A természet kalendáriuma LXVII.

A Nyárialmafát a Haza Sólymai gyereklap jelentette meg az 1980-as évek derekán, egy szeptemberi számban.

Virág és termés a vadgesztenyén

Ilyenkor ősszel senki se
gondol a nyárialmafára.
Dísztelen áll, üresen ásít
kifosztott koronája.

még a lombját is hamarabb
hullatja, mint a társak,
akik most gyümölccsel rakott
tele ágakkal állnak.

És jönnek a szüretelő,
zsivajgó vidám népek,
s a nyárialmafára ők
nemhogy föl, rá se néznek.

ilyen az élet, susogja,
megfakul minden érdem.
És futna, mint a levelek,
bujdosna szégyenében.

Bujdosna, de a gyökerek
konokul visszatartják:
ha odébbállna, ki terem
jövőre nyárialmát.

A Nyárialmafát a Haza Sólymai gyereklap jelentette meg az 1980-as évek derekán, egy szeptemberi számban. Fiam akkor már tudott olvasni, bár nem volt még iskolás. Ez a lap jelentette az első olvasott szövegeket számára. Éveken keresztül ennek a gyereklapnak a hátsó oldalán Kányádi Sándor kódolt üzeneteit olvasta a fiam s jómagam. Igen, ezek a versek mind-mind a Természetről szóltak, végigballagtatva gyereket s apját az év hónapjain. Az áthallások finom, filigrán rajza a romániai magyar szépirodalom legszebb és legszentebb rezzenései. Belőlem ma az első sárguló levelekkel tolakodtak elő ezek a szövegek.
Szeptember 14. Máté napja. Az első evangélium szerzőjének névünnepe határnap a gazdasági életben. Helyenként e napon még nem szántottak, mert a hiedelem szerint felveri a gaz a földet, ha azt gazos Máté napján vetik. Aztán másnap az első szántás első fordulója után a gazda az eke szarvára akasztotta a rózsafüzérjét, és imádkozott. Kezdetét vette a Máté-hét. A búzát a hagyomány szerint Máté-hétben a legjobb elvetni. Vetéskor még a XX. század elején is a magvető megmosta a lábát, és tiszta fehérneműt vett. Nyelve alá három búzaszemet helyezett, és a vetés végéig ott is tartotta. A hiedelem szerint így a madarak nyelve leragad, és nem kapnak rá majd a zsenge vetésre.
14-én emlékezünk meg a nagy német természettudós és utazó születéséről. 1769-ben született Alexander von Humboldt.
Goethe Zeusz gyermekeinek nevezte a Humboldt fivéreket, és ebben volt is igazság. Wilhelm Humboldt 1810-ben megalapította a berlini egyetemet. Alexander teljesítménye pedig szinte emberfölötti. Mindamellett, hogy maradandót alkotott a csillagászat, a földrajz, a földtan, az ásványtan, az őslénytan és az élettudományok terén, új tudományágak sorát hívta életre. Az éghajlattan, az oceanográfia, a vulkanológia és legfőképpen a növényföldrajz művelői mind őtőle számítják tudományáguk kezdeteit. Ő hozta létre az oknyomozó, természettudományos irányzatú földrajztudományt is.
Aimé Bonpland francia botanikussal közös, öt évig tartó (1799-1804) dél-amerikai utazása korszakalkotó a természettudományok történetében. Közel ötezer növényfajt és alfajt írnak le. Humboldt elsőnek mondta ki, hogy a Föld felszínén zajló jelenségek mind összefüggenek és elválaszthatatlan kölcsönhatásban vannak egymással. Idős korábban megírta a Kozmosz című könyvét, melyet az ökologikus gondolkodás előfutárának tekinthetünk. Humboldt 1859-ben hunyt el.
15-e a Hétfájdalmas Szűzanya napja. Mária anyai fájdalmára emlékeznek e napon. Népünk régóta tiszteli Mária anyai fájdalmát, példa rá legszebb nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom.

Ó én ézes urodum,
Eggyen igy fiodum!
Sirou anyá teküncsed,
Búábeleül kinyuhhad

Szemem künyüel árad,
Én junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
Én junhom olélottya.

Világ világa,
Virágnak virága!...

Szép véletlen, hogy e napra két éjszakára született Széken, 1737. szeptember 17-én Aranka György. Ötvennégy éves volt, mikor létrehozta az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot.
A Társaság egykori székháza az Ebháton ma rendőrségi épület. A kertje a vadgesztenyékkel, a Fürdő utcával párhuzamban, felnyúlik a Borsos Tamás utca felé. A Bolyai-pályán felnövő magunkfajtáknak ez a kert volt az ősz kertje. Régen volt. Már rég nem a miénk. Csak emlékeinkben. Gyönyörök forrása, zugokkal, kuckókkal, sárguló lombú gesztenyefákkal és árnyékkal, gyomokkal és késő őszi virágokkal. Növények sokaságával, amelyek odavonzották a kis mezei egeret, énekesmadarakat, gyufafejű és pattanóbogarakat, otthont adtak tücsköknek, hangyáknak, öreg zöld küllőnek. Kimeríthetetlen forrás volt a test, a lélek és a szellem számára. Mintha még mindig Aranka György szelleme járta volna volt akkoriban azt a kertet.
Nyárialma-fa korai vetkőzése, nyelv alá szorított búzaszemek, kozmoszt óhajtó szeptember esti éj, s a gesztenyéiket potyogtató fák Aranka kertjéből legyenek útitársaid, kedves Olvasóm.
Maradok kiváló tisztelettel e lombelküldő őszelőben:


Kelt a 2013 szeptemberének derekán.