Újságíró házaspárhoz került a Bernády-emlékplakett

Telt házas gálaműsor keretében adta át péntek este a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében a Bernády-emlékplaketteket Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Telt házas gálaműsor keretében adta át péntek este a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében a Bernády-emlékplaketteket Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke. A díjat, amelyet minden évben olyan személyiségek vehetnek át, akik tettek a városért, munkájukkal a város hírnevét gazdagították, idén Marosi Ildikó és Marosi Barna vehette át.

„Ebben az évben különleges helyzetben vagyunk, mondhatni példa nélküli esemény az elmúlt tizenhat évben, ugyanis két személyt méltatunk, egy kiemelkedő házaspárt, akik itt születtek Marosvásárhelyen, itt élték le az egész életüket, és akik munkájuk során sokat tettek azért a közösségért, amelyhez tartoznak” – fogalmazott a gálán Borbély László, majd röviden bemutatta a díjazottak pályafutását.

Marosi Ildikó 1932-ben született Marosvásárhelyen. Szerkesztő, újságíró, irodalomtörténész, a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen végzett, ahol rendezői diplomát szerzett. A Művelődés, az Új Élet tudósítója, akinek az évek során számos irodalomtörténeti közlése volt, köztük Balázs Ferenc elveszettnek hitt meséi, a Kemény Zsigmond Társaság levelesládája vagy az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája.

Marosi Barna 1931-ben született Marosvásárhelyen, író, riporter. 1954-ben végzett Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, ahol kémia- és vegyészdiplomát szerzett. 1958-ban, az 56-os állásfoglalásai miatt távoznia kellett a sajtóból, ezért tíz évig vegyészként dolgozott. Ezután az Előre lap tudósítója lesz, majd 1989 decemberétől a Romániai Magyar Szó szerkesztője, hamarosan pedig a Duna Televízió főmunkatársa, főszerkesztője és alelnöke is. Több kötete is megjelent, köztük 1968-ban egy kiadvány Bernády György városáról is, amelyet 1993-ban a Bernády György Közművelődési Alapítvány újra kiadott.

A díjátadó gálán Borbély László kiemelte: ebben az évben több ok is van az ünneplésre és a megemlékezésre, hiszen a marosvásárhelyi Kultúrpalota 100 éves, és 75 éve halt meg a városépítő polgármester, Bernády György. „Ha visszagondolunk Bernádyra, arra, hogy milyen ember volt, az első dolog, amit elmondhatunk róla, hogy jövőbe látó ember volt, nem a mának, a holnapnak élt, száz évre előre tudott gondolkodni, amit az bizonyít legjobban, hogy akkoriban a kis, 30 ezres városban olyan vízhálózatot álmodott meg és épített fel, amely egyrészt ma egy 130 ezres lakosságú várost képes ellátni, másrészt pedig a vízhálózat utolsó letett csöveit ezelőtt pár évvel kellett kicserélni” – fogalmazott Borbély, hozzátéve, szerinte Bernády hagyatékának üzenete mindenképpen az, hogy merjünk nagyot álmodni, tervezzünk hosszú távra és lássunk a jövőbe.

Az idei Bernády Napok rendezvénysorozatára reflektálva, egy különleges könyvbemutatóra is kitért. „Ha egymás mellé tesszük őket, ikreknek tűnnek, és valóban nincs sok különbség köztük. De ha jobban megnézzük őket, az egyiken azt írja, hogy a Marosvásárhelyi Kultúrpalota, a másikon pedig azt, hogy Palatul Culturii din Târgu Mureş. A román nyelvű kiadvány bemutatója csütörtök este volt, de sajnos a 250 meghívottból megközelítőleg harminc jött el, amelyből tíz volt a román jelenlevő. Családias hangulatban zajlott tehát a bemutató, de nem mehetünk el ezen esemény mellett anélkül, hogy ne vonnánk le a tanulságot, hogy a jövőben többet kell tennünk annak érdekében, hogy a két közösséget összehozzuk. Közelítenünk kell egymáshoz ezt a két párhuzamos társadalmat, hiszen városunk épített örökségei mellett a hagyományok is összekötnek minket” – hangsúlyozta Borbély László a Kultúrpalota nagytermében.

Elmondta, az 1990-es események fényében nyilván ez nem olyan egyszerű, de biztos benne, hogy 1920-ban sem volt könnyű a marosvásárhelyi magyaroknak az élete. „Egyik napról a másikra egy idegen hazában találták magukat. De mit tett Bernády György? Úgy küzdött a magyarság jogaiért, hogy megpróbált partnereket találni a románság körében is. 1922-ben egyedüli magyarként bejutott a román parlamentbe, ahol felszólalásaiban gyakran elmondta, hogy mennyire el vannak nyomva a magyarok az új hazában. Mindig hangsúlyozta, hogy a magyarságnak vannak elképzelései, ötletei, és érdemes odafigyelni rájuk. Mi ezt a munkát próbáljuk ma továbbvinni száz év távlatából, folyamatosan hangsúlyozva, hogy jobban kellene figyelnünk egymásra, hogy megtaláljuk a közös hangot. Ha ez eddig megtörtént volna – és nem rajtunk múlott –, nem vitatkoztak volna két évig azon, hogy joga van-e annak az iskolának Bernády György nevét viselni, amelyet ő maga épített. Nem történhetett volna meg az, hogy az orvosi egyetemen mindjárt két éve vitatkoznak arról, hogy megérdemli-e a magyar oktatás a külön tagozatot, bár a törvény szavatolja. Nem történhetett volna meg az, hogy két nappal ezelőtt a Vártemplomba kellett az ’56-os emléktáblát elhelyeznünk a kopjafa tövébe, mert nem engedték meg, hogy az általunk kiválasztott helyen tegyük ki” – hangsúlyozta Borbély. Hozzátette, Marosvásárhely egész lakosságának azt kívánja, hogy legyenek büszkék a váro-sukra, ismerjék el egymás jogait és értékeit, hiszen mindannyian egyenrangú állampolgárai ennek az országnak.