X. Simfest

Egyes szakértők a televíziós műfajok „királyának” nevezik a dokumentumfilmet, hiszen alkalmas interjúk készítésére, lírai képelemek megfogalmazására, olyan mélyreható témák felvetésére, amely akár valamilyen történelmi eseményhez kötődően emberi sorsokat mutat be.

Fotó: Vajda György

Amint korábban hírül adtuk, augusztus 20–26. között a tizedik alkalommal tartják Marosvásárhelyen a Simfest – független és helyi televíziók és producerek fesztiválját, ami amolyan nyári iskola is a szakmában dolgozóknak. Túl a szakértekezleteken, az idén minden este 18.30-tól – az érdeklődő közönség számára is – dokumentumfilmeket vetítenek a Művész mozi Virág termében.

Egyes szakértők a televíziós műfajok „királyának” nevezik a dokumentumfilmet, hiszen alkalmas interjúk készítésére, lírai képelemek megfogalmazására, olyan mélyreható témák felvetésére, amely akár valamilyen történelmi eseményhez kötődően emberi sorsokat mutat be. S hogy ez mennyire igaz, példa rá a tegnap vetített két film, amelyeket a Romániából elszármazott volt RTV-operatőr, rendező Ştefan Fischer forgatott: Baku, a tűz városa (1998) és Nyomok a sárban (1990). S míg az előbbi a sajtódokumentumhoz közelebb állt, az utóbbit ezen túlmenően, a rendezői koncepció és az operatőri munka igazi művészfilmmé varázsolta. Vetítés előtt a rendező elmondta, nem kommentálja a produkciót, hiszen az a film, pláne, ha dokumentumfilm, amely magyarázatra szorul, nem érte el célját. Ezért – tiszteletben tartva a mester véleményét – csak néhány rövid széljegyzet két olyan alkotásról, amelyeket a fesztivál iránt érdeklődőkön kívül jóval nagyobb közönség is megnézhetett volna. Igaz, Németországban és Magyarországon is vezető televíziós társaságok sugározták már, de a téma aktualitása miatt érdemes újra és újra megnézni.

Az első film a Kaszpi-tenger partján fekvő volt szovjet tagköztársaságról, Azerbajdzsánról szól. A nagyrészt török eredetű muzulmánok által lakott országban nemcsak azért ötvöződnek különösen a kultúrák, mert a Közel-Kelet határán az iszlám vallásúakat egy keleti ortodox nép, illetve a rendszer által a vallást is megtagadó Szovjetunió kebelezett be, hanem azért is, mert az emberi kapcsolatokat megmérgezte a fekete arany. A XIX. század elején – az iparosodás és a robbanómotorok elterjedése – olyan kőolaj-kiaknázási lázat indított el, amely a mai napig is befolyásolja a térség politikai, gazdasági helyzetét. Korabeli képekkel illusztrálva végigkövethettük mindazt, ami történt az országban. S a helyzet abszurditása, hogy míg egyesek – köztük a híres Nobel család is – dúsgazdagok lettek, addig az országban etnikai konfliktusok, polgárháborúk, népirtás volt. Egy ország rövid történetében, szinte két évszázadnyi világtörténelem jelenik meg. Elvonatkoztatva a helyszíntől: nemcsak a másodig világháború, hanem akár az iraki háború, vagy más hasonló indíttatású összetűzések röntgenképe állhat össze a nézőben, a hatalomért, a gazdagságért történő mindennapi küzdelmet követve. A párhuzamok sokrétűek – nemcsak a Közel-Kelet, hanem Közép-Kelet-Európa, de még a nyugati demokráciák elvei is megkérdőjeleződnek a film kapcsán, ami nemcsak dokumentum… több annál. Örök érvényű felkiáltó jel az emberi létről, helyzetről.

A Nyomok a sárban cselekménye valahol a rendszerváltást követő Oroszországban, a Közép-Volga táján zajlik, ahol a valamikor hagyományos berendezkedésű falvakat tönkretette az erőszakos kollektivizálás, a kuláküldözés, s ahol, alig néhány házban, négy-öt idős nő és egy férfi tengeti életét a téli sártenger közepében, amely olyan nagy, hogy lánctalpas gépekkel is nehezen lehet megközelíteni a tanyákat. A gyönyörű lírai töltetű képsorok mellett döbbenetes történetek körvonalazódnak. Emberi sorsok, amelyeket a sztálini rendszer tönkretett, s amelynek hatása több évtizede érezhető, valósággal kísért. A túlélésre törekvés hihetetlen helyzeteket szült az orosz pusztában. A sártengerbe rekedt falu történetét mi is megéltük, átéltük. S ahogy a filmben szereplő egyetlen, a sztálini kommunista rendszert kiszolgáló idős 87 éves férfi mondta, nem a vezetők, mi, emberek voltunk a hibásak, akik kiszolgáltuk őket. A sárfoltok még mifelénk is nehezen száradnak fel.

A Simfesten tegnap Verespatakról vetítettek hasonló – a kérdés sok érdekes vetületét felvető – dokumentumfilmet, majd ifjúsági filmek, könyvbemutatók és egyéb, a szakmához kötődő mozzanatok gazdagítják a programot, amely nemcsak a médiában dolgozóknak szól. Érdemes lenne időt szakítani a rendezvényre.