Túl a pillanaton

Anyám tyúkja… Petőfis hangulatot sugall a kép és címe, de több van annál rajta.

Anyám tyúkja… Petőfis hangulatot sugall a kép és címe, de több van annál rajta. A gazda is ott ül élete párja mellett az oroszhegyi porta előtt, s talán csak pillanatra pihentek meg a padkán, hogy szembenézzenek a fotóssal, aki annyira meg tudta nyerni a bizalmukat, hogy kamerát s napi teendőket feledve ne gondoljanak semmi másra, csak arra, hogy számukra ez a bensőségessé váló perc most a legfontosabb, ezalatt semmi rossz nem történhet velük. Pedig rosszból is jócskán juttathatott nekik a sors az eltelt évtizedek folyamán. De ott volt velük mindig a hit és a remény is, hogy bízni lehet, bízni kell az emberekben, a jó szándékot ki lehet olvasni a szemekből, és nincs ez másképp most sem. A fotós Bálint Zsigmondban megvan az a hivatásában nélkülözhetetlen képesség, amely megnyitja előtte alanyait, hamar ráéreznek emberségére, igazi arcukat, dédelgetett történeteiket felmutatva vállalják önmagukat. Ha kell, munkaruhában, ha az a fontos, ünneplőben. Ennek a tulajdonságának is köszönheti, hogy fotómozgalmunk egyik meghatározó egyéniségévé válhatott. És sok egyéb kvalitásának, amikről számtalanszor írhattunk, mióta a hatvanesztendős Marx József Fotóklub egyik ifjú alapító tagjaként elkötelezte magát a fotográfiával. Legújabb egyéni tárlata, amelynek a plakátján ez a kedves felvétel látható, Csíkszeredában nyílt meg november végén Magyarország ottani főkonzulátusán, a Lázár-ház dísztermében. Azóta már sok százan találkozhattak ott régi népi mesterségeket, ősi népszokásokat, jellegzetes életjeleket, -jelenségeket megörökítő képeivel, hiszen abban a teremben zajlik az állampolgársági eskütétel is. És biztos olyanok is akadhatnak, akik magukra, szomszédaikra, falustársaikra ismernek a fotókon. Székelyföldi, mezőségi, gyimesi, kalotaszegi településeken készültek a felvételek, melyeknek többsége Nyugat- és Észak-Európa néhány fontos kulturális központját is bejárta, olyanokat, ahol innen elszármazottak is laknak. A Bálint László kezdeményezte Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány Egy falatnyi Erdély elnevezésű vándorrendezvénye tette lehetővé, hogy az ottani magyarok is örüljenek ezeknek a fotóknak. A csíki megnyitón erről is szó esett. Amit viszont ismételten hangsúlyoznunk érdemes, az a házigazda főkonzul, Zsigmond Barna Pál és munkatársai következetes igyekezete, hogy minél szervesebben, hathatósabban támogassák tevékenységi területük magyarságának az előrehaladását. Azzal, hogy kiállításra alkalmas, rangos kiállítótérré alakították a dísztermüket, művészeinknek is újabb esélyt adnak a sok irányból érkező, népes közönség előtti bemutatkozásra.