkrét és előre megfontolt cél nélkül, csak úgy, bolyongásképpen, a Múzeumok éjszakájának estéjén. Annyi volt bizonyos csupán: a Színház tér az első állomás, utána ezen, azon és amazon múzeumok, ahogyan azt a jókedv és lustaság diktálja.
A Színház téren igen kellemesen teltek az órák, nem akaródzott továbbindulnunk. A színpadon akkor éppen a kolozsvári Nightlosers játszotta igen egyedi dalait,
a blues, illetve az erdélyi román és magyar népdalok alkotta jellegzetes muzsika értő fülekre talált. És az érdeklődők folyton csak érkeztek, távozni nemigen láttunk senkit. Palya Bea koncertjének kezdetére már jócskán megtelt a tér. Ismerős arcok mindenütt, a vásárhelyi (elsősorban magyar nemzetiségű) értelmiség megannyi képviselője látogatást tett a téren, avagy az ízlésesen berendezett sörsátrak alá telepedett egy kis csevej végett. És noha igen sokan voltunk, nyomát sem lehetett felfedezni annak a zsúfoltságnak és hangoskodásnak, ami a lassan kicsinek bizonyuló Ligetet jellemezte a Marosvásárhelyi Napok alatt. Szellős, laza és minőségi muzsika által átjárt órákat töltöttünk a Színház téren, majd elindultunk a Kultúrpalota felé. De előtte felsétáltunk a Toldalagi-palota (amely a Maros Megyei Múzeum néprajzi részlegének ad otthont) emeletére, ahol az egykori marosvásárhelyi és Maros megyei vásárok emlékére rendeztek be igen szép tárlatot. A huszadik századi vásártartás szokásait, portékáit, népviseleteit megidéző és bemutató kiállítás otthonos és a nosztalgiának is helyet adó hangulatot teremtett, búzával, zabbal, tengerivel töltött zsákok mellett sorakoztak a sajtok, különböző szerszámok és más kovácsmunkák, mézeskalácsok és posztóneműk, a korabeli hangulatot fokozták a szekerek, ismertették a falon elhelyezett táblák.
A Kultúrpalota előcsarnokában a város épített örökségét hirdető pannókat tekinthetett meg a közönség, amelynek tagjai birtokba vették a Bernády-emlékszobát és gyönyörködtek a korabeli bútorokban, üvegablakokban, a (e sorok írója által „megtalált”) Ferenc Józsefet ábrázoló vitrálisban, amely egykoron a cifra palota gyűléstermét díszítette. A kisteremben az Ars unguentaria című interaktív tárlaton a római testápolás, parfümkészítés titkait fedték fel a múzeum korhű ruhába öltözött munkatársai, a késői időpont ellenére is gyerekek rajzoltak római ruhás lányokat, asszonyokat a terem közepére helyezett asztalnál, a fűszernövények illata belengte az emeleti előcsarnokot. Odabent táblák tudatták, hogy volt például olyan illatszer, amelynek egy római librányi értéke (328,32 gramm) 2000 denariusba került, ami igen nagy összegnek számított akkoriban.
A Kultúrpalota emeleti képtárában további meglepetések várták a látogatókat. Akik ez esetben nem múzeumhoz illő komolysággal, hanem vidám csevejjel járták a zegzugos galériát, és többen közülük – kicsik és nagyok egyaránt – örömmel vették birtokba az egy-egy alkotás elé helyezett párnákat és puzzle-t. Utóbbira az adott művet nyomtatták, így a mintát egyszerű volt követni.
Éjfél felé járt az idő, és a főtéri zsongás nem szűnt meg. A múzeumok termeiben a látogatók, a cifra palota tornya előtt a feljutni vágyók sorakoztak, mi pedig a Baross Gábor utcai Természetrajzi Múzeum felé vettük az irányt, ahol további tárlatokkal várták a Múzeumok éjszakájának aktív résztvevőit. Végül nem érkeztünk meg, mert utunkba esett a Ballada utcai Tranzit pizzázó, amelynek teraszán, a kellemesen hűvössé vált tavaszi levegőn pár sörrel búcsúztunk a szombati naptól, a hagyományosan pezsgő, jó hangulatú és nívós múzeumi éjszakától. Jövőre ismét, mint eddig is.
