2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Június 21-én 7 óra 4 perckor következett be a nyári napforduló, ettől kezdve rövidülnek a nappalok. Ez az éjszaka a tűzvarázs felelevenítésének éjszakája. 

Mákvirágok


Június 21-én 7 óra 4 perckor következett be a nyári napforduló, ettől kezdve rövidülnek a nappalok. Ez az éjszaka a tűzvarázs felelevenítésének éjszakája.

Június 22. Ákos napja. Ákos, deákosan Achatius, ókeresztény vértanú.

A legenda szerint Agathiust és katonatársait Hadrianus császár vezényelte az Eufrátesz vidékére a lázadó népek megfékezésére. Vezérüknek, Acatiusnak megjelent egy angyal, és kilátástalan helyzetükben győzelmet ígért, ha Krisztushoz imádkozik. A győzelem után valamennyien megkeresztelkedtek. Mikor ezt a császár megtudta, az Ararát hegye alatt valamennyit tövissel megkoronázták, hegyes náddal átszúrták és keresztre feszítették. Ákos a középkorban a gonoszűző táltoserő jelképévé vált a magyar népi hiedelemvilágban.

A Linné által megkeresztelt Robinia pseudoacacia magyar nevében is őrzi Acacius emlékét. Nyár van, az akácok már elvirágoztak, szúrós, tövises ágaikon most nyurgulnak egyelőre zöld hüvelytermései.

Június második dekádjában már magasra hágott a keleti égbolton a nagy nyári háromszög: a Sasból az Altair, a Lant csillagképből a Vega, s alatta a Deneb a Hattyúból. De a Tejút napnyugta után csak másfél órányi idő után kezd kifényesedni, hogy ívesen átölelje a keleti égbolt. Vele szemben a két belső bolygó, a Merkúr és a Vénusz már napnyugta után háromfertálynyira az alkonyati horizont alá bukik. A páramentes nyugati égbolton ritkán, s csak magasabb dombperemről látni őket. Közel öt Hold-átméronyi látszó-távolságra közelítik meg egymást.

23-án, vasárnap éjszaka láthatjuk a csillagászati év legnagyobb átméroju teliholdját. Ekkor a Föld–Hold távolság hozzávetőleg 375 000 km lesz. Nagy különbség a földközeli és a földtávoli telihold korongnagysága között nincs ugyan, de előreláthatólag szép csillagos egünk lesz a nyári napforduló idejére. S ha marad a kánikula, éke lesz az égnek a telihold.

Ha Szent Iván napján eső esik, akkor mind mogyoró, mind dió kevés lészen.”tartja a közmondás. S egy másik: János-napi zivatar negyven napig elkavar.” Némi igazsága van ennek a csíziónak, hiszen a csonthéjasok termése akkor léhulhat el, ha nem kap ez idő tájt elég napfényt a föld. Márpedig most úgy állunk, hogy lesz bővivel dió is, mogyoró is ősszel. Meg mák is: a déli verőben szinte ragyognak a fátyolfelhős ég alatt a mák szeszélyessé görbülő levelei.

Szent Ivánkor jut eszembe, hogy Johannes Gutenberg isegyes adatok szerinte napon született, 1400-ban. Világa, a Gutenberg-galaxis, a nyomtatott szöveg, mint ismeretközlő közeg, leáldozóban van. Az elektronikus információözönben egyre kevesebb időt fordítunk, nem, nem az olvasásraarra is –, hanem arra a szertartásra, ami egy nyomtatott szöveg kézbevételekor történik velünk. Csak remélni merem, hogy a nyomtatott betű, a könyvek friss nyomdaszaga, egy-egy folyóirat sima papírfelülete, a Népújság friss zizzenése, Olvasóm, a kezedben megőrzendő érték a te szemedben is.

Gondolatban ott bolyongok a rekkenő mező mákvirágait hátrahagyva, ahol a helikoni asztal köve hűsül. Kuncz Aladár, az asztaltulajdonosa”, június 24-én költözött a fátyolfelhők fölé, 1931-ben.

„Jöhetett ide tatár, török vagy osztrák. Jöhettek ide az egyvallásnak véreskezű apostolai. Közéleti bölcsességünk minden erőszakon ki tudott fogni. Mi megmaradtunk sokszínűeknek és sokoldalúaknak, mint amilyen maga az élet.” A Felleg a város felett-ben írta volt máig megszívlelendő üzenetét. „Erdély a maga soknyelvű, sokfajtájú, sokvallású és sokmeggyőződésű népe számára mindig meg tudta találni a békés együttélés lehetőségét.”

Békés együttélés. Mint ezen a képen. Csorvássy István Olvasó székely szobrát nagyapám kapta ajándékba, mikor nyugdíjba vonult a 10-es és 3-as számú általános iskolák igazgatói székéből, még 1954-ben. A Teleki virág rövid bemutatására Höhn Mária vásárhelyi botanikus kollégámat hívom segítségül:

„A növényt eredetileg a Buphtalmum nemzetség fajaként azonosította Schreber, a XVIII. század ismert német természettudósa. Később Erdély nagy floristája, a Németországból ide származott   Baumgarten János Keresztély   felismerte, hogy ez a faj morfológiailag különálló, ezért új nemzetségnévvel látta el, és mint az erdélyi tájak specifikus növényét, a korabeli természettudósok egyik nagy mecénásáról, a könyvtáralapító erdélyi kancellárról, Teleki Sámuel grófról nevezte el. Baumgarten 1816-ban megjelent korszakalkotó alapművében, az Erdély flóráját számbavevő Enumeratio-ban a növény már Telekia speciosa néven szerepel.”

Évekkel ezelőtt kaszálatból mentettem példányait csokorba az Áprily-völgyben, Visegrádon, ahova Jékely Zoltán telepítette 1937-es évben, édesapja háza elé.

Hasonló kánikulai békés együttléteket kívánok Neked, kedves Olvasóm.

Kelt 2012. június 22-én, Szent Iván előtt két nappal.

Kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató