A természet kalendáriuma (LXXXVIII.)

Februári éjben havas mogyoróbokor. Barkái a hóbundikájukba burkolózó ágakról sárgán kínálják magukat a Földnek. A rügyfakasztó januárvégre tromfoló február elejének fehér bundája csak az ágakat takargatja.

Februári éjben havas mogyoróbarka

Februári éjben havas mogyoróbokor. Barkái a hóbundikájukba burkolózó ágakról sárgán kínálják magukat a Földnek. A rügyfakasztó januárvégre tromfoló február elejének fehér bundája csak az ágakat takargatja. A virágporszemek a barkavirágzat lepellevelecskéi biztonságában várják a felmelegedést. S a szeszélyes nappalok olvadást és újrafagyást biztató szeleburdisága apró jégcsapokat varázsol a rügyeit még alig bontogató mandulafa ágaira. Mögöttük a hamuszín felhők magas légköri jégkristály fátyolán felsajdul a nap: meleget még nem, csak fényt hoz a tájra.

Esteledvén, az emberfia ilyenkor jól fűtött kemence duruzsoló meghittségét keresi, sárgult naptárak szamárfüles lapjaitól várja a biztatást a tavasz felé, s belefeledkezik régi kalendáriumok kissé naiv, kissé rábeszélős mondókáiba. Pillanatnyira úgy érzi, megfejtette az egészséges, hosszú élet titkát, csupán be kell tartania az okos táplálkozás és öltözködés szabályait. Ezek a régi regulák hol a meleg, borsos, gyömbéres ételeket és italokat ajánlják a téli hónapokra, hol vad- és madárhús fogyasztására noszogatnak.

Két kislányunokám riaszt fel e múltba révedésből.

Luca a Bogáncsot akarja még egyszer megnézni, most a „lu” után a „Bogács kutyja” lett a kedvence. Emlékszel-e, kedves olvasóm, a Fekete István regényéből forgatott filmre? A hatvanas évek elején láttam az Ifjúsági moziban. (S emlékszel-e még, melyik volt a hatvanas években az Ifjúsági mozi?) Mennyire nem szerettem az öreg bohócot, aki megverte a kis pulit! S van-e emléked róla, Szabó Ernőről, a Kossuth rádió folytatásos rádiójátékának, a Szabó családnak családfejéről, az egykori marosvásárhelyi Székely Színház oszlopos tagjáról? Mekkora bölcsességgel és alázattal adta magát ennek a szerepnek (is). A kiöregedett, kissé megkeseredett, naiv egyszerűségében is szeretnivaló csepűrágó. A mindennapok embere, aki őszinte bárgyúsággal kérdezi, hogy „Az állatokat verni szokták, nem?” Mit is mondhatnék egy hároméves leánykának minderről?

Elbizonytalanodásomban segítségemre siet Mesi, nagyobbik unokám. Félretesszük az élet nagy kérdéseinek megoldását mára. Ma az ő kérésére nem filmet nézünk, hanem A jégpáncélos vitéz újra kiadott kötetéből szólítja meg őket elalvás előtt Elek apó. Ajtonyról akar mesét hallgatni, de mikor már odaérnék, hogy belelapozzak Benedek Elek Hazánk történetébe, elalszanak. Így csak álmodnak ma született kistestvé-rükről, Ajtonyról.

Ez az Ajtony „igen hatalmas fejedelem”, nemzetségfő volt Szent István uralkodása idején. 1000 körül maga alá vonta az Al-Duna és a Maros köze tájékán élőket Marosvár székhellyel, „számtalan vadon legelő lova volt, azokon kívül, melyeket csikósok őriztek, gulyásai végtelen sok marháját őrizték” – mesélik róla. Nem csoda, hogy a török altyn szóból eredő neve aranyat jelent.

Régen alszanak már, mikor odalépek a régi könyvek polcához, s a ronggyá olvasott, ’59-es A jégpáncélos vitéz és Ajtony történetét is rejtő Hazánk története közül, sárgult lapú könyvek szorításából a szoba földjére kívánkozik egy vékonyka füzet, egy régi kalendáriummásolat.

„Hidegleléstől nagyon félek mostan,

Favágás, ganéhordás eszembe vagyon,

Egy jó ködmönt magamnak szerzzöm,

Vért eresztek, hidegtől magam őrzöm.”

– írja az 1621. esztendőben a Bártfán megjelent Kalendárium.

„Kolosként jár Bálint várnál”

– felel rá a csíziónk 1480-ból Nagyenyedről. Kolost, Szent Skolasztikát, 10. után Bálint vértanú követi 14-én. Bálint, és nem Valentin!

„Ha házasodnak a verebek Bálintkor,

Készülődhetsz a tavaszra bármikor.”

Bizony, nem csak a verebek engednek a fajfenntartás ösztönének. Már mocorognak a kis szőrmés állatok is, vagy az anyaméhben, vagy már rejtett barlangok, odúk mélyén. Ami az évszakváltó területeket illeti – Kárpát-medencénket is ide sorolva –, a február meghatározó időszaka az évnek. Amíg nem volt kalendárium, addig is jól tudta a parasztember, hogy mi következik. A rómaiaknál a február volt az évkör utolsó hónapja, a Terminus zárónappal. A halállal és a termékenységgel kapcsolatos szokások lengik be Ovidius Római Naptárát. A februm olyan anyag, amivel tisztító szertartásokat végeztek, innen a hónap neve. Ilytájban a délkeleti égbolton az Esthajnalcsillag ragyogása tavaszígéret. A -4,8 magnitúdójú aranyló fényessége kétórányit előzi meg a virradatot.

Ennek arany reményével, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, amikor a Nap a Vízöntő jegyébe lépett