Zsebtolvajok és lakásfosztogatók

• 2012-02-09 16:30:36

• Menyhárt Borbála

Ismerősöktől és a sajtóból gyakran értesülünk lakásfosztogatásokról, autófeltörésekről, zsebtolvajlásról. Ezek az okozott kár értékét nézve ugyan nem számítanak nagy horderejű bűncselekménynek, viszont a pórul járt emberek biztonságérzetét nagyon megingatják.

Ismerősöktől és a sajtóból gyakran értesülünk lakásfosztogatásokról, autófeltörésekről, zsebtolvajlásról. Ezek az okozott kár értékét nézve ugyan nem számítanak nagy horderejű bűncselekménynek, viszont a pórul járt emberek biztonságérzetét nagyon megingatják. Mindezek előfordulási arányáról, arról, hogy milyen hatékonysággal tud fellépni a rendőrség ezekben az esetekben, illetve miként védekezhetünk a rossz szándékú behatolók ellen, Damaschin Ioannal, a marosvásárhelyi rendőrség vezetőjével beszélgettünk.

– Az elmúlt évben hogyan alakult a lakásfosztogatások száma Marosvásárhelyen?

– 2011-ben 170 lakásfosztogatás történt a megyeközpontban, 10-zel több, mint az előző évben. Tudni kell, hogy a betöréseket két kategóriába soroljuk: egyrészt vannak azok, ahol a tolvaj erőszakkal hatol be, felfeszíti a zárat. Ezek a leggyakoribb esetek. Másrészt azok az esetek, amikor a lakók által nyitva hagyott ajtón megy be. Általában bekopognak, és ha senki sem válaszol, megkilincselik az ajtót. Ha nyitva az ajtó, elemelnek a fogasról egy dzsekit, táskát, mobiltelefont, amit találnak, ha pedig nem nyílik az ajtó, továbbállnak. Ha az ajtóban meglepi őket a tulajdonos, azt mondják, szükségük van egy pohár vízre, vagy egy darab kenyérre a gyereküknek.

– Tudatosan választják ki a lakást, ahol fosztogatnak, vagy találomra mennek?

– A tömbházak esetében nem volt olyan betörés, amelyet megelőzően napokig figyelték volna a lakókat, hogy mikor tartózkodnak otthon. Mindenik betörés találomra történt. Felmegy a tolvaj a lifttel az utolsó emeletre, jön lefelé és útközben próbálja kinyitni az ajtókat. Megfigyelik, hogy melyek az elegánsabb, divatosabb ajtók, hol extrábbak az ablakok, függönyök, és így szemelnek ki lakásokat, ahonnan remélnek valamit. A vasajtók valamelyest biztonságosabbak, de voltak esetek, hogy ezeken is bementek. A lakásfosztogatásokat 80 százalékban nappal, és általában 7-15 óra között követik el, amikor az emberek dolgoznak. Többször becsengetnek az interfonon, ajtón, és ha senki sem nyitja ki, próbálkoznak. Éjszaka nagyon kevés a betörés, és ezek is vagy nyitott ablakon át történő behatolások, vagy nyáron, szabadságok idején, ha 2-3 napig nem látnak mozgást a lakásban, akkor próbálkoznak.

– Tavaly 170 betörés történt. Milyen arányban sikerült kézre keríteni az elkövetőket?

– A 170 betörésből 92 esetben tudtuk azonosítani az elkövetőket, ami körülbelül 50 százalékos siker. 2010-ben a 160 betörésből 85 esetben kaptuk el a tettest. A 92 esetből 10-15 százalékban tetten értük a fosztogatót, a többit pedig utólag kerítettük kézre, miközben értékesíteni próbálta az eltulajdonított javakat. A tolvajok 90 százalékban pénzre és ékszerekre vadásznak, vagyis nagy értékre, ami kicsi helyen elfér. A plazmatévét, laptopot nem igazán viszik el, mert rizikós egy tévével, számítógéppel lesétálni a lépcsőházban.

– Köztudott, hogy gyakran sikerül elkapni a tettest, ám az mégsem kerül rács mögé…

– Mint mondtam, az elmúlt év során 92 lakásfeltörés elkövetőit azonosítottuk, viszont ezek csupán 50 százaléka került börtönbe, a többiek ellen szabadlábon folyik a kivizsgálás. Mi tesszük a dolgunkat, elkapjuk őket, de azután már nem mi döntünk.

– A rendőrségi közlemények egyre gyakrabban szólnak kiskorú elkövetőkről…

– Az elkövetők 30-35 százaléka kiskorú. Ők általában nem ajtófelfeszítéses módszerrel dolgoznak, hanem kilincselnek, vagy az utcán láncokat szakítanak le a hölgyek nyakáról. Sok tettest kézre kerítünk, de gyakran nem lehet a szabadságukban korlátozni őket bizonyos enyhítő körülmények miatt. Általában 15-16 éves, kiskorúakról van szó, így koruknál fogva nem ítélhetők szabadságvesztésre, vagy állapotos lányokról. 16 éven felül már börtönbe kerülhetnek, ám ez függ a tett súlyosságától, illetve attól, hogy több alkalommal követtek-e el bűntettet.

– Mindezek ismeretében hogyan védekezhetünk a betörők ellen?

– Fontos, hogy két zárral zárjuk az ajtót, ha van erre anyagi lehetőség, ajánlatos riasztóberendezést szerelni. De a legfontosabb, hogy a szomszédok figyeljenek egymás lakására, ha idegen személyt látnak ténferegni, kérdezzék meg, mit keres ott. A kaputelefonon se engedjünk be bárkit, figyelmeztettük a tömbház-felelősöket is, hogy a tömbház elé tegyenek ki ládát a reklámkiadványoknak, hogy ezzel az ürüggyel se menjenek be idegenek. És hangsúlyozom, bármiféle gyanús dolgot észlelnek, zajt hallanak, idegeneket látnak ólálkodni a tömbházban, a parkolókban, azonnal jelezzék a rendőrségnek, még ha nem is látják, hogy konkrétan történik valami.

– Említette a láncok leszakítását a hölgyek nyakáról. Az elmúlt év során gyakran lehetett hallani ilyen esetekről.

– Tavaly 15 ilyen eset jutott a tudomásunkra, és 80 százalékban sikerült is kézre keríteni az elkövetőket. Néhány éve új módszerünk van, aminek köszönhetően az esetek 70 százalékában a tett elkövetésétől számított 20 percen belül elkapjuk az elkövetőt. Nem vagyok annak a híve, hogy a kárvallott jöjjön be a rendőrségre, és írjon nyilatkozatot a szolgálatos tisztnél. Azonnal riasztani kell a 112-t, mert így a legközelebbi rendőrcsapat pár percen belül a helyszínre ér, az áldozat beül az autóba és átfésülik a környéket, még mielőtt kereket oldhatna a rabló. Ezáltal is szeretném megköszönni azoknak a kárvallottaknak, akik azáltal, hogy gyorsan reagáltak, segítették elkapni a tettest.

– Mi a helyzet az autófeltörésekkel?

– Tavaly 350-400 gépkocsit törtek fel Marosvásárhelyen, ez 50-60-nal kevesebb, mint 2010-ben. Az esetek felében sikerült azonosítani a tetteseket. Amikor elkapunk egy csapatot, általában 8-9 eset megoldódik. Kézre kerítettük például azt a csoportot, amely azzal a taktikával dolgozott, hogy bevásárlóközpontok parkolójában, miután a tulajdonos eltávolodott az autótól, de még nem nyomta meg a távirányítón a zárógombot, megragadták az ajtót. Egy magyarországi személyről volt szó, aki két Maros megyei társával fosztogatta a járműveket. Azóta nem történt meg, hogy ezzel a módszerrel fosztogattak volna.

– Több idős ember járta meg az utóbbi időben, hogy különböző ürügyekkel – beteg rokonra a kórházban, külföldön élő rokonra hivatkozva – bizonyos összegeket csikartak ki tőlük csalók…

– Tavaly szeptemberben öt eset történt, amikor is idősekhez csengettek be úgy, hogy tudták, külföldön él a gyerekük, és rá hivatkozva pénzt kértek, például hogy az idős hölgy fizesse ki a fiának hozott hordozható számítógépet. A mai napig sem sikerült azonosítanunk a csalókat, afelé hajlunk, hogy nem megyénkbeliek és csak átutazóban voltak itt. Ezenkívül három olyan eset is volt, amikor az utcán leállítottak időseket, és a csalók azt állították, hogy kórházban lévő rokonuknak szüksége van pénzre, és kölcsönkértek az áldozattól. Ez utóbbi esetek megoldásában nagyon jó nyomon vagyunk. Itt egyetlen elkövető csapatról van szó.