A természet kalendáriuma (XCIV.)

A kalendáriumok rigmusai régebbiek, mint akár Regiomontanus naptára. Ilyen tankölteményecskéket már a rómaiak is írogattak.

Fiatal szálfa bükkös

A kalendáriumok rigmusai régebbiek, mint akár Regiomontanus naptára. Ilyen tankölteményecskéket már a rómaiak is írogattak. Ezek az antik mondókák szolgáltak például a IV. században élt Filocalus keresztény latin naptári verseihez, amelyeket az idők folyamán minden európai nép, így a magyar is, felhasznált kalendáriumaiban. A forrás közös, ám változatai számolatlanul ontják a korabeli – és korunkbeli – táji és nemzeti, gazdálkodási és életmódbeli sajátosságokra utaló adatokat. Íme, mutatóba az első magyar nyelvű nyomtatott naptár néhány sora áprilisról:

Szent Gyergy hava terömt nekünk szíp virágokat,

És megtiltott rétet, sok jó szénáért.

A virágos tavaszi hagyomány, amely szerint a réteket nem szabad legeltetni szénakaszálás előtt, ma is elevenen élt faluhelyt, hiszen a Kárpát-medence ökológiai sajátosságait ülteti át a népszokásokba.

Megpezsdül az élet április elején erdőn-mezőn. Neve, a latin aperit, nyitja a tavaszt: rügyfakasztó. De egy-egy késői fagy még sok kárt tehet. Jó néhány erdei fafajunk már kizöldült vagy virágzik már. Juharok, szilek bontják rügyeiket a sietős tavaszban, a fenyők is kezdik ontani sárga felhőit virágporuknak. Az azonos fajba tartozó egyedek sem egyszerre virágzanak, a déli lejtők fái hamarabb bontják rügyeiket, mint az északiak. A fiatal szálfa bükkös szinte leheletzöld levélkéi még átengedik a fényt. Tavasz táncol végig a fák között.

A szarvasok elhullott agancsaik után a homlokcsont rózsáiból növesztik az újakat. A fejlődő agancsokat vérerekben és idegekben gazdag bársonyos szőrű bőr borítja még. Ez látja el a növekvő csontot oxigénnel és tápanyagokkal. Messze van még az agancstisztítás ideje, most még csak barkálnak azok. S eszembe jutnak a Cantata profana sorai:

Mert a mi szarvunk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;…

A kórusmű zeneszerzője, egyben szövegének magyar nyelvbe álmodója 133 éve, 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Annak is századévnél több ideje, hogy 1912-ben a Kultúrpalotában koncertezett.

Tavaszi szellő söpör sárga pollenfelhőt a Nagypiac felől a Bartók Béla utcára. Izsák Márton szobráról, amiről egykor négyéves fiam – ma már unokám ennyi éves – a zeneóvodából hazajövet megállapította, hogy zenéből van, a fuvamlat – téren és időn átlendülve – emléket éleszt. Verssorokat.

Szarvasaiddá lettünk mind rég,

tudod-e ezt?… tudod-e, mondd!

Sokasult csapatunk az erdőn

olykor szavad nélkül bolyong.

Várjuk, hogy jöjj szólítani minket,

elbolygott szép fiaidat.

Ám te nem szólalsz. Fekszel némán

tengerentúli hant alatt.

Egy szó nem sok, annyi se hallszik

csont-szájadból immár utánunk,

pedig oly fölsebzett a lelkünk,

és még fölsebzettebb a lábunk.

Ha jönnél s szólítanál mégis,

agancsunk ajtón beférne,

hisz szóra vágyakozunk, hangra,

akár a falatnyi kenyérre.

…Hát most szólalj meg, míg nem késő,

és el nem nyelt mesebeli éj!

Kiálts! Követelj! Hívj magadhoz!

Zenélj! Zenélj! Zenélj! Zenélj!

A Bartókra emlékezvén költemény az 1906. április 3-án Székelyudvarhelyen megszületett Szemlér Ferencé.

Mondandója a máé. Akár a március 16-án ültetett hét nyárfáé. A csemeték harminc – de inkább negyven – év múlva érik el azt a méretet, ami a vásárhelyiek emlékezetében él a Hétfákról. A Nagygát fölött, a Szigettel szemben álltak. Édesapámék diákkorában, a negyvenes évek elején ide jártak a diákok. Jómagam még láttam belőlük ötöt a hatvanas évek elején. Aztán beledőltek a feledés Marosába.

Téren és időn át érkező üzenet: visszahozni a múltat. Lehetséges-e? Nem, nem nekünk, de unokáinknak – a mi nagyapáink jelképhelyeit. Fekete Zsolt fényképész és társai a vásárhelyi emlékezet helyeit próbálják a fényképpapírról visszalopni a tájba.

Újrakezdés? A város szívében fasorokat írt a dölyfös mindent elpusztítani akarás, a város peremén fákat ültet a megmaradni vágyás.

Pereméről a városnak épülünk újra? Ez már önmagában is üzenet.

Annak reményében, hogy lélekszarvasaink, tiszta források zenéjével érkezvén, aganccsal is beférnek születési helyeinkre, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, Nyitnikék havában.