Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
– Ez a könyve is felkerült a sikerlistákra. A zsúfolt házas könyvbemutató és a dedikálásra várók hosszú sora jelezte, itt is nagy az érdeklődés a regénye iránt. Erre számított?
– Reménykedtem, hogy sikeres lesz a könyv. Nagyon közel áll hozzám ez a regény, azt gondolom, hogy ez az első igazán felnőtt munkám. Sokat-sokat dolgoztam vele. Két évig kutattam, amíg megírtam, és bíztam benne, hogy jól fogadja a közönség.
– Nem tartott attól, hogy a történelmi téma nem eléggé vonzó?
– Ilyen tekintetben nem voltak kétségeim. Nyugat-Európában több évtizedes trend, hogy nagy az érdeklődés a női szemszögből megírt történelmi regények iránt. És tudjuk azt is, hogy Magyarországon a könyvvásárlók majdnem kilencven százaléka nő, s reméltem én is meg a kiadó is, hogy nálunk is szívesen olvasnak olyan történelmi regényt, amely inkább a nők felől közelíti meg a történelmi eseményeket.
– Hasonló erdélyi felmérésről nem tudok, de az emberek itt is fogékonyak a történelemre. A Bocskai-teremben beszélgetünk, a fejedelem hatalmas portréja alatt, ez is jelez valamit. Egyébként éppen ő előzte meg a fejedelmi székben a regény egyik főszereplőjét, Báthory Gábort. Ön beleásta magát abba a korszakba, azt is nyilatkozta, hogy a könyv befejezése után nehezen tudott elszakadni tőle. Szívesen élt volna a XVI-XVII. században?
– Nem. Nagyon kegyetlen idők voltak azok. Egyébként meggyőződésem, hogy kegyetlen időben kemény asszonyok teremnek, akik megérdemlik a figyelmünket. Szerintem embertelen világ volt, állandó háborúskodás, éhezés, kiszolgáltatottság, nem szívesen éltem volna akkor.
– Íróként mégis lenyűgözte ez a történelmi periódus.
– Mindannyian tanuljuk az iskolában ezt a kort. Tanuljuk Bocskait, tanuljuk Bethlen Gábort és a többieket. Bizonyos szemszögből. Attól függ, hogy ki mikor tanulja, hogyan tanulja, és mit tanítanak neki. Én az ország sajátos földrajzi helyzetéből és talán a magyar nép karakteréből adódóan is lenyűgözőnek tartom a magyar történelmet. Hihetetlenül gazdag, izgalmas, érdekes történelmünk van, írók, művészek számára valóságos kincsesbánya. A világban nagy divat történelmi tévéfilmeket, mozifilmeket forgatni. Rengetegen nézik az angol királyokról, török szultánokról, olasz pápai családokról szóló sorozatokat, és nagyon örülnék, ha a magyar történelem iránt is felélénkülne az érdeklődés, talán éppen a történelmi regények kapcsán is. Ez nyilván attól is függ, hogyan meséljük el a történetet. Lehet mesélni rendkívül unalmasan és száraz stílusban, de lehet színesen is. Örömömre elég sokan jelezték, hogy színesnek, érdekesnek találják a könyvemet.
– Hősnője, Báthory Anna ellentmondásos személyiség. Sok mendemonda forgott körülötte. Úgy is mondhatjuk, hogy a regény némiképp igazságot szolgáltat neki?
– Nem tudom, hogy igazságszolgáltatás-e az, amit róla írtam, mert senki sem tudja az igazságot. Nem tudjuk, milyen volt Báthory Anna. Nem is fogjuk megtudni soha. Ez a könyv egy verzió. Az én verzióm. A most rendelkezésünkre álló történelmi adatoknak annyira felel meg, hogy egy lehetséges változata ennek a történetnek. Így is történhetett volna. De ugyanígy elmesélhető még végtelen számú történet, amelyekre ugyanígy rámondhatjuk, hogy akár így is történhetett volna. A történelmet általában a győztesek írják. Ebben az esetben, Báthory Annáról lévén szó, Bethlen Gábor volt a győztes, tehát miatta vagy az ő udvari propagandája miatt gondoljuk azt például Báthory Gáborról, hogy léhűtő, semmirekellő fejedelem volt. Nem hiszem, hogy ez a teljes igazság, a történelem erősen szubjektív dolog.
– Kellett bizonyos merészség ahhoz, hogy belevágjon a témába? És gazdagodott általa?
– Merészség? Nem hiszem. Nagyon szerettem volna elmondani az én Báthory Annám történetét, és ennek a leple alatt még egy csomó mindent a nőkről, férfiakról, az akkori viszonyokról, reálpolitikáról, sok mindenről. És nagyon szerettem írni ezt a könyvet, mert közben állandóan azt éreztem, hogy térben és időben utazom. Az írás komoly, fárasztó munka, de én nagyon szeretem csinálni. Feltölt, szórakoztat, tehát azt gondolom, hogy a munka örömével gazdagodtam, miközben írtam.
– A könyvbemutatón azt is hangsúlyozta, mennyire megragadta a Báthoryak, Bethlenek korában beszélt magyar nyelv. Van olyan regénybeli szó vagy kifejezés, amelyet akaratlanul is használ majd a mai, köznapi beszédben?
– Nem hiszem, hogy használok majd a regényből átvett szavakat, de olyan sokfelé elmondtam, mi az a skófium, hogy most már remélhetőleg egyre többen fogják tudni, mi az. Ettől függetlenül nem valószínű, hogy a köznapi beszédben fogom használni, hiszen nem hordok arannyal hímzett ruhadarabokat. De remélem, hogy ezeket a szép, régi szavainkat mind többen fogják ismerni. És ha majd megírom az elképzelt regénytrilógia másik két történetsorát is, talán még inkább hozzájárulhatok ehhez.