Hogy milyen is volt Goethe, a természetvizsgáló? Igazi oumo universale volt-e vagy csak egy oumo dilettante? Erről szeretnék eszmét cserélni veled ma, kedves Olvasóm.
Megzavar e sok ezernyi virág sokadalma, melytől hemzseg a kert
Hogy milyen is volt Goethe, a természetvizsgáló? Igazi oumo universale volt-e vagy csak egy oumo dilettante? Erről szeretnék eszmét cserélni veled ma, kedves Olvasóm.
Ráth-Végh István írta volt meg, hogy Goethét 1775-ben Károly Gusztáv weimari herceg hívta mulatópajtásként udvarába. Ez egy jellegzetesen német feudális intézmény volt, jó képességű emberek ugródeszkája. A herceg kinevezi kamarai elnökké, 1782-ben nemességet ad neki, s bár 1786-ban elhagyja Weimart és Itáliába utazik, 1790-ben visszatér, és ahogyan Szerb Antal fogalmaz „Lemondott... ifjúságáról, felnőtt és udvari ember lett?. Miniszter. De állami tevékenységével és irodalmi munkásságával párhuzamban folytatta a természettudományok művelését.
A reneszánsz hozta létre az uomo dilettantét. Eredeti jelentése nem sértő. A latinban mást jelentett a homo delectans: az akármilyen tudásszerzésben kedvét lelő embert. A hivatásos természettudóssal nehéz versenyezni úri műkedvelőnek, bár nem lehetetlen, főleg okos embereknek. Ilyen volt Goethe is.
Még 1784-ben publikálja munkáját az intermaxilare csontról. Az emlősöknél a jobb és bal oldali állkapocscsont között egy köztes csont van. Az anatómusok az intermaxilare hiányát az embernél speciális emberi tulajdonságnak tartották. Az ember ilyen különállását Goethe nem tartotta valószínűnek; egy velencei temetőben emberkoponyát talált intermaxilare csonttal. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az ember az állatvilág része, s leszögezhette, hogy „sem-miféle olyan jelenség nincsen, amely amellett szólna, hogy az ember és az állat egymástól elválasztható, elkülöníthető”. A Faust II. részében is megfogalmazza, hogy az ember formaváltozások után jutott el a mai alakjához.
1790-ben megjelent a Versuch die Metamorphose der Pflanzen...; benne először ad helyes magyarázatot a csésze- és sziromlevelek, porzók és termők lomblevéleredetére. Számos példája közül a leglátványosabb a tündérrózsa virágában a csésze-szirom, szirom-porzó és porzó-termő levelek átmenete. Mi több, költeményt ír A plánta átváltozása címmel. Magyarra 1905-ben fordította Dóczi Lajos:
Megzavar, édesem, e sok ezernyi virág
sokadalma,
Melytől hemzseg e kert? Ennyi szín! Ennyi alak!
… Egy élet
Tervszerű mintáját zárta magába a sejt.
Szárt, gyökeret, levelet, még szín és forma hibázván,
Nyugvó életet óv szárazon így meg a mag.
...Ám rögtön belenyúl ó karikába az új,
Úgy hogy terjed a láncz szakadatlan minden időkig…
Ez bizony evolúciós alapeszme a javából. S valóban, Linné és Cuvier fixista elméletével szemben az elsők között volt, aki a folyamatos fejlődés eszméit vallotta.
Vegytani ismeretei is helyet követelnek szépírói munkásságában. Az 1809-ben megjelent Vonzások és választások két emberpár egybekapcsolódó szerelmi története. A regény eredeti címe Die Wahlverwandtschaften. Látszólag semmi köze a természettudományokhoz. Csakhogy ez német kémiai szakkifejezés: a cserebomlás két kétatomos molekula kölcsönhatása.
A XVIII. század vége és a XIX. század eleje az új elemek felfedezésének aranykora. Az ásvány- és kőzettan a kor egyik vezető tudománya. Goethének jelentős ásványgyűjteménye volt, s hogy szaktekintélynek ismerték el, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy ifj. gróf Teleki Domokos halála után őt választják meg a jénai Ásványtani Társaság (Societät für die gesamte Mineralogie zu Jena) elnökévé 1803-ban.
De a földfejlődés területén is letette a garast. A neptunizmus és a plutonizmus a XVIII. században a földalakulás két konkurens nagy elmélete volt. A plutonizmus a Föld mélyének erőivel magyarázza a földfelszín-alakulást, ezzel szemben a neptunisták mindezt a vízi, főleg tengeri üledékek felhalmozódásával magyaráztak. (Ma tudjuk, sokkal bonyolultabb összefüggések vannak e téren.) De időlegesen a neptunistákat segítette, hogy a költőfejedelem a Faust Walpurgis-éj-részletébe beledolgozta a neptunista elméletet.
Nagy színelméleti munkáját 1810-ben publikálja, állítólag e munkájára büszkébb és érzékenyebb volt, mint költeményeire. Balszerencséjére e nagy munkája csaknem teljesen téves. Mind-azonáltal Goethe jó társaságban van tévedéseivel is. A sor elején maga Arisztotelész áll, a végén pedig a XIX. századforduló impresszionista festői.
Goethe Zahme Xenien (Diszkrét emlékeztetők) címmel még poémát is írt a színekről:
Barátaim, meneküljetek a sötétkamrából,
hol ők darabokra tépik a fényt
és nyomorúságos halvány megvilágításban
tekergetik és nyomorítják a Természet szívét.
E fordítás is visszaad valamit a költőfejedelem negatív véleményéből a konkurens színelméleti irányzatról. De! Semmiképpen sem volt dilettáns, primitív; csak épp nem mindenben volt igaza. Alapos természetvizsgáló volt, okos uomo dilettante.
Szeptember harmadik hétvégéje az európai kultúra napja. 2008-ban e napon a felvidéki Nagykövesden együttműködési szerződést írtak alá e nap hagyományteremtő megrendezése érdekében. Célja a kultúrák egyenrangúságának bemutatása.
Ehhez, ma jobban, mint máskor – iskolakezdés idején különösen megszívlelendő – Goethe-féle uomo dilletantékra lenne szükség.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
