Üzenet otthonról haza

Létezett Erdélyben egy örmény nép, mely Aniból, az „ezeregy tornyú városból” viszontagságos okok miatt és körülmények között századokon át vándorolva megérkezett.

Létezett Erdélyben egy örmény nép, mely Aniból, az „ezeregy tornyú városból” viszontagságos okok miatt és körülmények között századokon át vándorolva megérkezett. Alkalmazkodóképességének és a helybéliek befogadó szeretetének köszönhetően letelepedhetett, városokat alapíthatott. Magával hozta értékeit, szokásait, kultúráját, a maga módján hozzájárulva az akkori társadalom fejlődéséhez.

Az évszázadok alatt egyrészt elmagyarosodva, másrészt kereszteződve a helybéli lakossággal, a „magyaroknál magyarabbakká” váltak.

Létezik tehát Erdélyben egy örmény-magyar nép, amely megőrzött valamit szokásaiból, kultúrájából, és akár egyénenként, akár közösségekbe tömörülve, a mai napon is legjobb tudása szerint, a legnemesebb módon igyekszik hozzátenni a maga részét a jelenlegi társadalom gazdasági, kulturális életéhez.

Kisujjnyi örménységemnek és a Gondviselésnek köszönhetően megadatott, hogy itthoni környezetem egy részével „haza”-utazhassak Hajk országába, ahol az emberek vendégszeretete, segítőkészsége határtalan, ahol otthon érezhettem magam.

Örményország a világ legelső keresztény állama, nem csoda, hogy khacskarok (jelkövek, életkövek, kőkeresztek) tízezrei kalauzolnak bennünket keresztül-kasul az országban.

Hányatott sorsú nép, mely a kulcsfontosságú kereskedelmi utak kereszteződésénél, a különböző szomszédos hatalmak érdekterületein élt,
évezredeken át „békésen” küzdve a puszta létért, a megmaradásért, a hitéért.

Egy nép, mely számos megpróbáltatás és alárendeltség után megélte a XX. század első népirtását, majd Kelet
„Trianonját”. Elveszítette történelmi területének kilenctizedét, közötte az erdélyi örmények bölcsőjét, Ani romvárosát, és szent hegyét, az Ararátot, két csúcsával, a Sisszel és Masisszel.

Az országhatárokkal kettéhasított örménység egyharmada otthon, „füg-getlen” országában, kétharmada a határokon kívülre szakadva, diaszpórá-
ban él.

E felfele törekvő nép megmaradását, mai létét csupán egyetlen dolognak, a jó Istenbe vetett rendületlen hitének köszönheti. Ez magyarázza, hogy ma is állnak a több mint ezeréves időtlen emlékek, a kőtemplomok, kiállva az idő ostromát. A modern világ támadásai ellenére az örmény nép hite iránti elkötelezettsége és hagyományai iránti tisztelete rendíthetetlen.

Mindennek ellenére mégis mintha látszana kiút, ébredezik Jereván, vannak szép tájak, világhírű, csúcsra törő termékek, és ott is élnek szép, vidám, kacérkodó, önfeledt, nyílt, reménykedő, bűvöletben élő, mosolygós emberek.

Mindez azért, hogy a kőfalakként ágaskodó, erőszakkal húzott határokon belülre szorult örménység egy ablaknyi résen világgá kiálthassa lelke legmélyebb kincsét: szeretet!

Puskás Attila Barna

*A fotós önvallomása a marosvásárhelyi Bernády Házban rendezett kiállításához