Utánpótlásra van szükség

A Márton-napi igazságok sorozat zárórendezvényeként ünnepelték vasárnap Dicsőszentmártonban a Sipos Domokos Vegyes Kar életre hívásának két évtizedes évfordulóját. A városnak lesz egy sokkal nagyobb ünnepe is: Dicsőszentmárton a jövő évben ünnepelheti várossá válásának századik évfordulóját!…

Fotó: Nagy Tibor

„Mindenik embernek a lelkében dal van, / És a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja a mások énekét is szépnek”

A Márton-napi igazságok sorozat zárórendezvényeként ünnepelték vasárnap Dicsőszentmártonban a Sipos Domokos Vegyes Kar életre hívásának két évtizedes évfordulóját. A városnak lesz egy sokkal nagyobb ünnepe is: Dicsőszentmárton a jövő évben ünnepelheti várossá válásának századik évfordulóját!… 1912. április 23-án a községháza előtti Erzsébet téren összegyűlt népes közönség előtt Csathó Gábor alispán ismertette a 36.911-es számú belügyminiszteri rendeletet, mellyel Dicső-szentmártont jogerősen várossá nyilvánították.

A Kis-Küküllő menti városnak a két világháború között négy magyar kórusa volt. Mára egy maradt: a Sipos Domokos Művelődési Egyesület égisze alatt működő vegyes kar. A kórust az elmúlt két évtized alatt több karmester is dirigálta. Az ünnepi estet Szabó Albert, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke nyitotta meg. Köszöntő és köszönő szavai kíséretében elismerő oklevelet és virágcsokrot adott át a kórus elnök asszonyának, Szakács Mártának. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel a hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar, a csátaljai Székely népdalkör, az udvarhelyi Székely Dalegylet, a medgyesi Magyar Vegyes Kar és a helyi egyházak és világi szervezetek képviselői. Köszöntötték a volt karnagyokat, Iszlay Lászlót, Dénes Elődöt, távollétében Wolf Katalint és Pálfi Gyula volt kóruselnököt.

Emlékező beszédét Szakács Márta kóruselnök Kodály Zoltán gyakran idézett gondolatával kezdte: „A magyar zenét nem mi találtuk ki. Megvan az már ezer éve. Mi csak ápolni, őrizni akarjuk a régi kincset, és ha olykor megadatik nekünk, gyarapítani.” Majd így folytatta: „A szórványban élni, tevékenykedni, helytállni nem könnyű. A tizenöt éves évfordulón ismertettük a kórus munkáját, most csak az utóbbi öt esztendőre térnék ki. Az énekkar mozgalmas, gazdag és változatos tevékenységet fejtett ki. Rendszeresen szerepeltünk történelmi egyházaink templomaiban, mindig részt vettünk a közösen szervezett március 15-i emlékünnepélyeken. Rangos kórustalálkozókon léptünk fel: a Szent György napi kórustalálkozón Maros-szentgyörgyön, a küküllőmenti kórusok találkozóin Erzsébetvároson és Medgyesen, a Liszt Ferenc emlékére szervezett udvarhelyi találkozón, amelyet baráti kórusunk, a Székely Dalegylet szervezett. A kórus kibővítette kapcsolatait: a nagyszebeni, erzsébetvárosi, küküllővári kórusokkal, a vámosgálfalvi Magvető kórussal, a gyergyószárhegyi Kájoni János és székelyudvarhelyi egyházi kórusokkal kötöttünk barátságot, kölcsönösen meglátogatták egymást. Új anyaországi kapcsolatunk a Canzonetta női kar. Meghívására a múlt hónapban léptünk föl Váchartyánban. A repertoár új művekkel gyarapodott, és elkészült a kórus második CD-lemeze is. Városunkban nemzeti hagyományaink ápolása, terjesztése, a néptánc, népművészet, a szép magyar beszéd mellett: dalkultúránk ápolása kiemelkedően fontos. Húsz év után feltehető a kérdés: hogyan tovább? Az énekkar tagjainak többsége nyugdíjas korú, egészségi okokból lassan kimaradnak, lemorzsolódnak. Utánpótlásra van szükség. Megkérjük a dalolni szerető középkorúakat, a tanügyben dolgozókat, fiatalokat, diákokat, álljanak be sorainkba, ne hagyjuk megszűnni, elkallódni ezt az értékes nemzeti kincset!”

A kórus hármas tagolású ünnepi műsort mutatott be: vallásos művek hangzottak el az egyetemes és magyar kórusirodalomból, majd világiak, végül népdalfeldolgozások. A kórus vezetője a fiatal Szabó Gyula, aki elektromos orgonán Liszt-Adaggiót is megkockáztatott. A műsorban közreműködött a magyarkirályfalvi iskolások Harangvirág furulyaköre Kálmán Hajnalka óvónő irányításával és a Traian Gimnázium Kis-Kökényes tánccsoportja. A kórus kedvence a Babits Mihály versére komponált Várnai Ferenc-kánon: Mindenik embernek a lelkében dal van. Ezt és Bárdos Lajos Réten, réten című népdalkórusát ajándékozta ráadásul a hálás közönségnek.

Az ünnepségre a koronát Bartha Sándor szavalata tette föl, aki Illyés Gyula Haza a magasban című költeményét adta elő egész térségünkre érvényes hangsúlyozással.